Van-e utálatosabb az alkotó munka nélkül élő egészséges embernél, aki még a más munkáját, vagyonát, egészségét, korát, sőt életét sem tiszteli, becsüli? A kérdés költőinek tűnne, ha nem ismernénk a mai magyar valóságot, ami ma már a vidéki emberek életét is egyre inkább érinti. Mindenki látja, hallja, elszenvedi azokat a dolgokat, ami a világgazdasági válság összes kínja mellett, érint minket. Voltak már válságok, háborúk, árvizek, amikor nem számított a vagyon, a származás, a bőrszín, a pártállás, a harag. Az emberek a bajban összefogtak, küzdöttek. Akik túlélték, átvészelték ezeket, az időket, a kutatások szerint egészségesebbek, hosszabb életűek lettek. Más lett az értékrend!

Most valami hiányzik, a bajok jönnek, hol itt szúrnak vesén valakit, hol ott fosztanak ki mást. Amíg az emberek a vagyont, életet mentik, lehet halászni a zavarosban. Tisztelt olvasó nincs mese, zárni kell a sorokat, védenünk kell egymás hátát, vagyonát, életét. Külön kiemelten óvni kell a gyerekeket, időseket, nőket. Ha valakit támadás ér, mindenkinek egységesen fel kell lépni, oda kell figyelni, - a saját egészsége és biztonsága előtérbe helyezése mellett - mindent meg kell tenni a lehetőségek szerint. A településeknek össze kell fogniuk egymással és a hatóságokkal. Nincs utálatosabb annál, aki a szorult helyzetet használja ki arra, hogy előnyt, hasznot szerezzen, mások megkárosításával, becsapásával.
A közösségeknek meg kell erősödnie, a fiatalok egészséges fejlődését, munkakezdését támogatni kell, gyermekkortól tudnia kell mindenkinek, hogy munka révén ki lehet kerülni a bajból, az alkotó emberek viszik előbbre a világot.
Mindenki látja a híreket a TV-ben, hallja a helyi történéseket, de kérem, jöjjenek el a helyi rendezvényekre, ismerjék meg a helyi kiadványokat, lehetőségeket, tájékozódjanak. Legyen meg a környezet, szomszédok ismerete, nagy előny a kis faluban, ha mindenki ismeri egymást, ha köszönnek egymásnak az emberek.
Az önkormányzat több térfigyelő kamera telepítését tervezi, valamint gondolkodik a falugondnoki, telepőri szolgálat bevezetésén. Hatósági jogkör és technikai segítség nélkül nem sokat ér a polgárvédelem. A közösség összetartása vagy működik, vagy nem. Az új falugondnoki szolgálat és a technikai fejlesztések működéséről tájékoztatni fogjuk a lakosságot, és természetesen ezen a területen is minden pályázati lehetőséget ki fogunk használni.
Az autósoknak jó tanácsként mondanám, hogy ne hagyjanak semmilyen értéktárgyat, se szatyrot, se táskát, se kabátot a kocsiban. Akár a kesztyűtartót is hagyjuk nyitva, hogy lássa a gengszter nincs préda, ne törje be a szélvédőt. Ha látunk, hallunk valami bűncselekményre utalót, jegyezzük meg az időt, minden részletet, hívjunk segítséget. Praktikus lehet mobiltelefonnal képet készíteni, elmenteni a rendszámot, stb. Otthon a telefonnál, illetve a tárcában legyen jól olvasható híváslista az önkormányzat, szomszéd, hozzátartozók elérhetőségeivel. Sokat segíthet, ha nem kell keresgélni. Soha senkit nem szeretnék megijeszteni, de érdemes százszor felkészülni, mint egyszer megijedni, megsérülni. Pénzt, iratot, értéket soha ne tegyünk egy helyre, mert ha veszik, veszik minden.
Jelenleg az országon csak a munka és az összefogás segítene, a pártok nem mutatták meg tehetségüket.
