Az EPSU, az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége
egy sajtóközleményt adott ki nemrégiben,
amelyben a "Silent Crisis-Csendes Krízis"-ről írnak. A "Silent
Crisis" a nemek közötti egyenlőség dimenziójáról szól gazdasági válság idején, pontosabban, a konzervatív és a jobboldali kormányok által Európa-szerte
a válság hatására bevezetett megszorító
politika hatásáról, amelyek mélye bben érintik a nőket, mint a férfiakat. Ez a helyzet gazdasági és
pénzügyi válságból eredeztethető, nevezetesen azokból a „vágásokból”, amelyeket
főként
azokban az ágazatokban hajtottak végre, ahol leginkább nőket foglalkoztatnak..
A New York Timesban Katrin Benhold magyarázza a Silent Crisist: Az
első „vágás” kezd harapni, a közgazdászok és női csoportok arra figyelmeztetnek,
hogy valószínűleg a nők viselik a válság megszorító intézkedéseinek nehezét: a közszférában dolgozók, a nyugdíjas
nők, akik tovább élnek, mint férfiak,
így jobban támaszkodnak az egészségügyi
és szociális ellátásra, és az anyákat, akiknek munkába állását erősen
befolyásolja a megfizethető gondoskodás a gyermekekről.
Mindez anélkül történik, hogy nyilvános felháborodás lenne,
vagy anélkül, hogy komoly aggodalom
merülne fel, vagy választ adnának az
érintettek, jelzi az EPSU már 2008 óta. Sok konzervatív kormány Európában ebben
a témában teljesen és tökéletesen csendes.
Nem lenne jó, hogy a
válságot követően, megmaradna egy férfiak uralta munkaerőpiac, vagy a jelenlegi „machismo” a pénzügyi szektorban,
helyette felül kellene vizsgálni és újra átgondolni a munka és a magánélet összehangolásának
lehetőségét. Ha nem történik intézkedés a Silent válság elszalasztott lehetőséget jelent
majd és nem segíti, hogy egy igazságos, fenntartható és befogadó munkaerőpiac
jöjjön létre a nők és férfiak számára.
A megszorító intézkedések számos európai országban
elhibázottak és rövidlátók. A cikk írója kifejti: a jó politika segíti a nők
számára a munka és a családi élet összehangolását, a családi élet rugalmassága erősíti
a gazdasági növekedést és végső soron az adóbevételek emelkedését.
Az Európai Bizottság 2020
stratégiájának egyik célja, hogy növelje
a nők foglalkoztatását és ezáltal hozzájáruljon
az európai gazdaság fejlődéséhez és az
adóbevételek növekedéséhez.. Az eurózóna gazdasági növekedését jelentősen befolyásolná, ha a nők foglalkoztatása
olyan mértékű lenne, mint a férfiaké.
Forrás: http://www.epsu.org/a/7608
|