|
„Az életben sokszor nehéz eldönteni sok mindent, de folytatni vagy befejezni a dolgokat mindig egyszerűbb. Ilyen volt nekem ez a verseny is. Fárasztó volt az elmúlt pár hónap és szabadidőm is csak alig volt. De nem bánom, hiszen ennek a kemény munkának meglett az eredménye. A feladatok nehezek voltak, de örülök, hogy sikerült bekerülni egy országos szintű német nyelvi versenyre. Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog. Igaz, hogy nem értem el dobogós helyezést, de elmondhatom, hogy egyáltalán nem csalódtam. Tudom, hogy lesz még rá lehetőség, hogy újra kipróbálhassam magam és már most tudom, hogy jövőre újból indulni szeretnék a Mentors Digitális Nyelvi Versenyen.”
Dudás Melinda
10. évfolyamos tanuló
„A versenyre magamtól jelentkeztem tavaly októberben. Azt nem gondoltam volna, hogy a döntőbe is be fogok jutni. Sokszor volt úgy, hogy nem volt kedvem a felkészítő órákon ott ülni, mivel sokszor nagyon fáradt voltam. Volt olyan is, hogy Huszka tanár úr felküldött a szobába, mert annyira nem volt kedvem csinálni az egészet, hogy az elmondhatatlan. Aztán kezdtem jobban érdeklődni a verseny iránt, de talán nem is a versenyhelyzet motivált, hanem maga a nyelvszeretet és a tanulás, mivel nagyon szeretek tanulni, még ha sokszor nehezen is megy. Volt, amikor 1-2 fordulónál nem úgy teljesítettem, mint ahogy szerettem volna, és ez egy kicsit elszomorított. Igaz azt mondtam, hogy engem nem érdekel, hogy bekerülök-e vagy sem, mert nem azt néztem, hogy mi a tét, hanem, hogy ezzel tanulhatok és a tudásom bővíthetem. Otthon nagyon sok biztatást kaptam, amikor elmondtam, hogy ha bejutok a döntőbe, miket lehet nyerni. Én állami gondozott gyerek vagyok és az is elég, ha valamivel bizonyítani tudok azoknak az embereknek, akik megvetnek minket, hogy mi „semmirekellők” vagyunk és úgy sem fogunk semmit elérni az életben. Számomra nagy dolog, hogy benne lehetek az Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programban. De térjünk vissza a versenyhez! Nagyon izgultam, hogy mi lesz, mert úgy éreztem, hogy hiába volt a rengeteg felkészítő foglalkozás. Néha azt is éreztem, hogy kevés volt a gyakorlásra fordított idő. Mikor a verseny napjához értünk, én nagyon izgultam. Még a vonaton is átnéztem és tanulgattam, amit a tanár úr a felkészítő órákon elmondott nekünk. Aztán, amikor felértünk Pestre még volt egy kis időnk, ezért elmentünk egy parkba, ahol mindannyian leültünk egy padra. Én és Reni még ott is csak a füzetünket bújtuk. Daróczi Anita tanárnő pozitív dolgokkal próbálta elterelni a figyelmünket, Huszka tanár úr pedig a környező boltokba szaladgált nekünk üdítőért és szőlőcukorért. Ekkor már nagyon izgultam, de legfőképpen akkor, amikor beültünk a nagy terembe a köszöntőre. Közben még a telefonomon is játszottam, hogy nyugtassam az idegeimet. Aztán, amikor megkaptuk a feladatlapot, egy kicsit megnyugodtam. A kérdések nem voltak nehezek, de mivel még akkor is kicsit izgultam, így biztos, hogy sok kérdést elrontottam. Miután végeztem a tesztlappal és kimentem a teremből, mondtam a tanár úrnak és a tanárnőnek, hogy nagyon sok kérdést elrontottam és úgy érzem, hogy semmi esélyem nincs a dobogós helyek valamelyikére, azonban ők folyamatosan biztattak. Aztán csak ültünk és ültünk, és vártuk, hogy kihirdessék a végeredményt. Ez délután két óra után el is kezdődött és mi akkor már nagyon izgultunk. Az AJKSZP-s angolosokkal kezdték, és amikor meghallottam a nevem, illetve, hogy harmadik helyezett lettem, akkor egy időre megállt a szívem. Örültem neki, hogy dobogós helyezést értem el, mivel tudtam, hogy sokat rontottam, ami téves megérzésnek bizonyult. Be kell vallanom, hogy kicsit csalódott is voltam, mivel titokban jobb helyezésről álmodtam. Mikor délután hazaértünk, már nagyon sokan tudták, hogy hányadik helyezéseket értünk el, mert Huszka tanár úr mindenkit telefonon értesített. Sokan gratuláltak és ez büszkeséggel tölt el még ma is. Annak is örülök, hogy ezzel az eredménnyel még jobb hírét vihetem az Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programnak, az iskolámnak és a városnak, Kiskunfélegyházának is."
