A szabad magyar sajtó ünnepére

Március idusán mindig eszünkbe jut Vasváriék híres irománya a 12 pont, melynek becsületes címe: Mit kíván a magyar nemzet.

Mit is kívánhatott volna legelső pontként - mint a következőt:

„Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!”

S ennek a kívánalomnak megfelelően a szabad magyar sajtó legelső terméke maga a 12 pont volt. Így aztán március 15-e nem csak a magyar szabadság, hanem a magyar sajtó ünnepe is. Kellőképpen meg szoktuk ünnepelni, hiszen hazánk legnagyobb sajtószövetsége a MÚOSZ minden évben ilyentájt díjazza a nyomtatott és az internetes (online) sajtó munkatársait. Nyilván meg is érdemlik ezek a kollégák, kik igyekeznek pártatlanul, elfogulatlanul és objektíven tudósítani az olvasókat az ország és a világ híreiről.

Kevés olyan embert ismerek, akit egyáltalán nem foglalkoztatnak a hírek; kit ez, kit az. Van akit a sport érdekel, van akit a politika, van akit a bulvár, van akit a kultúra. Mindannyian olvasunk híreket, vagy hallgatunk nap-nap után. Akik ezeket hozzánk szállítják, mondatokba formálják, azok a sajtó munkatársai az újságírók, riporterek. Méltán megérdemlik, hogy az év egy napján elismerjük munkájukat.

Ám nem mindegyik szolgál rá erre. Egyre többen és többen vannak, akiket CTRL+C Lovagoknak hívnak. Ez a néhány betű, ahogy azt sokan tudjuk, a számítógép billentyűzetén a másolás gombot jelenti. Ezek az úgynevezett újságírók nem veszik a fáradtságot, hogy hátsó felüket felemelve elinduljanak egy témáért (pedig állítólag az utcán hever), hanem a kényelmes karosszékükben ülve az Interneten keresgélnek. Amikor pedig megtalálják a kívánt témát, válogatás nélkül kimásolják és saját néven közzéadják azt. Azt mondhatnák rá, hogy ez csalás, plágium. Ám nem az, mert annyi eszük nekik is van, hogy legalább egy mondatot megváltoztassanak benne, így az már nem az eredeti szöveg. Az, hogy ez mégsem a saját szellemi termékük, nem zavarja őket. A szakma tisztességesebb művelői tisztába vannak ezzel.

Sajnos ezek a CTRL+C lovagok elárasztják mind a nyomtatott, mind az online sajtót és szennyáradatukkal elnyomják az igazi újságírókat. Könnyű is a helyzetük, hisz míg a többiek csikorgatják agykerekeiket, utánajárnak, minden oldalról megvizsgálják a témát, csiszolgatják, mívesebbé teszik mondataikat, addig e lovagoknak elég két kattintás is a számítógépes egérrel.

1848 óta idáig jutottunk, ennyit ér a sajtószabadságunk. Ma már nem jellemző annyira, hogy a cenzúrával kelljen a sajtó honi képviselőinek megküzdeniük, hanem saját kollégáikkal, akik nem átallják más tollaival ékeskedni.

A Szabad sajtó napján, éppen ezért érdemes szóvá tenni ezt is! Ezért, kedves olvasó, az IKSZ újság e hónaptól kezdve nem hajlandó a www.helyilapok.hu honlapon publikálni, mert nem akarjuk magunkat és írásainkat a mindent elborító szennyáradat versenyében megmérettetni.

S „ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán…” akkor talán visszatérünk, mert tudjuk, hogy fontos a feladatunk, a kultúra, a helyi sajtó képviselete.

Addig is szívélyes üdvözlettel:

2010. március 14-én

Az IKSZ újság szerkesztői:

Madaras Andrea és Lénárd

Publikálta null