H. A.
H. A.
Vége lett hirtelen
szívem meg összetört
nem tudom, mit tettem?
Életem elzüllött.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
A múltba merengek
Kék egem mennydörög
Azt hittem jó lesz majd
Lett második esély
S mégis, a sors akarata
hogy nem lehetünk egymásé
Vissza-visszamerengek
szemembe könny tolul
Fülembe hangod cseng
Ruhád még rám simul.
Ölelésed melegít még
bíztat kezed fogása
de ez mind már csak emlék
bár szerelmem megmaradt.
Jókedv, vidámság arcomon,
S a szokott mondat: "hagyni kell!"
De belül szívem, lelkem háborog
S hirtelen rájövök: ez még szerelem.
Aggodó arcok
pásztáznak engem
kérdő mondatok
kísérik őket.
Én csak mosolyogva
Válaszolom nekik:
Vége lett számára
S így jobb nekem is
S ha újra meglátom
örömmel rám köszöün
Mosolyát viszonzom
kín-pokol emögött...
Végeztem dolgommal
Kezemmel intek
megint láthattam
s lassan elmegyek
Az utca sarkáig
virágzó arcom
kezem fogtad mindig
most elbújva sírok
De sokat köszönhetek
neked, te Drága
Szavakba önthetem,
Nincs semmi ára
A szemed már kék ég,
hajad búzakalász
hangod nekem a szél
mely hajam fújja tovább
köszönöm az estéket,
forró csókjaidat,
meleg ölelésed
bíztató szavadat
Kitartást tanultam
s türelmet melletted
kibírni hiányod
s élni nélküled
Keveset láttalak
keveset beszéltünk
de mikor kimondtad...
a világ megszédült
Szíven ütött nagyon
de megértelek
Légy mással boldog
ki talán jobban szeret!
|
|
|
|
