Ahhoz, hogy megismerjük az igazi Kaposvárt, egy Kaposvárit kell kérdeznünk, hogy hogyan is érzi magát városunkban. Arról, hogy minek örül, és mi az, aminek örülne, ha megvalósulna a Zselic lábainál fekvő településen. Kaposvárinak lenni mindig is mást jelentett, mint egyszerűen városinak lenni, de ezt csak az értheti meg, aki itt él, ebben a városban. Bíró Jánosnéval, a Penta Unió kirendeltség-vezetőjével egy kaposvári kávézóban beszélgettem.

Helyi Lapok Online: Ha arra vagyok kíváncsi, hogy Ön hogy él, akkor azzal kell kezdenem, hogy hol él, hol lakik és mit jelent az Ön szánmára a szűk lakókörnyezetének szánt sors. Kezdjük rögtön a fejlődéssel, egy direkt kérdéssel! Mit jelent az Ön számára a Panel-program, és mit jelent mindez a kaposváriaknak?

Fotó:Imre György

Bíró Jánosné: Gondolom, hogy mindannyiunknak ugyanazt jelenti. Én még 1973-ban költöztem panellakásba, a Honvéd utcába, az volt az első otthonunk. Később, amikor a kisfiam megszületett, egy minőségi cserével továbbálltunk, és a nyolcvanas évek közepétől a Toldi lakótelepen élek. Vagyis kimondhatom, hogy szinte az egész életemet ilyen házakban éltem meg. Most visszanézve azt kell, hogy mondjam, hogy ugyanazokat a problémákat látom mind a két háznál. A gondok, valahol az elején kezdődtek, ugyanis annakidején senki sem gondolt arra, hogy egy olyan mértékű felújítási alapot kellene képeznünk, ami az idő előrehaladtával elegendő forrást biztosít a szükséges beavatkozásokra. Persze akkortájt az emberek gondolkodását, így a miénket is, az vezérelte, hogy ez egy átmeneti megoldás, és úgyis nemsokára továbbállunk egy téglalakásba, vagy egy saját házba, ahol már egy kis kert is segít abban, hogy reggel mosolyogva ébredhessünk. Aztán a sors úgy hozta, hogy ezeknek az embereknek a többsége ott maradt, és egy álommal szegényebb lett, de idővel megszokták. De hogy a kérdésére is válaszoljak, azért jó a Panel-program, mert a lakóközösségeknek így van esélyük, hogy felújítsák a házakat, amikre már nagyon ráfér egy kis renoválás. Ha ma, önerőből kellene azt a sokszor 17-20 millió forintot előteremteni, ami a felújításhoz kell, a lakók túlnyomó többségének esélye sem lenne. Ezzel a lehetőséggel viszont boldogan élnek az ott lakók, mert ha nincsenek is túl jó anyagi helyzetben, a jó iránti vágy ugyanúgy bennük van. Ez a program azt teremti meg, hogy a vágy, beteljesülhessen. A kormányzat a lehető legjobb időben nyújtott segítő kezet, és ebben külön ki kell emelni Lamperth Mónikát és Kolber Istvánt, akik a pénzügyi segítség mellé odatették azt az emberi pluszt, ami azokat is meggyőzte, akik esetleg hezitáltak. Az emberek pedig – én úgy látom a saját lakókörnyezetemben – hálásak ezért a segítségért, pláne, hogy tovább könnyítették a helyzetüket a Panel Plusz bevezetésével, ami miatt már az önerőt sem kell egy összegben előteremteniük, hanem nagyon kedvező hitellel fedezhetik a saját forrást. De természetesen ez így is egy komoly döntéshozatalt jelent, mivel 15 évre még mindig nehezen kötelezik el magukat az emberek, de itt is nagy hangsúlyt kap, hogy csupán a költségek harmadáról kell a lakóknak gondoskodni, mert a többit állami forrásból megkapják, részben a központi költségvetésből, részben az önkormányzattól, amely ma már szintén finanszírozhatja a vállalását hitelfelvétellel. Természetesen az is fontos, és a döntésben jelentős súllyal esik latba, hogy a pályázatok teljes körű választ adnak, vagyis nemcsak külső szigetelést, nyílászáró cserét tesznek lehetővé, hanem fűtéskorszerűsítésre, gépészeti felújításra is igénybe vehetőek a források.

HELLO: Ha ez ennyire jó dolog, akkor mi lehet az oka annak, hogy a kaposvári önkormányzat hosszú éveken keresztül mostohagyerekként kezelte a panellakókat, és csak tavaly ősszel döntöttek úgy hogy nagyobb forrást biztosítanak és a korábbiaknál jóval több pályázatot támogatnak?

