Dél-Dunántúli Régió

A Dél-dunántúli Régió 1998 februárjában intézményesítette területi összetartozását a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács megalakításával. A régiót alkotó három megye: Baranya, Somogy és Tolna fejlődése azonban már régóta összefonódik, s nemcsak a földrajzi szomszédság, hanem a hasonló történelmi örökség és szellemiség, sőt gazdaságuk fejlődése által is.

Két évezred történelme, egységes, mégis változatos táj és barátságos emberek fogadják azt, aki a Dél-Dunántúlra látogat. A Magyarországra jellemző szinte valamennyi tájtípus megtalálható itt. A Duna, Dráva folyók és Európa legnagyobb tava, a Balaton által határolt régió meghatározó arculatát a pannon látkép legjellemzőbb eleme, a völgyekkel tagolt dunántúli lankák panorámája adja. Az erdő borította dombok a folyók mellett alföldi síksággá változnak, két "sziget", a Villányi-hegység és a Mecsek, azonban kiemelkedik a szelíden dimbes-dombos tájból.

A Dél-Pannon térség emlékhelyei, múzeumai, középkori várai mindenki számára megfoghatóvá, érthetővé teszik a gyakran viharos és gazdag történeti múltat. A történelem hosszú évszázadain át számos nép sokszínű kultúrája keveredett a térségben. A Dél-Dunántúl apró falvaiban élő emberek, a sokféle nemzetiség őrzi és ápolja hagyományait. Szenna Europa Nostra díjas falumúzeuma a Zselic népi építészetét, a somogyi parasztság életét, használati eszközeit mutatja be. A Sárköz a pompás népviselet, az élő népművészet, a zene és a néptánc, valamint a népi kismesterségek kínálatával szolgál.

A vidéki élet ezen a tájon megőrizte sajátos varázsát, kapcsolatát a természettel, a nyugalmat, az emberi kapcsolatok értékét, az életörömöt és a derűt. Ez a régió büszke arra a több mint kétezer éves örökségre, amelyet az itt élő emberek halmoztak fel az évszázadok során. Ennek egyik elismerése, hogy 2000 novembere óta az antik Sopianae, azaz a mai Pécs város, Európában egyedülálló ókeresztény temetőjének sírkamráit a világörökség részévé nyilvánították.