|
Feketeegyház
települést 1465-ben említik először oklevélben a Marótiak birtokaként. Később
Mátyás király Belmosevics Miklósnak adományozza a települést. A falu a Mohácsi
vész után (1526) tovább él, a Krivaja patak mentén a Telecskai fennsík déli
nyúlványain, Bácska középső részén. 1580-ban és 1590-ben 28 adózó házzal kerül
említésre, de már nem eredeti nevén, hanem Feketehegy név alatt. Későbben
lakosságcserére kerül sor és 1652-ben a falu neve a török defterekben Feketics néven jelenik meg. Ugyanis a
törökök állandó zaklatása miatt a szerbek kénytelenek északabbra költözni
családtagjaikkal, így a falu etnikai összetétele is megváltozik. Mivel a falu a
hadak vonulási útjába esik, ennek következtében elnéptelenedik, a kúlai
uradalom birtokában pusztává válik.
A
zentai csata után, a karlócai békekötéssel (1699) a török kénytelen feladni e
területeket. Bácska területén ekkor csupán mintegy 50-60 állandóan lakott
település létezett. A gyér lakosságot a korábban, az Arsenije Csernojevics
vezette nagy népvándorlás után (1690) beköltözöttek, főleg szerbek képezték -
akik határőrként, osztrák fennhatóság alatt (a Tiszánál) szolgáltak.
A
mai Vajdaság betelepítése 1720-ban kezdődött, gróf Grassalkovics Antal
kezdeményezésére, de nem sok sikerrel. Azután Mária Terézia szorgalmazta a
betelepítést, udvarhű rajnavidéki németekkel. II. József trónra lépésével
megindul Bácska és Bánát betelepítése.
Bácsfeketehegy lakosságát - akiket a
kunok kései leszármazottainak tartanak, a mai Magyarországról, a Nagykunság
területéről telepítették, református magyarokkal.
A
kunok, mint utolsó letelepedett nomád
törökös nyelvet beszélő nép, IV. Béla magyar király idejében (1245) nyernek
bebocsátást a Kárpát-medencébe. Az évszázadok során a magyarokba olvadtak, de kun tudatukat a mai
napig megőrizték.
Az
új telepesek Feketity pusztára költöztek 1785-ben, a magyarországi Kunhegyesről
és részben Tiszaburáról. Mintegy 211 család (963 fő) az újonnan létesített
falut Feketehegynek nevezte el. Házaikat saját maguk építették fel. Földet
anyagi helyzetük (jószágaik száma) és munkabírásuk (családszámok nagysága)
szerint kapták. Épületfa helyett házanként pénzbeli térítést kaptak. Három éven
keresztül adó és közteher mentesek lettek. Kölcsönként, vetőmagot-gabonát
kaptak.
A
telepesek mindjárt megszervezték az iskola működését és a református templomuk
építését. Első papjukat még Kunhegyesről hozták magukkal, aki az anyakönyvet
kezdte vezetni, mi szerint az első gyermek születése Feketehegyen 1785. május
29.-én történt. Az 1820-as évektől németek települtek a faluba, akik később a
lakosság számának egyharmadát tették ki.
Az
1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc tragikusan érintették Feketehegy
lakosságát. 1849. január 23-án történt a "Mári-napi szaladás"- mert
tartva a szenttamási szerbek megtorlásától, menekülni voltak kénytelenek, főleg
Kiskunhalasra. Az osztrákhű németek a faluban maradtak ... A falu lakosságának
visszatérésére csak hónapok múlva került sor. Házaikat, gabona vermeiket
kifosztva, felgyújtva találták. Ezután került sor a keserves újrakezdésre!
Az
első világháború befejeztével az országhatárok megváltoztak. Felbomlott az
Osztrák-Magyar monarchia és megalakult a Jugoszláv Királyság. 1920-ban a
falutól kb. 4 kilométerre, a Tománovity-féle birtokon egy kis falu létesült,
Novo Selo néven. Lakosai a szerb önkéntesek családjai (21) kaptak engedélyt a
letelepedésre, akik Dalmáciából, Likából és Hercegovinából érkeztek.
1941-ben
a magyar katonai hatóság kitelepítette a szerbeket (Novo Selo-ból), és helyüket
bukovinai székelyek foglalták el, akiket 1944-ben a szovjet hadsereg menekülésre
késztette. Ezután, a visszatért szerb családok elfoglalták egykori otthonaikat.
A kis falu tovább élt, de az idők folyamán az infrastruktúra hiányában
elsorvadt, lakosai beköltöztek immár Feteticsre, ahol a második világháború
után gyökeres változások történtek. A német ajkú lakosságot teljesen kitelepítették,
a zsidóság pedig eltűnt a faluból. A kitelepítettek házaiba Montenegróból,
Boszniából, Koszovó-Metóhiából 1946 végéig új telepesek-kolonisták érkeztek,
főleg a kotori öböl környékéről (196 család). A kolonizáció végéig 352 család
érkezett 1751 fővel.
Feketicsen
újból vegyes összetételű lakosság alakult ki. A társadalmi és politikai
változások itt is megtörténtek: a kollektivizáció és az államosítás.
Megalakultak a termelő paraszt szövetkezetek, melyek későbbi egyesülései után,
a Mezőgazdasági Birtok neve alatt szerepeltek, a mezőgazdasági termékek
felvásárlásával foglalkozó Földműves Szövetkezet mellett. Az egykori szerény
cipész (suszter) szövetkezetből nőtt ki a tekintélyes elismerést érdemlő
"Antilop" cipőgyár. A falu kereskedelme is szövetkezeti alapon
létesült, majd községi szintű (Kishegyes és Szikiccsel) "Kivaja"
vállalattá fejlődött. Ma, ezek a létesítmények zömmel a privatizáció
folyamatában magánkézbe kerültek.
Felépült
az új modern iskola és mellette a sportcsarnok, ami lehetőséget nyújtott a
sportélet fejlődésének. A Művelődési Egyesület állandó jelleggel nagyon sok
fiatalt mozgósít. A megújult könyvtár, a Művelődési Otthon és a Teleház a
lakosság szívesen látogatott helye lett. A nemrég alakult civil szervezetek
munkája egyre jelentősebb lett a település életében. Ezek: Zöld dombok, Izida,
Katicabogár, Hestia, Udruzenje mladih, Gazdakör és a Nagycsaládosok. Az évente
megrendezésre kerülő bácsfeketehegyi falu és meggynapok, valamint a szüreti
napok látványossága színesebbé teszi a település arculatát.
Forrás:
http://www.feketics.com
|
