|
Természetesen Magyarország.
Nos, talán nem is annyira manapság, inkább majd egy év múlva: első hullámban - tavasszal- az ország egészének ígérik meg a jobb létet, a korlátlan lehetőségeket, a biztos boldogulást, majd második hullámban -ősszel - minden egyes falunak-városnak az új utakat, a helyi gazdaság élénkítését és a helyben maradás minden örömét.
A tavasz pártokat hoz majd nekünk, ilyet is, olyat is. Hoz majd jól felépített reklám-választási kampányokat óriásplakáttal, televízió-rádió reklámmal, újság hirdetéssel, roadshow-val. Hoz majd mosolygó politikusokat, adományokat a "köz" számára. Biztosak lehetünk benne, hogy a társadalom minden tagja, rétege, alkotó eleme megkapja a maga ígéretét.
Az ősz helyi hatalomra pályázó embereket hoz majd, hol nyíltan felvállalva a pártokhoz való kötődést, hol titkolva azt. Hoz majd sok-sok tiszavirág életű helyi szervezetet, akik kérnének a hatalomból, hoz majd személyes meggyőzést. A szintén mosolygós néniktől-bácsiktól kapnak majd számítógépet az iskolák, játékokat az óvodák, felolvasóestet a nyugdíjas klubok. Helyben is mindenki megkapja majd a számára testre szabott ígéretet.
Mondom én, a jövő év az ígéret földjévé teszi az országot.
A pártokon belül most még háború van. A jövő évi ígérgetők most még a pártokon belüli harcokkal, pozícióháborúkkal és az alkukötögetésekkel vannak elfoglalva. Úgy hívják ezt, hogy harc a hatalom megszerzéséért. Most belül osztozkodnak, jövőre kívül, egymás közt.
Nem érdemel több szót.
"Merjünk nagyok lenni!" mondta valaki. "Merjünk kicsik lenni!" mondta másvalaki.
"Merjünk realisták lenni!" mondom én.
Dr. Gallyas Igor
|
