A szőlő különleges helyet foglal el a gyümölcsök nagy
családjában. Azon kívül, hogy az emberiség legrégibb élvezeti italának, a
bornak a gyümölcse, olyan táplálkozási értékekkel rende lkezik bogyótermése,
mint a rögtön emészthető cukrok (szőlőcukor és gyümölcscukor) jelentős (15–25
százalékos) mennyisége, az almasav, a B-vitaminok, az E-vitamin és az
antioxidáns flavonoidok. Mindezek a mazsolában is koncentráltan jelen vannak.
A szőlő őse az erdei vadszőlő (Vitis vinifera sylvestris),
amelyből évezredek során mára közel tízezer nemes fajtát állítottak elő. A kaukázusi
népek már mintegy nyolcezer éve termesztik. A szőlő tiszteletére utal Noé
cselekedete, aki a vízözön után ezt ültet az Ararát hegyén. A korai keresztény
hitvilágban és az Újszövetségben is számos példabeszéd utal a szőlőre és a
borra.
A Kárpát-medencében a kelták, rómaiak, avarok után a
magyarok már szőlősöket találnak, de a szőlő ismeretét magukkal hozták török
eredetű szavaikkal is (bor, szőlő, seprő, szűrés). Európa mindmáig a
szőlőtermesztés és borkészítés földrésze, a világ termelésének 60 százalékát
adja. (Rohamosan zárkózik fel az Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland,
Dél-Afrika.) Európában a spanyolok, franciák és olaszok termesztik a legtöbb szőlőt,
itt készül a legnagyobb mennyiségben asztali és minőségi bor. Nem tekinthetők
borszőlőnek az ún. direkt termők: a Noah, Otello, Izabella stb. (bár házilag
ezekből is készülnek borok).
A szőlő egészségünk őrzője is. A szőlőkúra vagy a napi
rendszeres fogyasztás valamennyi szervünkre jótékony hatású. A szőlőkúrát már
Plinius, Galenosz is ajánlotta (egy-két napig csak, vagy némi más ételpótlással
2–3 kg szőlő elfogyasztása napi megszakításokkal). A szőlőlé bárkinek (idős
emberek, állapotos asszonyok, szoptatós anyák) méregtelenítő, roboráló,
vizelethajtó, emésztőrendszert rendben tartó táplálék. Előnye a viszonylag kis
energiaértéke (74 kcal/100 g) és a nagy (80 százalék) víztartalma. A világszerte
népszerűsített egészséges táplálkozás (hal, saláták, fehér húsok stb.) kedvez a
fehérboroknak, míg a főleg Dél-Európában népszerű vörösborok antioxidáns-
(flavonoidok), antocián-, rezveratrol- (akadályozza a vérrögképződést) és
rosttartalmuk miatt népszerűbbek. A minőségi és az asztali borok
alkoholtartalma 9–15 térfogatszázalék, míg összes savtartalma nem lehet több,
mint 3,5 gramm/liter.
A mediterrán konyhára jellemző teljes kiőrlésű gabonák,
friss gyümölcsök, zöldségek, halak és az olivaolaj valamint a mértékkel
fogyasztott vörösbor kedvez a flaovonoid felvételnek, amely bizonyítottan
50-70%-kal csökkenti a keringéssel kapcsolatos betegségek kialakulását. Sok
kutató éppen a vörösbor fogyasztását jelöli meg elsődlegesen a jótékony hatások
tekintetében, amelyet francia paradoxon hatásnak neveztek el.
Ha valóban a flavonoid tartalomnak köszönhető ez a hatás,
akkor a szőlőpréslé ugyanolyan jótékony hatású kell, hogy legyen, mint az
alkoholtartalmú vörösbor. Egyes kutatók szerint az alkohol és a flavonoidok
komplex hatásáról van szó. Ezt a jótékony hatást sokszorozza meg a szőlőben
található transz-rezveratrol.
A vörösbor fogyasztása tekintetében, az egyéb, alkoholnak
köszönhető kedvezőtlen hatások elkerülésére napi 2 dl bor elfogyasztásánál több
nem ajánlott.
A vörösborban előforduló flavonoidok a “rossz” koleszterin
oxidációját gátolják. Az oxidációs folyamatok vezetnek az érfal rugalmasságának
megszűnéséhez, illetve az érelmeszesedés kialakulásához. Tudományos tanulmányok
számolnak be az élelmiszerekből felvett flavonoidok szívkoszorú betegségek
kialakulását csökkentő hatásaikról.
Forrás: www.kertlap.hu
|
