K: Azok számára, akik eddig nem ismerték, bemutatom Mezei Imrét, Püspökszilágy alpolgármesterét. Tudom, vannak, illetve voltak más tisztségei is élete során. Elmondaná melyek ezek?
V: Elsőként a falu vallási életében kaptam szerepet, 1989-ben az egyháztanács vezetőjének választottak, húsz évig meg is tartottak ebben a posztban. Ebben az időszakban újítottuk fel a templomot, amelyet a mai napig, mindenki megcsodál.
1990-ben polgármesternek választott a falu lakossága.1994-ig, az első ciklust én vittem végig.
A sok stressz, a megfeszített tempó nem tett jót a szervezetemnek, kaptam egy koszorúér görcsöt, az új ciklusban már nem indultam a polgármesteri posztért.
K: A Mezei család eredetéről mesélne nekünk?
V: Kisnémedin születtem 1945-ben, édesanyám az otthoni háztartásban dolgozott, édesapám – aki ma is Kisnémedin él - ipari munkás volt, a Landlerban hegesztőként dolgozott. Én is ott kezdtem, mint esztergályos tanuló.
K: Hol tanult?
V: A Megyeri úton a 24-esben kezdtem tanulni, az általános iskola után. Aztán, mint esztergályos dolgoztam ott. Később magam is oktattam ipari tanulókat, ugyanott a Landlerben. Amikor megszűnt az oktatás, átmentem az Irodagép Vállalathoz, a Jász utcába. Ott automata gép beállító voltam, s idővel csoportvezető lettem.
Az itteni TSZ-ben Tóth János volt az elnök, egy alkalommal megszólított, hogy van-e kedvem itt a TSZ-ben dolgozni? Amikor igent mondtam, hamarosan negyvennégy ember dolgozott a vezetésem alatt a lakatosműhelyben. Az üzem ma is működik, Nelka kft. néven.
Ez a működésem 1990-ig tartott, akkor lettem megválasztva polgármesternek.
A rendszerváltást követő első polgármesterként, sok tennivaló várt rám Püspökszilágyon. Leburkoltuk az összes utat aszfalttal, bevezettük a gázt, telefont kötettünk be. Minden lehetőséget kihasználtunk, s ezekből látványosan fejlesztettük a községet. Abban az időben harcoltuk ki kollégámmal, Hegedűs Andrással, hogy a Paksról és máshonnan idehordott hulladék fejében, kapjanak a területileg érintett falvak némi ellenszolgáltatást.
A polgármesterségemet követően hívtak dolgozni a dombra, az un. Izotóptemetőhöz. Gazdasági vezető lettem, sok szerteágazó, izgalmas feladattal, beszerzéstől kezdve a radioaktív hulladékok beszállításáig, sok mindent csináltam. 2002-ben mentem nyugdíjba, korengedménnyel.
K: A beszélgetés elején említette, hogy a falu életében többször is meghatározó szerepe volt. Miképpen alakult így?
V: Még a TSZ-ben dolgoztunk, amikor már az egyháztanács elnöke voltam. Talapka atya volt itt a plébános. Abban az időben szépült meg a templom, újult meg a parókia és a kántor szolgálati lakása, s épült meg a parkoló.
Mikor megválasztottak polgármesternek, közel kilencven százalékban rám szavaztak az emberek. Ezt a megbecsülést mindenképpen igyekeztem megszolgálni. Jelenlegi alpolgármesteri tisztemet korelnökként, élettapasztalatom elismerése révén töltöm be. Máshol is ismernek, elismernek, például Váckisújfalun, a Galgamácsai Összefogás Horgászegyesület vezetőségi tagja vagyok. A hajdani némedi horgászegyesület elnöke is voltam, amíg működött a tó.
K: Mesélne a „nagy” Mezei családról?
V: Kisnémedin lakik édesapám, és a bátyám a nagy családjával. Imre fiam feleségével és két unokámmal itt szilágyon élnek. Mi feleségemmel és a nagymamával, és Gábor fiammal vagyunk együtt. Gábort harminc éve ápoljuk, mert egy sajnálatos orvosi műhiba következtében nem tudja magát ellátni. Ez egy szívbemarkoló történet, nem szeretnék itt és most beszélni róla. Azt még elmondhatom, hogy akikről eddig szó esett, mind nagyon ragaszkodó összetartó emberek, a tágabban vett Mezei család.
K: Önt, 2009-ben Püspökszilágy Díszpolgárának választották. A falugyűlés-közmeghallgatáson adta át Tordai Sándor az emléklapot és a gyönyörű faragványt, amellyel megtisztelték. Sejtette, hogy készül valami?
V: Persze, hogy sejtettem, mert a képviselő testületben ezt a dolgot szavazás nélkül nem lehet keresztülvinni. Csak azt nem tudtam, hogy mikor, és azt sem, hogy kapok valamit.
Szeretem szolidan intézni a dolgaimat, ezért jól esett, hogy nem volt különösebb csinnadratta a falugyűlésen, ahol Tordai Sándor polgármester átadta az elismerést és ezt a szép faragványt. Köszönöm szépen mindenkinek!
K: Néhány napja, amikor kerestem, kiderült, hogy az újborral foglalatoskodik. Milyen az idei felhozatal?
V: Jól sikerült boraim vannak, ezt néhány korábbi évjáratból eltett üveggel is tudom illusztrálni. Az idei is jó évjáratnak ígérkezik. Heccelnek is vele, hogy miért nem viszem borversenyre a boraimat? Az a szép, hogy tudom: komolyan is gondolják.
A némedi dombon van a szőlőterületem, cserszegi, chardonay, irsai fajtákkal foglalkozom. 800 négyszögöl területen négy sort művelek. A gépmunkákat, permetezést az egész táblán a Szöszke (Misnyovszki) Pisti végzi. Nekem annyi marad, hogy metszem, kötözöm és szüretelem. A többi varázslat, a feldolgozás már itthon történik. Az egy aranyszabály, hogy nem szabad túlkezelni a bort. Hozzá kell tenni mindent, amit megkíván - az tény, de se többet, se kevesebbet. És kell egy jó pince, fahordókkal. És még valami: egy jó borosgazda, sört nem iszik.
K: Milyen tanulságot lehetne levonni, az eddig eltelt életéből? Megkísérelhetjük-e, hogy tanáccsal szolgáljunk a következő nemzedékeknek?
V: Bármihez kezdtem, igyekeztem tisztességgel végigvinni. Úgy érzem nem vallottam szégyent. Az elmondottakat - minden körülmények között - szerettem csinálni.
Amikor elkezdtük az új életünket 1990 után, és megvalósultak a beruházások, a gáz, az utcák pormentesítése stb. az mindenképpen példaértékű volt. Hiszen a két falun kívül, a környéken még most sem teljesültek meg ezek maradéktalanul. E „nagy tetteket” négy év alatt vittük véghez.
Tanulságos idők voltak, ma már nincs akkora összetartás. Az igazi tanulság az lenne, ha tanulnánk ezekből, a történetekből, és megszűnne a mostanában oly divatos széthúzás.