Remeczki Imre tanár úr hozzátette, hogy ez a nap különösen fontos, hiszen ez az a nap, amikor a nemzet régi hagyományait felelevenítve próbáljon meg egymásért dolgozni, a fiataloknak mutassa meg mi a magyar kultúra, mi a magyar nyelv szépsége, a magyar dal szépsége. Az életfánkat, amit őseink ránk hagytak sajnos 1920-ban nagyon csúnyán megcsonkították. Azonban egy dolgot, a gyökerét nem tudták megcsonkítani, azt nem tudták elvenni és ezért ez a fa a mai napig is él. Ahhoz, hogy ez továbbra is éljen, ez a gyökér a szívünkig kell, hogy érjen és mindenki a dalban, nyelvben, a zenében és kultúrában találja meg azt, ami számára fontos és akkor még nagyon sokáig leszünk magyarok itt a Kárpát-medencében.
Rendkívül megindító beszédet tartott a diákönkormányzat elnöke és akik itt voltak, mindenki egyöntetűen átérezte azt, amit az előadók is éreztek fent a színpadon, illetve azt amiért ezt az egész programot megszervezték. Remélhetőleg ezt a későbbiekben is kamatoztatni fogják a diákok.
Tóth Tamás, az ÁVG igazgatója az esti műsor után nagyon nehezen talált szavakat, hogyan is értékelhetné ezt a napot, hiszen a műsor fejezte ki leginkább annak a gondolatnak a szellemiségét, hogy miért is jött létre a Nemzeti Közösségvállalás napja.
Ami számomra nagy büszkeségre ad okot, hogy a diákönkormányzat kezdeményezésére jöhetett létre a mai rendezvény, hiszen Kavecsánszki Ádám vezetésével a diákjaink döntöttek úgy, hogy a nemzeti összetartozás jegyében egy ilyen csodálatosan szép délutánt szerveznek meg. A diákönkormányzatunk megszólított a megyei, illetve a határon túli testvériskoláinknak a diákönkormányzatát ennek a témának az alaposabb megismerése céljából, ami azt jelentette, hogy prezentációt kellett készíteni a határon túli magyarság sorsáról, valamint a szülőföldhöz való ragaszkodással kapcsolatban pedig riportokat vártunk az említett diákönkormányzatoktól. Kicsit csalódottak vagyunk, hogy kevés pályamunka érkezett, de azt gondolom, hogy amelyik beérkezett, az minőségében megfelelt az elvártaknak. E két verseny mellett hagyományos magyar ételek főzésére került ma sor, amelyben szinte az egész iskola részt vett, hiszen valamennyi osztály megmérettette és megmutatta főzőtudományát. - Tóth Tamás - igazgató
Azok, akik ezen az estén részt vettek , számukra biztos, hogy sikerült a program üzenetét átadni. Hallható volt a csend, amikor néha néha elhalkult a zene, illetve nem hallhattunk szavalatot, s ez a csend mindig a figyelemnek a jele. Érezhető volt az együvé tartozás érzése is a zárókép után, a Himnusz és a székely Himnusz eléneklése után is. Erről holnap és holnap után is fognak beszélni a diákok, egymást fogják bíztatni, hogy érdemes ilyen műsorral készülni és elmélyülni a magyar történelemben, mert mindenkinek szüksége van ezekre a pillanatokra, az együvé tartozás érzésére.
A jövő építése, nincs a múlt ismerete nélkül, meg kell ismernünk hazánk igaz történetét, s ennek a tanulságaiból kell felépítenünk a múltat és jövőt. Büszkének kell lennünk arra, amire büszkék lehetünk és amire talán kevésbé, abból pedig tanulnunk kell. Nincs jövő múlt nélkül és természetesen jelen nélkül, én a ma esti jelenből nagyon bizakodóan nézek a jövőbe. - Tóth Tamás - igazgató
Ennek a programnak az alapeszméi egészen 2010 májusáig nyúlnak vissza, mikor az Országgyűlésünk megszavazta a Nemzeti Összetartozás napját. Törvénybe iktatták ezt a trianoni emléknapot, s a szervezők erre építkeztek. Tavaly június 9-én szerettük volna ezt a programsorozatot megrendezni, csak sajnos finanszírozási okok miatt ez áttolódott a tanév elejére.
Rengeteget jártam Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, s amit az emberektől kaptam az ösztönzött arra, hogy nekivágjak ennek a programnak. Az ÁVG nem csak egy oktatási intézmény, hanem nevelési is és úgy gondoltam, hogy a diákönkormányzat is beszállhat ebbe. Nagyon remélem, hogy a diákok is úgy feküdtek le otthon, hogy átgondolták, hogy mondjuk, amit a médiában hallunk az mennyire igaz és keresik azokat a gondolatokat, amivel ők is hozzá tudnak járulni Magyarország építéséhez, hogy ne csak romboljuk az országunkat. Ez lenne a cél, hogy mindez tudatosuljon bennük. - Kavecsánszki Ádám, a diákönkormányzat elnöke
A program előzményeként szolgál, hogy a gimnázium már tavaly meghirdetett két irodalmi pályázatot, melyek közül az egyik egy megyei szintű irodalmi pályázat volt. Itt azt kérték a diákoktól, hogy mutassák be szülőföldjük, saját falvuk, lakóhelyük sajátosságait, illetve a környékükön élő olyan emberek munkásságát, akik sokat tettek az ottani közért. A másik pályázat egy prezentáció elkészítését jelentette, melyre helyi és határon túli diákok is jelentkezhettek.
