|
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a meséket. Főleg az olyan meséket, amikor a jó elnyeri méltó jutalmát, a királyfi rátalál szíve választottjára.
Ilyen mese vált valóra a Családsegítő Központ padragi hajléktalanszállóján, ahol Lakatos Éva és Misik József szinte első látásra egymásba szerettek. Ez még önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy közhírré tétessék, de ez az érzés a két - nem könnyű sorsú - fiatal között olyan mély lett, hogy elhatározták: a Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetője előtt összekötik életüket, és kimondják a házasságot szentesítő igent.
Lakatos Éva már két éve a szálló lakója. A virágkötészetet és kertészetet tanult lány nevelőszülőknél töltötte gyermekéveit, onnan elkerülve lett a szálló lakója. Jelenleg munkanélküli. Misik József az elmúlt év novemberében került a szállóra, alkalmi munkákból keresi meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Őt másfél éves korában hagyta el az édesanyja. 25 év után megkereste az anyukáját, de úgy alakultak a dolgok, hogy három együtt töltött hónap után a hajléktalanszálló lett az otthona.
Itt ismerkedett meg Évával és ez az érzés olyan mély lett, hogy magától érhetődővé vált a házasság gondolata. Ahhoz, hogy ez az esküvő meghatóan szép és ünnepélyes keretek között zajlott, hogy Éva ruhája és csokra sok menyasszony díszére vált volna, hogy az esküvői lakomát a szálló lakóival és a kis létszámú rokonsággal együtt szinte családi légkörben fogyaszthatták el, abban nagy szerepe volt a Családsegítő Központ vezetőjének, Baráthné Kleinhans Teréziának és munkatársainak. Közülük került ki a két tanú is, akik részesei lehettek a boldog házaspár első lépéseinek.
És a mesének még nincsen vége, közös életüket a szálló vezetőségének köszönhetően egy külön szobában kezdhetik, a többi lakó segítő szándékával és biztatásával övezve. Mindkettőjük legfőbb vágya, hogy legyen munkahelyük, legyen állandó jövedelmük, amivel egy saját kis otthont teremthetnének maguknak, és aztán jöhetnek a gyerekek. És reméljük, hogy sok-sok év múlva azt írhatjuk a mese végére, "boldogan éltek, míg meg nem haltak."
Barcánfalvi Zsuzsa
|
