|
A magyar Borus Demeter a Dunai Liga Horgászegyesület sigmaringeni versenyén mindkét versenyszámot megnyeri, és a közönség ünneplése közepette bejelenti, hogy végig kíván hajózni a Dunán a Fekete-erdőtől a Fekete-tengeri torkolatig, és közben csak az általa fogott halakból fog élni. Így kezdődik, Jules Verne Dunai hajós című regénye. Mi, akik szerettünk volna nyomdokaiba lépni nem is tudtuk elképzelni, hogy a mi Dunánk milyen nagy és veszélyes tud lenni, mikor belevágtunk e túrába.
2012.07.09.
Korán reggel kerekedtünk fel és indultunk kis csapatunkkal Győrbe kiindulási helyünkre, ahol már várt bennünket Varga János bácsi túravezetőnk, akit már a Tiszasasi táborból ismertünk.
A táborverés után felelevenítettük vízi közlekedési ismereteinket, evezési gyakorlatokat végeztünk, megegyeztünk a tábor rendjében, majd a vacsora elköltése után nyugovóra tértünk.
2012.07.10.
Reggel táborbontás, reggeli, majd a csónakok legénységeinek kialakítása után elkezdődött a nagy kaland. Az első napon kitűzött táv (20 km) nem tűnt soknak, de ez csak a látszat volt. A távot végül is két etapban tettük meg és az estét Gönyüben töltöttük. Egy kissé ziláltan, de élményekkel telve aludtunk el.
2012.07.11.
A reggel nehéz volt, izomláz, fáradtság és sok egyéb nyűglődés után indultunk neki a mai feladatnak, ami 32km volt. Komáromban megpihentünk, ahol ebéd után megnéztük Komárno-t. János bácsi idegenvezetőként is dolgozott mellettünk. A séta után irány Almásfüzitő ahol az éjszakát töltöttük.
2012.07.12.
A mai volt az egyik legnehezebb nap. Legalább is így indult, nagyon nehéz volt a reggel , gyötrelmes a felkelés, de elindultunk. A mai táv 27 km, a cél Dunaalmás, Sütő érintésével Nyergesújfalu. Dunaalmáson megtekintettük Csokonai szerelmének sírját. Borbélyné Nagy Éva idegenvezetésével tájékozódtunk a helyi nevezetességekről. A következő állomás Neszmély volt, ahol megebédeltünk, megnéztük a hajózási múzeumot, majd ebéd után indultunk tovább. Nyergesújfalun megtekintettük a régi, római tábor maradványait, majd berendeztük a táborhelyünket és már alig vártuk, hogy pihenhessünk.
2012.07.13.
Nagyon nehéz a kezünk, elültük a fenekünket, de induljunk, mert ma nagyon szép helyeket fogunk meglátogatni. Az úti célunk Dömös: érintjük Esztergomot a magyar királyok városát és elérjük a Duna- kanyart. A mai táv 33km. Esztergomban városnézés és ebéd szerepelt a programban. Megnéztük a városközpontot és a bazilikát. Ebéd után folytattuk utunkat. Irány Dömös.
Az időjárás nem fogadott a kegyeibe bennünket, mert eleredt az eső és a szél is feltámadt, de elértük Dömöst. A vacsora János bácsi által kitalált „masz” volt, ami nagyon ízlett mindenkinek. A vacsora után az éjszakai esőben jót pihentünk.
2012.07.14.
A reggeli táborbontás után elindultunk a leghosszabb utunkra Újpestig, a végállomásig. A mai táv - kimondani is szörnyű - 40 km. A társaság már nagyon fáradt volt, de sikerült megoldani a feladatot és délután elértük úti célunkat, ahol a kenuk rendbetétele után felvertük sátrainkat és János bácsi halászlével vendégelt meg bennünket. Az éjszaka nagyon nagy nyugalomban telt el. Néhányan nagyon elfáradtak. De elmondhatjuk ez jó mulatság, férfimunka volt.
A néhány nap, amit eltöltöttünk a Dunán nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagította kis közösségünket. Igen közösségünket, mert azzá váltunk. Megtanultuk hogyan lehet elviselni a parancsokat a kormányosainktól, hogyan kell megbízni azok döntéseiben, és miként tudunk nagyon nehéznek tűnő feladatokat megoldani együtt, egymást segítve. A fáradság elmúlik, de az út során szerzett tapasztalatok és szép emlékek sohasem.
Már nagyon várjuk az újabb, tiszasasi tábort, hogy ott átadhassuk tapasztalatainkat a kezdő evezősöknek és tökéletesíthessük tudásunkat. 
|
