|
Az emberek jobb kiszolgálása terén vajon előre, vagy hátra haladunk? Az a 12 éves kisfiú, aki egy pénteki napon megtapasztalhatta, hogy a fogfájás a legnagyobb fájdalom, amit eddig átélt és napokon keresztül nincs segítség, ő biztosan nem szavazna arra, hogy az egészségügyön belül a fogászati ellátás érte van.
Történt ugyanis, hogy péntek este irtózatosan elkezdett fájni Lacika foga. A szülők rohantak a patikába gyógyszerért, de az ügyeletes gyógyszertár 22 órakor bezárt. Mit volt mit tenni, felcsöngették a szomszédokat, fájdalomcsillapítót keresve. Sajnos nem mindenkinél van otthon házi patika, ezért elég sok szomszédot kellett felébreszteni, mire gyógyszerhez jutottak.
Aztán jött a hétvége a szombattal, és az a fránya fog nem tudta, hogy szombaton sincs ügyeletes fogorvos, ezért szerepet kapott a telefonkönyv, hogy hátha valakit el lehet érni a fogorvosok közül. Azt mondják, a remény hal meg utoljára, ám az is kimúlt akkor, amikor az utolsó telefonszámot is tárcsázták de hiába. Nehezen vánszorgott az idő, még a gyógyszerek pillanatnyi fájdalomcsillapítása ellenére is, aztán hétfőn hajnalban Veszprémbe vették az irányt, ahol orvosolták a problémát.
De milyen az élet? A következő péntek este, mintha indigóval másolták volna az előző hétvégét, most egy fiatalasszony harapott rá egy csontdarabra, ami által irdatlan fogfájás vette kezdetét. Gyógyszertárak zárva, fogorvosokat nem lehet elérni, ügyelet nincs, szombaton kínlódás, vasárnap kínlódás, már Melinda gyermeke jobban sírt, mint az anyuka, sajnálta a mamáját és átérezte fájdalmát. Vasárnap este a fájdalom már olyan elviselhetetlen volt, hogy hajnalban elindultak Veszprémbe, hogy biztosan az elsők legyenek a fogorvosnál. A fájdalom megszűnt, elkeseredettség azonban maradt, hogy Ajkán és körzetében ilyen esetben nincs segítség.
Barcánfalvi Zsuzsa
|
