|
Angyalokkal álmodtam...
" Hideg van, nagyon hideg!" Hajtottam édesanyámnak állandóan.
Akkoriban nagyon szegények voltunk, apám ivott, édesanyám beteg volt, én pedig kicsi. A szüleimnek nem volt munkája. Nagyon sokat mesélt nekem anyukám az angyalokról és azt mondta, hogy egyszer majd én is az leszek.
Így történt egyszer, hogy kegyetlen hideg telünk volt. Anya már annyira beteg volt, hogy egész nap csak az ágyban feküdt. Nos, hát édesapám, természetesen hol máshol, mint a kocsmában ült és halmozta az adósságot.
Reggel mikor felébredtem, láttam, hogy apám már nincs itthon. Már nagyon éhes voltam, de nem volt otthon étel. Viszont ez már többnyire megszokott volt. Néha Sári néni hozott át egy kis ételt, de az sem volt túl sok. Mint mondtam, anya nagyon rosszul volt. Nem bírt felkelni az ágyból, ezért ott voltam mellette. Kértem, hogy mondjon mesét, de nem tudott, nem volt ereje. Állandóan azt hajtogatta, hogy ígérjem meg neki, hogy vigyázok magamra.
Én persze mindent megígértem, gondolván, hátha a mama jobban lesz. De nem lett. Sőt, Egyre rosszabbul volt. Féltem, hogy valami komoly baja van. Aztán áthívtam a szomszéd nénit, hogy nézze meg, mi lehet a baja.Ő azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem lehet rajta segíteni. Én nem hittem neki, mondván, hogy "úgysem ért hozzá".
Már délkörül járt az idő. Nagyon éhes voltam és fáztam. A kis viskó teljesen kihült a hideg télben. A hideg és a fagy annyira elálmosított, hogy mély álomba szenderültem.
Azt álmodtam, hogy anya hosszú, fehér ruhában jön felém, és körülötte rengeteg angyal táncol. Azt mondták, hogy már anyukám is angyal. Ekkor anya odajött hozzám és azt mondta, hogy neki eljött az ideje, de nekem még nem és mennem kell. Azt is mondta, hogy nagyon szeret és hogy mindig vigyázni fog rám és apára. Aztán eltűnt a többi angyallal együtt. Kerestem hol lehet, de nem találtam sehol.... Végül felébredtem.
Keleteni akartam anyát, hogy elmeséljem neki, mit álmodtam.
"Anyuka, édesanya, keljen föl!!!" - mondtam
De hiába. Nem akart fölkelni. Megfogtam a kezét, és olyan volt, mint a hó, hideg. Szeme lehunyva. Tényleg olyan volt, mint egy angyal. Ráborultam és sírtam. Aztán megpróbáltam újra, hátha felkel, de nem történt semmi. Nem mozdult. Anya elment. Akkor jöttem rá, hogy miért is mondta, hogy neki már eljött az az idő,de nekem még nem. Csak ültem az ágya mellett és sírtam fölé hajolva.
Ekkor hangot hallottam. Nyílt az ajtó. Apa lépett be, bűzlött. Áradt belőle a bor és a pálinka szaga. Rám nézett és ezt kérdezte:
" Mi van anyáddal?"
Ránéztem édesanyámra és megfogtam a kezét, de hideg volt. Nem lélegzett. Ekkor hirtelen sírva fakadtam. Mondtam, hogy még nem mehet el, nem hagyhat itt.
Apám odajött és megölelt. Azt mondta, nyugodjak meg, mert így jobb anyának. Beteg volt és csak szenvedett. Apa is sírt. Még soha nem láttam így. Már mind a ketten sírtunk. Apa szemében még soha nem volt ennyi fájdalom. Összetört. Tényleg szerette anyát. Az a rendíthetetlen és erős ember megtört. Képtelenségnek tartottam, nem tudtam felfogni, de így volt.
Apa megígérte, hogy vigyázni fog rám és minden jobb lesz. Azt mondta megváltozik és dolgozni fog.
Ezek után tényleg jobb lett, de az az üresség megmaradt a lelkemben. Hiányzott onnan valaki, és az a valaki az édesanyám, akit mindig is szerettem és felnézetem rá. Az a hiány ott maradt és azóta sem éreztem akkora bánatot, mint akkor. Elvesztettem azt, aki fontos volt nekem és akkor tudtam megérteni azt, hogy milyen is, ha nincs veled az az ember, akit tiszta szívedből szeretsz.
Rájöttem, mennyire rossz, ha hiányzik valaki az életedből!!!!
|
