|
Január 11-én indultunk el és 20-án érkeztünk haza az igen tartalmas és élményekben gazdag kirándulásról.
A 24 órás út alatt keresztülutaztunk Szlovénián és Olaszországon is. Már az utazás alatt gyönyörű kilátás volt a buszból, de ezt felülmúlta a hegyvonulatok csodás látványa. Közeledve a célállomáshoz egyre jobban izgultunk és akkor fogtuk fel igazán, hogy síelni megyünk.
Szombat délután megérkeztünk az üdülőközpontba, ahol átvettük a szobakulcsokat. 5 és 6 személyes apartmanokban lakhattunk, amik igen otthonosak és jól felszereltek voltak. A szobák erkélyéről a panoráma ámulatba ejtő volt. Másnap már neki is láttunk megtanulni síelni. A síoktatónk a Fráter György iskola testnevelés tanára volt. Mindössze 3 nap alatt sikerült elsajátítani a síelés fortéját.
Az első nap egy kis síkterepen való bemelegítés, eligazítás, síelés szabályainak ismertetése és gyakorlás után már a legkisebb zöld pályán próbálgattuk az esést, ha nem tudnánk megállni, és a lejtős pályán felfelé menetet síléccel a lábunkon, ami eleinte nagyon nehézkesen ment, mert minden egyes lépés megtétele után, kétszer akkorát csúsztunk vissza. Másnap már a kanyarodást és a hóekével való fékezést tanultuk meg kisebb-nagyobb sikerélményekkel. Ezután jött az, amit mindannyian nagyon vártunk, a felvonó. Négyszemélyes felvonókon jutottunk el az első kék pályánkra, amit nagyon sikeresen vettünk az oktatónak köszönhetően, hisz megmutatta, milyen ívben kanyarodjunk ahhoz, hogy a lehető legkevesebbszer essünk el, és hogy ne gyorsuljunk fel úgy, hogy ne tudjunk megállni. Mindezek ellenére, azért voltak esések, amiket érdemes lett volna megörökíteni. A harmadik napon már 2030 m magason szlalomoztunk az oktató után. Voltak, akik már nem merték bevállalni ezt a magasságot, hisz ezek a pályák már jóval meredekebbek voltak. Nehezebben lehetett bevenni a kanyarokat is, mert gyorsabban csúsztunk a pályán. Ide 6 személyes felvonókkal utaztunk. Miután lecsúsztunk a pályáról az oktatás is befejeződött hisz már elég sokat tudtunk ahhoz, hogy magunktól síelhessünk. A többi napon csoportokba szerveződve próbálgattuk a pályákat, a kevésbé bátrabbak csúsztak a már jól ismert pályákon, a merészebbek már újabb pályákat törtek be. Az utolsó napokban felmerészkedtünk 2070 m magasságban lévő pályára. Az ott szerzett élmény felülmúlta az eddigi csuszásokat. Míg utaztunk a felvonókon, rengeteg képet és videót készítettünk a fantasztikus tájról. Pénteket azzal kezdtük, hogy vártuk a buszt, ami elvisz a kabinos felvonóhoz. A kabinok a tetőpontra vittek, azaz 2250 m magasra. Voltak, akik a tanárokkal együtt visszamentek a fotózások után a szállásra vagy a kisebb pályákra, de volt, aki nekilátott lecsúszni a leghosszabb pályán. A síelés végére rájöttünk, hogy ez egy nagyon izgalmas sport és büszkék voltunk, hogy megtanulhattuk.
 Volt egy wellness központ ahol a délutáni fáradságokat kipihenhettük,
szaunázással egy kis úszással, dzsakuzzival, de edzésre is volt lehetőség a fitneszteremben. A szálláshoz közel volt egy kis bolt, ahol meg tudtuk vásárolni a reggelit, vagy amire éppen szükségünk volt. A pénztárosnak megtanítottuk a viszlát, jó napot, és szia szavakat. Volt a közelben egy szuvenír bolt is, ahol vehettünk haza valamit, amiről emlékezünk erről a csodálatos kirándulásról.
Péntek este már pakoltunk a táskába, mert másnap délben ismét nekiindultunk a hosszú útnak. Rossz volt eljönni, mert tudtuk, hogy ilyen élményben nem mindennap lesz részünk. Lenyűgöző látvány, élmény és tapasztalat keveréke volt ez 9 napig tartó kirándulás.
Törökszentmiklós, 2013. január 28
Varga Dávid
11. évf.
|
