|
Szeptember 6-8: az AJTP tizedik nosztalgiatáborában
jártunk Mezőberényben
Szeptember 6-án a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és
Kollégium 13. a
osztálya elindult a békési Mezőberény tradicionális nosztalgiatáborába. Mint
tudjuk, a nosztalgia vágyakozást jelent az elveszett, elmúlt dolgok iránt, bár utóbb
kiderült: számunkra korántsem tartogatott mélabús pillanatokat a diákrandevú.
Pénteken reggel nyolckor indultunk, majd dél környékén
érkeztünk meg. Egy óra múltával városlátogatáson vettünk részt, ahol
részletesebben is felfedezhettük Mezőberény nevezetességeit. Közöttük elsőként
a Fortuna teret ékesítő Barátság szobrát;
majd a híres Baudelaire-vers (Egy dög)
ihlette Varga Imre alkotta, fémes ridegségében is tündöklő és különleges
szobrot. Ezután még számos emléktáblát és műalkotást megnéztünk: a Petőfi-portré
által híressé lett Orlai Petrics Somáét;
a Málenkij robot mementóját az
evangélikus templom kertjében, valamint Bak
Mihály mellszobrát, aki az orvostudomány kiemelkedő alakja volt.
Este a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium aulájában
mutattuk be programunkat „Az Arany
nálunk” címszó alatt, többek között prezentáció formájában. Az első napon még
tartottunk az új arcoktól, de az éjszaka folyamán barátságok alakultak ki,
köszönhetően a karaoke estnek és a közös mulatozásnak.
Másnap a szokottnál korábban tettük ki lábunkat a puha
ágyból, mivel Nagyszalontára
indultunk, Arany János szülőhelyére. Koszorút
helyeztünk megemlékezésül Arany János szobrának talapzatára, majd szemtanúi
lehettünk a Családi körből megismert, esténként minden bizonnyal feketén
bólogató eperfának (Arany-porta). A költő egykori szülőházának helyén
felépített korabeli házban információkat kaptunk a XIX. században létező használati
és dísztárgyakról, hagyományokról. Találkoztunk még – természetesen szobor
formájában – Zilahy Lajos íróval és Sinka István költővel, Kulin György
csillagásszal, és legvégül a Petőfi-rajzról is ismert Csonka-toronnyal.
Az este folyamán vegyes csoportokat alkottunk, ahol jobban
megismerhettük a többi „aranyos” diákot. Ügyességi feladatokat kellett
elvégeznünk, amiken nagyon jókat mulattunk.
Az utolsó napon reggel vetélkedőn vettünk részt, itt
kérdéseket tettek fel nekünk az előző napokon látottakról, itt nyerhettük el Az éjszaka hercege, esetleg királya címet.
Végül, de nem utolsósorban mindenképpen említést érdemelnek
versenysikereink. A Besi első helyezést ért el mind röplabdában, mind fociban
(a fiúk az egriekkel szövetkezve nyertek), valamint dobogós helyezést ért az
Arany-program prezentációnk.
Talán sokak egy életre szóló barátságot kötöttek új társaikkal,
melyet nem felejtenek el. Ahogy Arisztotelész mondta egykor: „Barátok nélkül
senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van.” Móré Alexandra 13.a
|
