|
Szakemberek szerint túlnépesedés veszélyezteti a Földet, mivel megnégyszereződött a Földön élő emberek száma.
1987. július 11-én a Föld népessége elérte az ötmilliárdot, az ENSZ kutatói pedig kiszámították, hogy 1999. október 12-én megszületett a hatmilliárdodik ember is. Napjainkban évente 77 millió emberrel növekszik a Föld népessége, s megközelítőleg 6,25 milliárdan élnek a világon. A túlnépesedés veszélye továbbra is fenyeget, jóllehet világszerte nagyjából feleannyi - átlag 2,6 - gyereke születik egy asszonynak, mint 1950-ben. Becslések szerint 2050-re 8-10 milliárdan leszünk. Az ENSZ népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés méreteire és az ezzel járó problémákra.
Vajdaságban a természetes népszaporulat 1989 óta negatív a tartomány összes (45) községében (Vajdaságban ez településcsoportot jelent). Évente csaknem 10 000 emberrel több hal meg, mint amennyi születik. A lakosság átlagéletkora 40 év, a 60 évnél idősebbek a teljes populációnak 21 százalékát, a 19 évnél fiatalabbak 18 százalékát alkotják. A szülés pillanata is egyre inkább kitolódik, jelenleg átlag 27 éves korukban szülnek a vajdasági nők. Még mindig abortusszal ,,szabályozzák'' a kívánt gyermekek számát, s az abortusz, valamint a nemi betegségek a fő okai a terméketlenségnek, amellyel a házaspárok 18 százaléka küzd.
A tartomány lakosságának a csökkenésével a vajdasági magyarság lélekszáma is rohamosan csökken, ami aggodalommal tölti el a magyar közösséget. A természetes szaporulat nemzettársaink körében is igen csekély, a nehéz anyagi és szociális helyzet miatt a legtöbb házaspár mindössze egyetlen gyermeket vállal.
A lakosság fogyatkozásához nagymértékben hozzájárultak a 90-es évek háborús borzalmai, amikor sok család elhagyta az országot, de az asszimiláció, azaz a beolvadás is jelentősen kihat a magyarság számának csökkenésére.
Meddig fogyunk még, s egyáltalán megállítható-e ez a folyamat? – kérdezték a vajdasági magyar „Hét nap” c. hetilap olvasóit.
SMIT Ibolya, Piros, az újvidéki CMH-iroda munkatársa:
- Mindenki ismeri a szállóigét: Nyelvében él a nemzet. Sokszorosan igaz ez a nemzeti kisebbségekre vonatkoztatva. Minket, magyarokat itt és nemzetközi viszonylatban is a közös nyelv köt össze. Kötelességünk hát, hogy ezt továbbadjuk gyermekeinknek, unokáinknak. Talán sokan rádöbbentek már arra, hogy ezt csak a magyar iskoláztatással érjük el, hiszen az anyanyelv a legerősebb alapja a magyarságtudatunknak. Most, amikor már lehetőségünk nyílt arra, hogy fiataljaink anyanyelvükön tanulhassanak, bűn lenne, ha nem élnénk ezzel. A magyarság jelentős hányada kisebbségi körülmények között él, más nyelvek és kultúrák hatásának kitéve, ezért tőlünk is függ a magyarság jövője. Az embereknek bátrabban kellene vállalniuk a magyar sorsközösséget, de sajnos amíg nem ébred fel bennük a magyar öntudat, addig fennáll az a veszély, hogy nemzetünk megfogyatkozik. Szilárdan helyt kell állnunk ott, ahova a sors rendelt bennünket és vállalni azt, hogy magyarok vagyunk és maradunk.
