A Novum Verlag kiadásában megjelent kötetre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hétköznapi történet. Már az író személye is titokzatos, Alice Christine Barett a szó szoros értelmében nem létezik, az írói álnév alatt publikáló hölgy olyan jól elrejtőzött, hogy valóban azt hihetnénk angolszász területről származik. (Bár ilyen már volt a magyar irodalomban lásd P. Howard-Rejtő Jenő)
Senki ne számítson rá, hogy a könyv egy „egyéjszakás” olvasmány, bizony sokszor le kell tenni és végiggondolni, mi újdonságot, érdekességet mondott, mire világított rá az író.
 A könyv arról szól, hogy egy kissé zűrös családi életű hölgy, aki szintén Alice, elmenekülve a hétköznapok világától, saját életteréből elvállalja egy angol farm gazdasági vezetői feladatait. A dolog érdekessége, hogy a farmgazdája egy kiöregedett rocksztár. A két teljesen különböző világból való ember megtalálja a közös hangot, hosszas beszélgetésbe merülnek, minden külvilági kapcsolatuk kizárásával elmerülnek egymás gondolataiban és formálják egymást.
„ Nincsen egyedül üdvözítő út. Mi ketten… beszéltünk ezerféle lehetőségről… de ami a te utad, az nem az enyém, és az enyém nem a tiéd. Csupán átnézhetünk egymás útjaira, példát vehetünk róla, hogy nicsak ő úgy csinálja… Mindenkinek a saját útját kell megkeresnie és elindulni rajta.”
Persze a világ már csak úgy van berendezve, hogy ha egy férfi és egy nő közös hangra talál, akkor óhatatlanul egymásba szeretnek. Tom, a rockzenész és Alice életében sincs ez másként. És miután így egymásra hatnak, egymás útjait is továbblendítik. Tom, talán Alice inspirálására ismét zenélni kezd, új albumot hoznak össze régi barátaival. Így persze ismét belekerülnek a rockzenei bizniszbe, amivel az jár, hogy egyre kevesebbet tartózkodik hőn szeretett birtokán. Alice türelmesen várja és Tom segítségével sikerül megbarátkozni a családjával, kibékülni velük és átérezni gondjaikat. Majd ő is elkezdi járni a saját útját. …
Különleges olvasmány élményt kínál a Novum Verlag és Alice Christine Barett: Hétköznapi történet című könyve. Olyat, amellyel ritkán találkozunk. Ügyesen ötvözi a modern angol próza hagyományait a klasszikus filozófusok és egyházi könyvek értékeivel.
Ajánlom azoknak, akik szeretnénk megtalálni az útjukat, akik lelki válságban vannak. Hiszen a könyv simogatja a lelket és megdolgoztatja az agyat is.