Vészesen közeledvén huszonhetedik életévemhez – egyesek szerint még kislány vagyok, mások szerint már felnőtt nő, én magam még nem döntöttem el – még elég fiatal vagyok, hogy az egyetemi élményeimre emlékezzek, de már elég öreg, hogy ezeken nosztalgiázzak.
A tegnapi estén olyan szép volt az idő, hogy ez elég indoknak tűnt, hogy a belvárosban leüljünk a párommal, és igyunk egy sört. Nem csupán a klíma, a sör is nagyszerű volt, az emberek a szokásos módon jöttek-mentek, a párok andalogtak mellettünk. A megszokott zsongást egy csapat fiatal törte meg, lehettek úgy harmincan, akik kiabálva, énekelve vonultak be a kis belvárosi utcába. Elsőéves egyetemisták voltak. Néhány idősebb közülük megálljt parancsolt pár méterre tőlünk, és különböző feladatokat adtak ki a többieknek, akik a feladatok végrehajtása után kórusban kiabálták: „Hajrá közgáz!” És akkor minden eszembe jutott.
Az első nap, amikor a közös kollégiumi szobába kerülve még furcsán méregettük egymást. Aztán nem sokkal később hálát adtunk az égieknek, vagy legalábbis a felsőbbéveseknek, hogy éppen minket sorsoltak össze abba a kis szobába a folyosó végére. Vannak, akik azt mondják, nincsenek véletlenek, higgyük el nekik. Jöttek az élmények, sok buli, kevés tanulás, mindezek eredményeképp jó néhány pótzárthelyi, de mindig megúsztuk. Ezúton is köszönöm, hogy súgtatok, ha kellett. Az a fránya lineáris algebra! Ugye, egy-egy áttáncolt hosszú éjszaka után nem is tűnt olyan érdekesnek a mikroökónómia, vagy a statisztika, annál inkább a vizsgák előtti hosszú éjszakákon.
Fantasztikus évek voltak, de ez is véget ért, mint minden más. Vagy mégsem? Amikor újra találkozunk, akkor fél szavakból is tudjuk, mire gondol a másik. - Emlékeztek…? - Hallottátok…? - Hogy is volt…? - Hogy is lesz…?
Nem, nem ért véget, csupán más lett. Felnőttek, vagy majdnem azok lettünk, dolgozunk, próbáljuk helyesen élni az életünket, néha úgy, hogy nekünk jó legyen, néha úgy, hogy másoknak megfeleljen. De akik voltunk, az bennünk él ma is, és csak rajtunk múlik, hogy meddig. Néha elég egy levél, vagy egy üzenet, hogy tudjuk, még gondolunk egymásra. Néha viszont jó találkozni, és beszélni, pletykálni újra, mint akkor régen, a folyosó végén, a kis szobában.
Vass Ilona Éva
Publikálta null |
|
|
|
|
Belsőépítészet és lakberendezés
Egészségügyi szolgáltatás
Építészet, tervezés
Éttermek
Fogorvosok
Helyilap
Informatika, távközlés
Intézmények
Kiskereskedelem
Kistérségek
Magyar Tudományos Akadémia
Media/ újságírás
Oktatás
Polgármester
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Üzleti tanácsadás
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|