Félre téve a pesszimizmust, nem akarunk senkit bántani, jómagam pedig különösen nem, ha nem muszáj. Van pozitív példával bíró ország is, például Tajvan, ahol a szegénységből indulva csodálatosan fejlődik az ország. Az ottani fejlődés alapját a mezőgazdaság adta, gépiesítésével, tőketeremtésével megalapozta az ipari fejlődést. Jelenleg ipari nagyhatalomnak számít az ország, tényleg tigris, nem európai puma, mely kiscicává válik. A mezőgazdaságot fenntartották, illetve fejlesztik folyamatosan, a biztos hazai ellátás, szociálpolitikai okok miatt. A fő hangsúly a minőségi termelés, környezetvédelem, biotermékek kutatása, fejlesztése, előállítása. Tajvanon nagyon elterjedtté vált a robogó és kerékpár használata, ezt itthon is célszerű lenne alkalmazni. Mindezen csodálatos példában, az fogott meg leginkább, hogy jó a közbiztonság és nincs munkanélküliség, sem munkanélküli segély. Mindenki kap munkát, a mezőgazdaság és a turizmus felszippantja a szabad munkaerőt, mely következménye az életbiztonság és a profit. A munkának hatalmas a megbecsülése, bármilyen tisztességgel elvégzett munkára büszkék az ottani emberek, és jókedvvel végzik, a tengerparti homokgereblyézéstől, labdaárulástól az elefánttenyésztésen át a selyemkészítésig. Mindezt úgy, hogy eladható, minőségi értéket teremtenek.
Országunknak is az lenne kedvező, ha már 2009 során megfordulnának ezek a negatív folyamatok. Véleményem szerint Magyarország legfőbb értéke a föld és a víz mellett a biztonság, mind a lakosság számára és az ide látogató külföldiek számára is. Nagyon fontos minden munkahely, de az országnak szüksége van a saját termékeire, a saját érték előállításra. Lehet az jó minőségű élelmiszer, csodás idegenforgalmi érték, ipari termék, bármi, csak magyar legyen, jó minőségű és komoly haszna is legyen. Ne csak összeszerelő ország legyünk multinacionális cégeknek dolgozva, mert így a haszon nem marad az országban. Az adókedvezmény megszűnésével a gyár is könnyen áttelepül. A legnagyobb bajt az ország echte magyar motorjának hiánya okozza, amely független, jó minőségű és üzembiztos. Túl sok a külföldi termék és kevés a versenyképes magyar. Ha elmegyünk Európa jól működő országaiba, az arányok pont fordítottak, ha Svájcot, Szlovéniát nézzük, védik a saját termékeiket, a saját termelőt a vásárlók mindig előnybe helyezik. Természetesen nem a nyitottság, a választék ellen beszélek, de legyen versenyképes magyar alternatíva is, csak az azonos minőségű dolgokat lehet összehasonlítani.
A változás irányába tett első lépésnek annak kell lennie, hogy mindenki elkezd takarítani a háza táján, falujában, városában. Érdekes ember az, aki azon kesereg, hogy nincs munkahelye és mindeközben szemétdombján él, és közterületen is csak szórja a szemetet. A legkönnyebb és legolcsóbb megoldás az ország kitakarítása lenne összefogással, és ha nem szórnánk szét, többé ez nem lenne költség. Azt mindenki tudja, hogy a miénk a legszebb ország a világon, de sajnos az egyik legszemetesebb is, és ez a sajátunk, a külföldi szemetet is sajnos magyar cég hozza be.
Püspökszilágy Önkormányzata is keresi a megoldásokat, a pozitív példákat, ’takarítunk itthon’. Vannak családosok, építjük az erdei iskolát, van összefogás, egy irányba húz a testület. Történelmi tény, hogy Bem tábornok alól is volt, hogy egy csatában több lovat is kilőttek, ekkor másikra ült és addig folytatta a küzdelmet, míg megnyerte azt. Valószínűleg még néhány lóra nekünk is fel kell másznunk, ahogy a többi településnek is, de jó lovas mást nem tehet, aki nem ül vissza, lemarad.

Fogjunk össze!