Hogy miért
"Waldorf"?
Mert az együttesekben waldorf - iskolába járó diákok, tanárok, a gyerekek testvérei, barátai játszanak.
Elég volt érdeklődnöm, hogy melyik iskolához kötődően működik még ilyen együttes a mienkén - a fótin - kívül, mert mind a három érintett iskola zenetanára egyöntetűen kijelentette, hogy már ők is gondolkoztak egy fesztivál szervezésén. Név szerint; az óbudai- és a szolnoki  Waldorf - iskola tanárai.
Az elhatározás napok alatt megszületett: Hozzuk össze a fesztivált, még a tanév vége előtt! A szolnoki Imrei István tanár úr vállalta a vendéglátó szerepét, az előkészületi munka oroszlánrészét, a feltételek (hangosítás, szállás, vacsora) megszervezését.
Néhány napi telefonálás, mailezés eredményeként tíz együttes jelezte részvételi szándékát.
Három óbudai-, két fóti-, két szolnoki-, egy gödöllői-, valamint némi bizonytalansággal ugyan, de két külhoni társaság is jelezte részvételi szándékát.
Az is mutatja, hogy benne volt már ez a kezdeményezés a levegőben, hogy az óbudai iskolában Hajnóczy Csaba zenetanár vezetésével egy házi rock-találkozót rendeztek egy héttel a szolnoki találkozó előtt. A gödöllői IRMA nevű zenekar szintén a szolnoki találkozótól függetlenül lépett fel Gödöllőn, a gyereknapon. Sajnos az ő fellépésüket Kürthy Katinka zenetanár és mások betegsége miatt később le kellett mondják. Más okokból, de ugyancsak lemondta a részvételt a két külhoni és az egyik óbudai együttes is.

Június 3-án én egy háromnapos, esőáztatta börzsönyi osztálykirándulás kíséréséből érkeztem Szolnokra 16 óra tájban. Néhány együttes már megérkezett, a szolnokiak már próbáltak. Jó megérzéssel, 17 órára határoztuk el a kezdést. Az olimpiáról érkezők közölték; a sátrak átáztak, az átfázott gyerekekkel rohantak a szülők haza, így ne várjunk onnan jelentős számú hallgatóságot.

Az első blokkot a szolnoki tanár-szülő (Rudolf Steiner Tanári Konferencia nevű) zenekar nyitotta, majd a néhány hete alakult fóti nyolcadikosok, a "Never Street" folytatta, és az óbudai tizedikesek (egyikőjük kilencedikes) együttese zárta a sort.

Vacsoraszünet után amásodik fóti kötődésű (a csapatban két fóti tizenkettedikes és egy óbudai kilencedikes diákkal) együttes, az "Alleyway" következett. Majd a szolnoki nyolcadikosok Közveszéjj nevű bandája, végül az óbudai iskola kéttagú zenekara, a "Well of Darkness" zárta a programot. A szünettel és hangolással együtt, öt órás programot hallhattunk, láthattunk.

A programot igazi "waldorfos" sokszínűség jellemezte. A hat együttes hatféle stílust képviselt a hardrock-tól az átdolgozott magyar sikerszámokig. A résztvevők korát, fellépési tapasztalatát, és az együttesek korát nézve is színes volt a paletta. A közönség a sokfélesége ellenére egyben mindenképp megegyezett: minden együttes fellépését lelkes tapssal jutalmazta.  Minden esetre, ha csak félannyira élvezték a többiek a rendezvényt, mint amennyire én, akkor nagyon jól érezték magukat. Meghatóan jó produkciók és jelenetek voltak.
Amint ezt néhány nappal később a tanárokkal megállapítottuk, továbbgondolásra és folytatásra érdemes a szolnoki rendezvény. Akár kiszélesítve "más" Zenei-, vagy (Előadó) Művészeti Fesztiválra, akár önmagában, de mindenképpen folytatni kell.