avagy
Elvetett magjaim kikelését figyelve a gondolatok sokasága már-már fájdalmasan idézik emlékezetembe az elmúlás szomorú és elkerülhetetlen mivoltát, miközben a burjánzó növényzet az életért tanulja a születéssel kapcsolatos alapelveket.
Senki ne ijedjen meg, ha a közeljövőben egy kaszával a kezemben lát sétálni az udvaron! Nem én vagyok az a csuklyás alak, akitől rettegni kell, mert életet hozok, még ha ez oly meglepő is a szerszám láttán, mely lustaságom netovábbját hirdeti, ha figyelembe vesszük a az eszközből kikacsintó villanyvezetéket, mert nehogy már nekem kelljen kaszáló mozdulatokkal előre haladni, ha a technika vívmányai statikus munkavégzésre alkalmas eszközzel lepi meg tunya személyiségemet.
Szóval ott tartottam, hogy „felnőtt leszek, fát nevelek…”, de legalábbis néhány virágot és közben persze igyekszem az emberi elméket is gyomlálni. Nem vagyok egy ide nekem az oroszlánszagot is típus, de azért nem szoktam holmi árnyjátékoktól sem megijedni, függetlenül attól, hogy nem értek egyet Vuk azon véleményével, hogy a sötétség a legjobb barátunk. Igen, bevallom –nem túl- férfiasan, nem bírom a fény hiányát, hacsak nem egy félhomályos estéről van szó, kedvesemmel a rekamién heverve. Az persze más. A gyertyafény, mely nem feltétlenül égeti össze imára kulcsolt kezeimet, hacsak nem vagyok annyira hülye, hogy közvetlenül a fényt adó láng felett próbálom elmondani az esti Miatyánkot. Naná, hogy emlékszem Beszari kutyára az örökbecsű filmből, akinek igenis el kellett taposni a farkát, de ennek ellenére kiásta a kertben elhantolt korábban élettel megáldott, néhai háztulajdonost, de ettől még nem vagyunk rokonok, hiszen ő nem a kertészkedés nemes céljából ásott, csupán valami csontra vágyott, ami persze elő is került. Én nem szeretek hullákat elővarázsolni a stelázsiból, de máshonnan sem, hiszen nekrofil hajlammal nem vagyok megáldva, már amennyire áldás az, ha valaki ragaszkodik az oszlással való szaporodáshoz. Ez tudom, hogy elég durva és talán meg sem említem, ha képes vagyok épp ésszel felfogni, hogy mi késztethet embert (?) ily cselekedetre. Az agyak kigazolása persze nem emiatt fontos, sokkal inkább azért, hogy segítsünk egymásnak elfelejteni azt, ami rossz volt, hogy ezáltal is biztosítsuk a kellemes emlékek mind energikusabb virágzását.
Azt is hiba lenne elfelejteni, hogy a kerti szerszámok ugyan arra valók, hogy szépítsük környezetünket és megóvjuk értékeinket, de ha igazán fontosak számunkra a most serkenő palánták, akkor le kell, hogy ereszkedjünk négykézláb, és kézzel kell elválasztani növényeinket az ocsútól, mert könnyen sérthetjük meg hideg fémszerszámainkkal azokat a gyökereket, melyektől éppen a jövő születését várjuk.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|