|
Épp csak az első, rövid, otthon töltött hétvége után vasárnap már koradélután útnak eredtünk Kemence felé, 30 diák, Szurmikné Sándor Emma (Emma néni) és a két csoportvezető (Kis Virág és Czirkó Mária).
Utazásunk célja, hogy ismét jobban összekovácsoljuk a csapatot, megismerjük őket, hogyan viselkednek a fizikai és a lelki terhelések alatt, és hogy ők is megtudjanak egy kicsit többet maguk és egymás határairól. Ehhez a lehető legjobb külső segítséget kértük fel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonai kiképzői, Túlélőtábor címszó alatt trenírozták, és honvédelmi ismeretekkel gazdagították az elkövetkező héten a diákokat.
Megérkezésünkkor már ott vártak a katonák és a buszról leszálló diákokat rögtön sorakozóra intették, tudatták velük a szükséges információkat az este és a hét programját valamint a tábori szabályokat. A továbbiakban a gyerekek felöltötték a katonai zubbonyokat, megvacsoráztunk és odakint a csillagokkal való tájékozódással ismerkedtek a diákok, majd a csendben sorakozót gyakorolták. Ha nem sikerült a beszédet mellőzni, akkor büntetés következett.
Az éjszaka folyamán őrséget teljesítettek az arra beosztottak, a többiek pedig nyugovóra tértek. Minden nap hajnalban keltek és egy óra reggeli torna következett, majd ismét zubbonyt öltöttek és megreggeliztek. Hétfőn délelőtt és este a GPS- szel való tájékozódást tanulmányozták, a délután folyamán pedig harcvédelmi oktatáson és edzésen vettek részt. Kedden reggeli után 10km-es hegyi túrát teljesítettek időre.
Délután ismét a különböző harcvédelmi technikákat sajátíthatták el, este katonai filmet vetítettek nekik, majd a tűzgyújtás technikáit mutatták be. Kis csoportokban tábortüzet raktak és szalonnát sütöttek. Éjszaka ismét felváltva őrködtek és őrizték a tüzet. A szerdai nap folyamán csoportbontásban hegyet másztak, kötélen ereszkedtek és az ausztrál kötélkúszást gyakorolták. Ezen a napon látogatott el a kollégium vezetősége és Zsóka néni kihirdette a „nemrinyálunk” versenyt, ugyanis a diákság kezdett kifáradni. Többekkel orvoshoz, valamint kórházba is kellett menni. Izomlázzal és kiszáradással küszködtek azok, akik nem hallgattak a jó szóra.
Mindezek ellenére az éjszakát kinti, esőelleni menedék építéssel és kintalvással kellett tölteniük. A reggel torna helyett cipőpucolással és tisztálkodással zajlott. A csütörtöki nap további részében az elméleti oktatás dominált. Három csapatban, körforgásban ismerketek a térképolvasással (helyfelismerés, tájékozódás térképjelek és koordináták alapján), elsősegélynyújtással valamint esőben való tűzgyújtással és különböző mendékhelyépítési technikákkal.
Vacsora után tovább nézhették a katonai filmet, majd nekiindultak a végső, fő feladat teljesítésének. Tulajdonképpen az egész heti oktatás erre a küldetésre készítette fel őket. Két csapatban kellett rádiókapcsolattal és GPS koordinátával önállóan megtalálni a célpontot az éjszakában, kimenteni a sérült mű-bajtársukat a fogságból, majd hordágyon a szálláshelyre szállítani. Ahol a kísérőtanárok a másnapi úti-csomag összeállításával foglalatoskodtak és frissen-kisült palacsintákkal várták a hajnalig tartó mentésből hazatérőket. Az egyik csapat a mű-bajtárs helyett, valódi rosszul lett társukat mentette ki, remek munkát végezve. Lelkileg is megviselten hullafáradtan zuhantak ágyba a katonáktól kapott levezető-feszültségoldó lelki-fröccs és fejmosás után a diákok. Péntek reggel később keltek és a reggeli torna is elmaradt. A körletnek nevezett szobák és a közös holmik elpakolásával foglalatoskodott mindenki.
Reggeli után a katonák kiosztották az okleveleket, minden névhez egy – egy rá jellemző gondolatot társítottak. Így jól elhúzódott és mulatságos is volt, megtapsolták egymást a gyerekek. A katonáknak ezután menni kellett, a diákság máris hiányolta őket. Persze már haza is indultak volna, legszívesebben kihagyták volna az amúgy is fenségesnek és bőségesnek ígérkező ebédet, de ezt nem engedtük meg ezért előre megterítettek a házigazdák helyett, hogy azzal se menjen majd az idő, ha megérkeznek. Amint megjött a busz értünk, bepakoltunk és indultunk haza. csendesek és fáradtak voltak a hazaúton. Akit lehetett útközben kitettünk, a maradékcsapattal kipakoltuk a kollégiumnál a buszt és ezzel véget ért a kirándulás és a megpróbáltatások.
K.V.
|
