Mindannyian küszködtünk már azzal, hogy lakótársainak nehéz felrázni. Hiába szervezzük a jobbnál jobb programokat, fesztiválokat, klubokat, szakköröket. Érdeklődés, látogatottság hiányában kimúlnak, megszűnnek. Hiába tudjuk, hogy mi az, amit szeretnénk lakóközösségünk érdekében tenni, ha nem látunk magunk körül lelkes embereket, akik segítenének, váll-vállvetve velünk tartanának. Nagyon sok közösség falu és város problémája ez, éppen ezért jött létre az ún. Közösségépítők csapata, aki ezeknek a lelkes embereknek segít, hogy csapatot kovácsoljanak, felkeltsék az emberek érdeklődését.Az, hogy hogyan is zajlik ez a nehéz folyamat, arról kaptunk betekintést március 6-án a Püspökszilágyi Művelődési Házban.
Zádori Judit a Börzsönyvidék alapítvány ügyvezetője, közösségépítő munkatárs egy alföldi kis falu példáján keresztül mutatta be e nehéz folyamatot. A közösségfejlesztési folyamat egy településen a lakosság aktivizálásával kezdődik, majd a problémák felismerésével és azok nyilvánossá tételével folytatódik, melynek során mind többen kapcsolódnak a folyamathoz, és eljutnak a közösségben megfogalmazódó feladatok felismeréséhez, tervezéséhez és közösségi megoldásához. Vagyis kérdőívekkel, személyes beszélgetésekkel megkeresik az embereket, majd összegyűjtik a közösségben felmerült igényeket. A program ezen pontján összehívják a közösség lakóit és ismertetik velük az összegyűjtött adatokat, majd rövid időn belül ismét és ismét összegyűlnek, hogy a megfogalmazott igények közül a legfontosabbakat megvitassák. Így aztán vannak olyanok, akik pl. a horgásztó rendbetétele munkában tevékenyen részt vesznek, de besegítenek a fiatalok szabadidős tevékenysége csoportba is, mert bár őket az nem érinti, de a csoport annyira összeforrt, hogy ezt már természetesnek veszik.
Igen, a legnagyobb parádét is hiába hozza a művelődés szervező vagy az önkormányzat, ha az nem egyezik az emberek érdekeivel. A Közösségfejlesztők Egyesülete olyan példát mutat – külföldi és hazai tapasztalatok alapján – amely megfontolandó mindannyiunk számára.
Valóban nagy munkával jár, hogy minden emberhez elmenjenek és megkérdezzék őket igényeikről, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fáradtság megéri, mert olyan közösség, lakóterek kapcsolódnak egybe és olyan emberek kezdenek együtt gondolkodni és tenni községükért, akik, bár együtt éltek, mégsem voltak lakótársak.
Persze ez a módszer sem mindenható, de lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni, hiszen mindannyian szeretnénk olyan lakóhelyen élni, ahol ismerjük egymást és jól érezzük magunkat otthon.
Akit érdekel a módszer szakirodalmat és példákat találhat a www.kka.hu honlapon.
Emma