A határon túlról pl. Kassa képviseltette magát, itt a Trianon utáni magyarságról kérdezték őket legfőképpen. Mindegyik elcsatolt részhez tartozott egy téma, így a Felvidékhez a csehszlovák-magyar lakosságcsere, a Kárpátaljához a Vereckei-hágói rombolások, Erdélyhez a Csaucseszku magyarságpolitikája, a Vajdasághoz délvidéki vérengzések, s ezeket a témákat kellett kifejteni prezentáció formájában, aminek ezen a napon volt a döntője. Ugyanezen a napon volt az osztályok főzőversenye is, ami annyiban kapcsolódott a programsorozathoz, hogy magyaros ételeket kellett elkészíteni, így volt lecsó, töltött paprika, töltött káposzta és paprikás krumpli is. Ezen kívül a diákok hoztak magukkal különböző házi ételeket is és azokat mindenki kóstolgathatta. Süteményekben sem volt hiány, de volt hurka, kolbász, szalonna igazi magyar dolgok, melyek annak idején igazi hungarikumnak számítottak.
Ádám továbbá elmondta, hogy amikor hazatért Erdélyből és elmesélte az ottani tapasztalatait, találkozott olyan fiatalokkal, akik szinte neki álltak, hogy miért kapna mondjuk autonómiát az a terület, miért csatolnák vissza hozzánk, gazdaságilag az mekkora visszaesés lenne. Ekkor meglepődött, hogy rosszabbul érezte magát itthon, mint Erdélyben és visszavágyott oda. Ha van egy család és abban egy beteg gyermek, akkor az a megoldás, hogy őt eldobjuk? Nem, akkor segítünk neki minden áron és a kezünket nyújtjuk neki.
A mai napon színvonalas programokkal tudtunk készülni, ez köszönhető a támogatóinknak is: a megyei önkormányzatnak, Sárospatak városának, a sajtósoknak, akik itt voltak, Szilágyi Ákos New York-ból segítette munkánkat, Komáromból érkeztek vendégek és Varga Miklós is nagy szószólója volt ennek a rendezvénynek. Mikor felkerestem őt, az volt az első mondatom, hogy rengeteg mindent letett a magyarság asztalára és ő volt az az ember szerintem, aki ide kellett. Gondoljunk akár az István a király szerepeire, talán ő az, aki szintén tisztán látja a dolgokat és nem szélsőségesen, nem akar magának hasznot szerezni, hanem szívét, lelkét odateszi a munkájában. Az ÁVG diákságának köszönöm, hogy itt voltak és nagyon remélem, hogy ezen az úton, amin elindult az ÁVG tovább is halad, mert tudjuk, ha valamit elkezdünk és nincs aki folytassa, akkor elveszlik. Én kitartást kérek tőlük és reményt, hogy ne féljenek újítani. - Kavecsánszki Ádám, a diákönkormányzat elnöke
Varga Miklós művész úr a kérésünkre adott riportjában elmondta:
Amikor a környező országokba megyek, mindig bekapcsolom a rádiót, s mindenhol a nemzeti zenét hallom. Aztán haza jövök, bekapcsolom a rádiót és az angolszász zenéket hallom. Engem elgondolkodtat, hogy miért van az, hogy ami másol a világ legtermészetesebb dolga, hogy van saját nemzettudat, és nem kötelező jelleggel játsszák ezek a rádiók a saját nemzeti dalokat, hanem mert úgy érzik, hogy ez így helyén való hazánkban miért nincs így. Talán egyszer itt Magyarországon is eljutunk oda, hogy akár a rádiószerkesztőknek vagy a hallgatóknak olyan igényük legyen, hogy a hazai zenét szeressék hallgatni. Egészséges nemzettudat nélkül nem lehet meglenni. Hiszen ha az embernek nincsenek gyökerei, a fa is gyökerek nélkül kipusztul. Olyan fiatalokat láttam itt fellépni, énekelni, táncolni, szavalni, akik tényleg hittel csinálták azt, amit tettek és olyan természetes volt számukra a magyarság felvállalása, ami sajnos a mai Magyarországon általában nem jellemző. Főleg ennél a korosztálynál, úgyhogy én meglepetéssel és nagy örömmel konstatáltam ezt. - Varga Miklós, előadóművész
Nagyon sokat gondolkodtam azon, miért nem büszke a magyar a magyarságára és rájöttem, hogy ez Trianon óta van így. Trianon óta megpróbálják elhitetni velünk a környező nemzetek, hogy mi bűnös nép vagyunk, ami önmagában nem volna baj, hiszen minden nemzet a saját érdekeit védi. Trianon óta a vezetőink is megpróbálták belénk verni azt a bűntudatot, hogy a magyar az egy bűnös nemzet. Trianonnak azért kellett bekövetkeznie, mert kihívtuk magunk ellen a sorsot, kivágtuk a fát, holott ez nem így van. Az emberekbe beleégették azt, hogy nem a nemzettudattal kell foglalkozni, hanem globálisan kell gondolkodni, internacionalistának kell lenni. Megpróbálták kiégetni belőlünk azt az egészséges nemzettudatot, ami nélkül nem létezhet nemzet, különben megszűnik.
Varga Miklós többször járt már Sárospatakon, legutóbb nyáron egy Rákóczi darabban láthattuk, de megfordult már többször is az ÁVG-ben. Ez a nap sok ember számára felejthetetlen és kétségkívül történelmet írt; a fiatalok hatalmas hittel, fokozott átéléssel adták elő, amit csináltak és nem csak a fellépők, hanem a közönség is ugyanolyan szeretettel és átéléssel fogadta a műsort, ami azért biztató a jövőre nézve.
A cikk teljes jogú tulajdonosa és szerzője a www.patakinfo.hu internetes hírportál!
