Bevezetőjében elmondta, hogy a szintén karcagi Körmendi Lajos író hatására kezdett a kunokkal sok azonosságot mutató törökökkel foglalkozni, s ehhez a nyelv elsajátítása elengedhetetlen volt. A kunok török eredetűen, számos azonosság fedezhető fel folklórjukban, így nem volt nehéz a hétköznapok során közel kerülnie a török emberekhez, a családokhoz, s a szokások, hagyományok széles palettáját megismerni. Húsz éve kutatja a török temetkezési szokásokat, az emberi élet fordulóit a bölcsőtőt a sírig.

Bartha Júlia elmondta, hogy Magyarország 150 éves török uralma még mindig negatív emlék a magyarok számára, pedig jelentős kulturális csere is történ ez időszak alatt. Törökország később számos menekültet, Rákóczit, Kossuthot is befogadta, s az emlékhelyeket őrzik. Olyannyira, hogy idén néhány hét múlva Mikes Kelemen emlékére helyeznek el egy emléktáblát Rodostóban, melyet a karcagi szobrászművész, Györfi Sándor készít.

Számos magyar tudós tartott fenn kapcsolatokat a török tudomány jeleseivel, így a kapcsolatunk Törökországgal jelenleg is sokrétű. Az iszlám vallás sajátosságait is kiemelte az előadó, mely a mindennapok része. A napi életritmust ez határozza meg.  Ebben nincs pl. gyónás, de letenni, más vallásra áttérni sem lehet. Ha ilyen mégis előfordul, azt kiközösíti a család, de a társadalom is. Ami nagyon fontos, s az európai hagyományoktól teljesen különbözik, az az, hogy a törökök nagycsaládban élnek, és együtt is laknak. Ez olyan speciális dolog, ami alapvetően meghatározza az életüket, szokásaikat, de magyarázat arra is, hogy az idősek, az elesettek gondozása is a családé, nem a társadalomé. A törökök, ha elkerülnek hazájukból integrálódnak, de nem asszimilálódnak, s nem kötnek vegyes házasságot.

Bartha Júlia sok képet vetítve mutatta meg a török tudósokat, nyelvészeket, akik a kultúra folyamatosságában szerepet játszottak, az építészeti kuriózumokat, melyet a csillagászat, a matematika, a térképészet nélkül nem tudtak volna megvalósítani. A török nyelv érdekességei is szóba kerültek a névadások, a magyarba átszűrődött szavak, pl. Debrecen neve azt jelenti: éljen, mozogjon, Karcagé pedig: pusztai róka.  A koca szó – ami nálunk családnév is - pedig hatalmas jelentésű.

A mai Törökországról is sok szó esett, mely a végletek országa. A 80 milliós ország fiatal társadalom, a 30 év alattiak aránya igen magas, ami teljesen különbözik Európától. A gazdagság és szegénység szintén végletesen van jelen. A szegények azonban másként szegények, hiszen családon belül élnek, tehát nem hajléktalanok, nem is koldusok. A megélhetés olcsó, de mások az étkezési szokásaik, hetente egyszer fogyasztanak húst, sok zöldséget, gyümölcsöt esznek.

Az előadás során szóba került, hogy az Európa Unióba való belépésük mivel járhat. A török lakosság nagyobb része nem nagyon akarja a csatlakozást, hiszen nagy valószínűséggel az EU piacot venne Törökországgal, ahogy az más országokkal is történt. Törökország gazdasága erős. Megtették a kínaiakkal, hogy a textilárukat nem engedték be, így a török textilipar nem ment tönkre, kiváló termékeik vannak, melyek ellátják önmagukat, de Európát is.  Kérdések nyomán Bartha Júlia elmondta, hogy a törökök ma úgy tudják, hogy 150 éves itt tartózkodásuk során Magyarországot felszabadítani igyekeztek a Habsburg uralom alól. Egyébként meg testvérnépek vagyunk Attilától. Az előadás zárómondata: sevelim, sevilelim – azaz: szeressük egymást gyerekek volt, ami egy szerethető török társadalmat és hagyományrendszert mutatott fel előttünk.  KE

Publikálta null