Ferenc Mónika
10. évfolyamos tanuló
az AJKSZP Mentors Digitális Angol Nyelvi Verseny harmadik helyezettje
„Amikor a tanár úr bejelentette, hogy lesz ez a verseny, akkor nagyon izgultam, de örültem is neki, hogy részt vehetek benne. Sokat gyakoroltunk a hat fordulóra, amiből néhány szerintem nagyon nehéz volt, de végül megtudtuk, hogy beválasztottak bennünket a döntőbe, s akkor nagyon megörültem. Volt bennem egy kis félelem is, mert nem tudtam, hogy a többi versenyző mennyire lesz felkészült és mennyire veszi komolyan ezt az egész dolgot. Amikor odaértünk Budapestre, nagyon izgatottak voltunk mindannyian. Ötven kérdést kellett megválaszolnunk rövid idő alatt. Nagyon féltem, hogy nem fog sikerülni és azt gondoltam, hogy úgy sem fogok elérni helyezést. Amikor kihirdették a dobogósokat, én nagyon izgultam és a szívem majd kiugrott a helyéről… harmadik helyezett Ferenc Mónika…örültem az eredményének, mert nagyon jó barátnőm… második helyezett egy fiú volt és ezután már azt gondoltam, hogy ennyi volt az egész és én itt már nem nyerhetek semmit. S akkor, amikor kimondták, hogy az első helyezett Kiskunfélegyházáról Hegedűs Renáta, akkor úgy éreztem, mintha csak álmodnék és el sem akartam hinni, hogy én nyertem meg a Netbook-ot. Csodálatos érzés volt átvenni a díjat és megköszönni, hogy részt vehettem ebben a versenyben. Mikor visszaültem a helyemre, kezemben a netbook-kal, remegett mindenem. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy ez most komolyan az enyém?! Nagyon örültem neki, hogy kiderült, van értelme a tanulásnak, mert az ember így akár olyan dolgokhoz is hozzájuthat, amelyekre már régóta nagyon vágyott. Az is nagyon jó érzés volt, amikor visszaértünk a kollégiumba és sokan odajöttek hozzánk, hogy gratuláljanak. Nagyon jó volt azt is látni, hogy a csoportvezetőnk igazán büszke ránk!"
Hegedűs Renáta
10. évfolyamos tanuló
az AJKSZP Digitális Angol Nyelvi Verseny első helyezettje
„Eddig még nem volt alkalmam ilyen versenyen részt venni és amikor a tanárnő mondta, hogy én is benne lehetek, akkor nagyon megörültem. A kollégiumból a német versenyre összesen hatan jelentkeztünk. A felkészülésekre sokszor az igen kevés szabadidőnkből áldoztunk időt. Októberben kezdtünk az első, itthoni fordulóval. A hat, itthon és gépeken kitöltött feladatlap nagyon jól sikerült.
Februárban kiderült, hogy kik mehetnek a budapesti döntőre. Nagyon örültem neki, hogy én is benne lehetek, de kicsit féltem is tőle.
Nagyon izgultam, amikor megérkeztünk a verseny helyszínére és szerettem volna a legjobb tudásom szerint megírni a tesztlapot. 50 kérdést kaptunk és szerintem ez lényegesen nehezebb volt, mint az itthon kitöltött, hat feladatlap. Mikor beültünk, hogy elkezdjük írni a tesztet, a szívem úgy kalapált, hogy majd kiesett a helyéről. Leültünk és hozzáfogtunk. Néhány kérdésben nem voltam biztos, ezért úgy éreztem, hogy ez biztos nem fog sikerülni. Viszonylag gyorsan kész voltam a tesztlappal. Igazából nem csak magam miatt szerettem volna jóra megírni, hanem a tanárnő miatt is, mivel ő nagyon sokat segített a felkészülésben, hogy minél többet tudjunk a teszt megírásához és sokat biztatott is minket. Mindig azt mondta, hogy nagyon ügyesek vagyunk és biztos sikerülni fog. A teszt megírása után két órát vártunk az eredményre, hogy a teszteket kijavítsák. Nagyon izgultunk, hogy vajon érünk-e el helyezést, és ha igen, vajon hányadikak leszünk, mert szerintem mindenki örült volna egy netbook-nak (bevallom én is). Kettő óra után bementünk a díszterembe, ahol kihirdették a végeredményt. Elsőnek az angolosok eredményeivel kezdték, és amikor meghallottam, hogy Reni, a barátnőm első helyezést ért el, akkor nagyon megörültem. Utánuk a németes dobogósokkal folytatták. Melcsi nem ért el helyezést, amit nagyon sajnáltam. Azt hittem, hogy én sem fogok elérni helyezést, de amikor kimondták, hogy harmadik lettem, nagyon jó érzés volt. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem értem el jobb helyezést és végül arra jutottam, hogy ha nem fejeztem volna be olyan gyorsan a tesztet, és legalább még egyszer átnéztem volna a kérdéseket, akkor biztos jobb eredményt értem volna el. Amikor visszaértünk a kollégiumba, jó érzés volt, hogy gratuláltak. Ha lesz még rá lehetőség, hogy ilyen versenyen részt vegyek, akkor biztos, hogy nevezni fogok, és többet fogok készülni. Egyúttal nagyon köszönöm Daróczi Anita tanárnőnek, hogy megbízott bennem és engem választott a versenyre."
Vincze Irén
10. osztályos tanuló
az AJKSZP Digitális Német Nyelvi Verseny harmadik helyezettje
|