B.J.né: Nem szívesen mondom ki, de megkerülhetetlen: ez arról szólt csupán, hogy valakiknek ez most vált érdekükké. Eddig a polgármester más érdekcsoportokat támogatott. Most viszont, ahogy közelednek a választások, észrevette, hogy az országban annyira sikeres ez a program, hogy árthat a népszerűségének, ha továbbra is elfordul a panelban lakóktól.

HELLO: Ön ezzel azt állítja, hogy a tavaly elfogadott egymilliárdos program, csupán kampányfogás Szita Károly részéről?

B.J.né: Én megkockáztatom ezt a véleményemet. Számomra ezt támasztja alá az is, hogy a korábbi években annyira alacsony volt az önkormányzati vállalás, hogy ha a következő évbe elővették volna a forráshiány miatt elutasított pályázatokat, akkor évről évre nagyobb lemaradások keletkeztek volna, mert sokszor a felét sem támogatták azoknak az elképzeléseknek, amit a lakók megfogalmaztak. Persze tegyük hozzá azt is, hogy a kormányzat a Panel Plusz segítségével nemcsak a lakókon segített, de az önkormányzatokon is, bár meggyőződésem, hogy Kaposváron nem ennek a hiánya gátolta eddig a fejlődést.

HELLO: Sokat beszéltünk már a források szükségességéről és hiányáról. Ön szerint, ha a panelben lakó kaposváriakat megkérdeznénk, hogy ingyenes szemétszállítást akartak volna, vagy korábbi támogatást a panelek felújításához, akkor mit válaszoltak volna?

B.J.né: Mondanám, hogy érdekes kérdés, de nem az, sokkal egyszerűbb, mintsem számolni kellene. Szerintem mindenki azt mondta volna, hogy örömmel fizet szemétdíjat, csak oldják meg a rájuk maradt, gazdaságtalan lakások felújítását. Csak a fűtésszámlán – szerintem – többet meg fognak spórolni, mint amennyit a szemétdíj elengedése jelent egy évben. Arról nem is beszélve, hogy mint minden ingyenes dolog, ez is jócskán hagy kívánnivalót maga után, mert korántsem olyan magas színtű ez a szolgáltatás. A polgármester úr mindig elmondja, hogy ez mekkora kiadást jelent egy évben. Ha ezt is felújításra fordítjuk, már sokkal előrébb lennénk. Amíg nem volt lakótelepi rendőrség, rendszeresen előfordult, hogy idegen, máshol lakó emberek hulladékával teltek meg a konténerek, az ott lakók meg győzték összeszedni a kicsordult szemetet.

HELLO: Ha már lakótelepi rendőrség, érzik z arra lakók ennek a pozitív hatását másban is, vagy csak kevesebb a vendégszemét?

B.J.né: Akivel én beszélek, az mind azt mondja, hogy nyugodtabb lett az élet, és itt nem csak arra kell gondolni, hogy megnyugtató a tudat, hanem arra is, hogy csökkentek azok a dolgok, amik eddig félelmet kelthettek. Kevesebb a lopás, kevesebb a randalírozás, vagyis csöndesebbek, nyugodtabbak az utcák, és akár este is lehet egy kellemeset sétálni, miközben az ember a csillagokat nézegeti, és nem kell félnie semmitől. De mondhatnám a kisgyerekes szülőket is, akik most már le merik engedni a gyerekeket a játszótérre. Azt hiszem, hogy ezek nagyon fontos dolgok.

HELLO: Azt én is tudom, hogy a biztonság egy fontos dolog, ahogy az is, hogy az ember milyen lakásban él, de úgy gondolom, hogy ez nem minden. Tavaly Lamperth Mónika kiírt egy olyan pályázatot, ami kifejezetten a lakókörnyezet rehabilitációját támogatja, és ebből Kaposvár közel 50 millió forintot nyert. Jól gondolom, hogy az embereknek az is fontos, hogy mit mutat a környék, ahol laknak?

B.J.né: Ez mindenképpen fontos, mert az ott élőknek fontos hogy mit látnak, amikor kilépnek a házból, de talán még ennél is fontosabb, hogy a gyerekek már ezt szokták meg, így van rá esély, hogy ezt meg is tudják majd becsülni a későbbiekben, és így talán kevesebb lesz a falfirka, a rongálás, a szemetelés. Ahol megtehették, eddig is igyekeztek tenni ezért, most viszont ott is virágok válthatják fel a kopott fűcsomók helyét, ahol erre eddig nem volt fedezet.

HELLO: A lakókörnyezet mellett, talán ugyanilyen fontos, hogy merre járunk, hol intézzük mindennapjaink ügyeit. A lakótelepek egyik nagy átka, hogy viszonylag kevés dolgot lehet ma már helyben elintézni, így életünk egy része a belvároshoz köt bennünket. Kaposvárnak megszépült a főtere, de nagyon sokan kritizálják azokat a részeket, melyek méltatlanok egy európai városhoz. Mennyire van igazuk azoknak, akik az Ady Endre utca, vagy akár a Színház park rendbetételét követelik?