ÖRDÖG Ervin szabadkai főiskolai hallgató:
- A szakirodalomban utánanéztem néhány adatnak: a tizenkilencedik század elején egymilliárd ember élt a Földön, ez a szám százharminc év alatt megduplázódott, a huszadik század végén pedig már hatmilliárdnyian voltunk. 2009-ben tovább növekedett a létszám egymilliárddal. Ezért úgy gondolom, hogy nem fogyunk - legalábbis globális szinten. Az európai országok többségében csökken a népességszám. Szerbia követi az európai tendenciát, az elmúlt évtizedekben állandó a népességcsökkenés, és a születési átlag az európai alatt van, a várható élettartam azonban elmarad a tőlünk nyugatabbra levő országokban jellemzőtől. Kevesebb gyermeket vállalnak a nők, ezen a tényen, azt gondolom, nem kell csodálkozni, hiszen Szerbiában, és Szabadkán is , az egészségügyi intézmények sokszor nem nőttek fel a feladathoz. A várandós kismamák nem érzik biztonságban magukat, főleg akkor, ha esetleg nem tudnak a szülészorvos zsebébe néhány száz euróst becsúsztatni. Sokszor azonban még ennyi sem elég. Szóval Szerbiában még sokáig fogyunk, főleg akkor, ha az orvosi hivatás nem nyeri vissza a régi megbecsülését, és a fiatalok gyermekvállalási kedve nem nő.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Sajnos, mi magyarok egyre csak fogyunk, fogyatkozunk. Számszerű mutatókkal ugyan nem rendelkezem, hogy az utóbbi tíz-egynéhány évben mennyivel csökkent a zombori, illetve Zombor környéki magyarság létszáma, de szemlátomást kevesebben vagyunk, mint, mondjuk, a 90-es évek elején. Rengeteg ismerősöm, szomszédom elköltözött innen, máshol keresett boldogulást. Néhányan közülük nem találták fel magukat idegenben és visszajöttek, de nagy részük azóta látogatóba is csak ritkán jár haza. Annak idején az én fejemben is megfordult az elvándorlás gondolata, mégis maradtam, és nem bántam meg. Azt nem állíthatom, hogy nagyon jól élek, de mégiscsak itthon vagyok, és senki sem tekint rám idegenként.
BADIS Róbert zentai szociológus:
- A kisebbséggel kapcsolatban a szociológusokat mindig arról faggatják, hogy meddig, illetve milyen mértékben fogyatkozunk még. A kérdés azonban felszínes, mivel csak a tünetre koncentrál, nem pedig az okokra. A vajdasági magyarság fogyatkozása tény. A két népszámlálás közötti fogyatkozás mértékét nem ismerjük pontosan. Becslések szerint a 2012-ben esedékes népszámláláskor Vajdaságban 250 ezren fogják magukat magyarnak vallani. A fogyatkozást a következő jelenségek bizonyítják: többen halnak meg, mint amennyien születnek; sokan elvándorolnak, és ahogy csökken a magyarok száma a társadalomban, úgy erősödik a beolvadás (asszimiláció) kényszere is. Ezek azonban csak tünetek! Az okok mélyebbek! Ellentmondás van a társadalom által kívánatosnak tartott és a tényleges családmodell között. A középiskolások nagy része kettőnél több gyermeket szeretne, a statisztika viszont azt mutatja, hogy ez csak terv marad. De az vesse az első követ a mai kevés gyermeket vállaló fiatalokra, aki ilyen körülmények között nem ugyanígy cselekedne. A mai társadalomban a sok gyermek egyenlő az önfeláldozással és szerény anyagi helyzettel, sokszor a szegénységgel. Mi a legfőbb érték a mai társadalomban? Önmegvalósítás, karrier, gazdagság, fogyasztás. Költői kérdések: megbecsüli-e a társadalom (erkölcsileg, anyagilag, bárhogyan) az anyaságot? Megbecsüli-e a társadalom a nagycsaládosokat? Azoktól a vajdasági magyar értelmiségiektől, akik a magyarság fogyásáról beszélnek, pedig megkérdezném, hogy ők hány gyermeket vállaltak, és hogy melyik országban él most a gyermekük?
Forrás: Hét nap c. vajdasági magyar hetilap
http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=3961&no=200
|
