|
Több évi kihagyás után újra remek „formában”
Bizonyára sok olvasónk emlékszik még a 3 éve megszűnt nagylóki Pávakör nevére, hiszen számos megmérettetésen öregbítették ennek a kis Fejér megyei településnek a hírnevét. Aranyminősítések garmadát tudhatják magukénak, melyeket körzeti, megyei és országos népdaléneklési versenyeken érdemeltek ki színvonalas produkcióikkal. Az összekovácsolódott társaság – 10 évet töltöttek együtt! – pedig nehezen és szomorúan vette tudomásul 2002-ben, hogy Nagy László művészeti vezető nem tudja a továbbiakban vállalni a dalkör szakmai irányítását. Így hamarosan feloszlottak.
Idén szeptemberben azonban meglepetten kaphatta fel fejét az újságolvasó közönség, amikor a megyei lapban a Nagylóki Népdalkör legújabb sikeréről olvashatott: A VI. Vass Lajos Népzenei Verseny regionális elődöntőjén ugyanis aranyminősítéssel jutalmazta produkciójukat a szakértő zsűri. Hogy mikor alakult és hogyan lett a falunak ismét ennyire sikeres népdalköre, persze azonnal felkeltette kíváncsiságunkat, és diákújságírókhoz méltóan mindennek alaposan utánajártunk. Jokli Istvánné Katica néni, illetve Fellner Róbertné Magdi néni volt segítségünkre abban, hogy végül is ne fúrja szét oldalunkat a kíváncsiság.
Einstein: Arról tudtunk, hogy a Pávakör megszűnése után az énekelni vágyók a nyugdíjas klub házi dalkörében hódolhattak tovább eme kedvenc időtöltésüknek. De ha jók az értesüléseink, versenyekre nem jártak.
Magdi néni: Ez így van. Nem is a nyugdíjas klub házi dalköre vett részt a Szabadegyházán rendezett szeptemberi Vass Lajos Versenyen, hanem egy teljesen újonnan alakult formáció: a Nagylóki Népdalkör.
Katica néni: Nagy László ugyanis a verseny előtt egy hónappal megkeresett minket, és felajánlotta, hogy – mindenféle anyagi juttatás nélkül – szeretne ismét a nagylóki népdalosok vezetője lenni.
Einstein: Hogyhogy?
Magdi néni nevetve válaszol: Azt mondta, a mi hangunkra van szüksége!
Einstein: Tehát akkor a Pávakör alakult újjá más néven?
Katica néni: Nem igazán. Jó páran hiányoznak a régiek közül, és nagyon sok új tagunk van. Összesen 14-en vagyunk: öt férfi és kilenc nő.
Magdi néni: Jó lenne még pár fiú. De sajnos, nem nagyon jönnek.
Einstein: Új tagokkal, mindössze egy hónap leforgása alatt hogyan lehetett felkészülni a versenyre és ilyen gyönyörű eredményt elérni?
Katica néni: Bizony csak három alkalommal próbáltunk a szabadegyházi verseny előtt, és két csokor teljesen új dalt tanultunk be! (Azon tudatlanok számára, mint amilyenek mi voltunk – persze csak addig, amíg rá nem kérdeztünk – eláruljuk, hogy szakmai berkekben egy csokor alatt négy dalt értenek.)
Magdi néni: Katica óriási segítségünkre volt és van! Lacitól tanulta el a citerázás tudományát teljesen autodidakta módon. És az ő zenei kíséretével a próbákon elmondhatatlanul könnyebben és gyorsabban ment a dalok tanulása. Katika az egyik szólóénekesünk is egyébként!
Katica néni: A versenyen a háromtagú Boglya Citerazenekar kísért bennünket, így pedig még jobb volt énekelni.
Einstein: Citera ide, citera oda, nagyon nagy teljesítmény mindössze három próba alatt ilyen kiváló szinten elsajátítani ennyi vadonatúj dalt.
Katica néni: Boldogok is vagyunk, és nagyon örülünk az elismerésnek. Különösen, hogy a zsűriben igazi művészek, olyan elismert népdalénekesek ültek, mint Bodza Klára és Borsi Ferenc.
Magdi néni: Széles András zsűritagtól is nagyon szívhez szóló útravalót kaptunk. Az eredményhirdetéskor elmondta, hogy az időseknek folytatni KELL, mert a fiatalok csak a jó példa alapján kaphatnak kedvet a népdalénekléshez. Folytatni pedig muszáj, különben kihal a népzene…
Katica néni: Egy fiatalokból álló együttes is fellépett Szabadegyházán. Tücsök a nevük, mivel még annyira „kicsik”.
Einstein: Hogyan tovább? Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
Magdi néni: Ezután is próbálunk tovább nagy lelkesedéssel minden hétfőn egy órán keresztül. Készülünk a középdöntőre, ahová az aranyminősítéssel tovább jutottunk. Tavasszal kerül rá sor. Támogatónk nincs. Szabadegyházára vonattal tudtunk elmenni. De már kaptunk a faluban élőktől segítséget: felajánlották, hogy a középdöntőre autóikkal elvisznek bennünket.
Katica néni: A középdöntőre újabb dalcsokrokkal készülünk. De hogy milyen dalokkal, azt nem áruljuk el előre! Legyen meglepetés!
Einstein: A szüreti bálon is szerepeltek.
Katica néni: Külön kocsink volt! Két állomás között mi énekeltünk. Nagyon szép gesztus volt, hogy az idősek otthonában is megálltak a táncos gyerekek. Nekik mi is énekeltünk. Bizony nagyon örültek az idős beteg emberek.
Magdi néni: 54 dallal szórakoztattuk szüretkor a szórakozni vágyókat! És mi jövőre is nagyon szívesen vállaljuk! Csupán egy baj van: a dalkörünkben nagyon sok az idős. És ez tényleg nagy baj. Nyolcvan évesek is vannak. Mi ugyan addig csináljuk, ameddig bírjuk! De mi lesz azután?
Ezért kellene az utánpótlás…
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
|
|