B.J.né: Teljesen igazuk van, de ahogy Lamperth Mónika programját ismerem, ez a kérdés már nem kell, hogy sokáig foglalkoztasson bennünket, hiszen a színház rövidesen megújul. Bár az is igaz, hogy a város már korábban is tehetett volna a változásért. Kaposvár egyik legszebb helye az Ön által is említett Színház park. Illetve az lehetne, ha nem lenne elhanyagolva. Ha ezekre a dolgokra nem figyelünk, akkor a város elveszítheti idegenforgalmi vonzerejét. Azok a turisták, akik a Balatonon nyaralnak, nem egy lepusztult városba vágynak, amikor kimozdulnak a víz mellől. Én, személy szerint örülök neki, hogy a kormányzat erre is figyel, de azt is el kell mondanom, hogy Kaposvár túl sokat költ olyan dolgokra, ami korántsem szolgálja az itt élők érdekeit annyira, mint egy igényes, rendben tartott városkép.

HELLO: A sajtó sokat foglalkozott azzal, hogy a következő években több mint 3 milliárd forinttal terheli meg a város költségvetését az élményfürdő és a jégcsarnok megvásárlása és fenntartása. Ezekre gondol, amikor a hibás döntésekre utal?

B.J.né: Pontosan. Amikor a fiam kisiskolás volt, akkor a testnevelőjük felöntötte télen az udvart vízzel, és ha olyan volt az idő, akkor azon a jégen hetekig csúszkálhattak a gyerekek. Én nem azt mondom, hogy ezek a beruházások nem fontosak, hanem azt, hogy ezeknél van sokkal fontosabb is. Én úgy látom, hogy ezzel van a probléma; azzal, hogy a városvezetés nem helyesen állítja fel a fontossági sorrendet.

HELLO: Ha már víz, amin régen lehetett csúszkálni, most pedig újra lehet inni. Ön mit gondol, mennyire volt eredményes az a több százmilliós állami támogatás, amivel a vízminőség javulását akarta a kormányzat elérni? Pláne annak tükrében, hogy Szita Károly már 2002-ben elégedett volt a vízminőséggel.

B.J.né: Ő lehet, hogy elégedett volt, de a kaposváriak döntő többsége ezt másként látta. Most viszont hihetetlen a különbség. Bár én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon szerette a Balaton vízét, de most újra úgy érzem, hogy a csapból ivóvíz folyik.

HELLO: Ön szerint mik azok az ígéretek, eredmények, amik a leginkább javítják a kaposváriak életét?

B.J.né: Számomra nagyon nagy büszkeség, hogy a főváros mellett nálunk van egyedül színészképzés. A kultúra nekem mindig sokat jelentett, a színház, pedig még ebből is kiemelkedett. Úgy gondolom, hogy ez presztízst ad egy városnak. De ugyanígy megemlíthetném az egyetem többi részének a felújítását, hiszen magam is oktatással foglalkozom, így tudom, hogy mit jelent a fejlődés. Szinten nagy eredmény a kórház fejlesztése, amit ugyan részben az építési technológia erőszakolt ki, de a többi eredmény is előremutató. És ami talán az egyik legfontosabb, hogy végre van esélyünk arra, hogy megfelelő közúthálózat kössön össze bennünket az országgal. Mind az M7-es autópálya, mind a várhatóan megépülő M9-es, vagy M67-es elősegítheti azt, hogy a távolságok, amik most még elválasztanak bennünket, lassan megszűnjenek. És ez nem csak azért fontos, hogy hamarabb dughassuk a lábunkat a hűsítő Balatonba, hanem azért is, mert megnő az esélye, hogy munkahelyek létesüljenek Kaposváron. Úgy gondolom, hogy Lamperth Mónika munkássága meghozza az eredményt Kaposvár számára, ezért kívánok neki erőt, hogy továbbra is támogathassa városát.

Publikálta null
		Egyetem Kutnyák Zsolt Építőipar TT Kft. Helyilap Kaposvár Online Intézmények Klebelsberg Középiskolai Kollégium - Kaposvár Táncsics Mihály Gimnázium - Kaposvár Kereskedelem Mediterran Udvarház Kft. Kistérségek Kaposvári Kistérség Szolgáltatás Kaposlogisztika Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Kaposvár és Környéke Kistérségi Önkormányzati Területfejlesztési Társulás Kaposvár-Somogyjád Térség Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság Választókerület(ek) Somogy Megye 01. számú Országos Egyéni Választókerület Somogy Megye 02. számú Országos Egyéni Választókerület