Antics István igazgató a hatvan éve, 1951-ben maturáltak előtt elmondta, hogy megható az öregdiákok ragaszkodása, és számára megtisztelő a meghívás. Az iskola mai törekvéseiről, a sok jeles diákról beszélt röviden. Utána a „vezetést” átvette Halmai Györgyné Emmuska, aki a nyolc gimnáziumi év után tanári diplomát szerezve visszatért a gimnáziumba, s teljes tanári pályafutását is itt töltötte. Többen is birtokoltak egykori osztálynévsort, melyben 33 név szerepelt. A címeket, telefonszámokat pontosították, nehogy valakit „elveszítsenek” a változások miatt.

Sajnos a hatvanéves találkozóra már csak tizenöten tudtak eljönni, ketten rossz egészségi állapotuk miatt nem vállalták az utazást. A többiek már nincsenek köztünk, így az egyperces néma főhajtás kijárt nekik, de egykori tanáraiknak is, hiszen közülük sem él már senki.

Akik szombaton itt voltak Szombathelyről, Egerből, Szolnokról, Pestről, Zürichből, Debrecenből is érkeztek. Jeles tanáraikat idézték fel előbb, akik között többen Jászberény díszpolgárai ma már. Lessi Viktor egykori igazgatót is emlegették, de a hittan tanárt is, aki később kötödés volt Pesten. Az a korszak, 1943 és 1951 között ilyen „következményekkel” is járt. Az egykori kiváló tanárok kiváló diákokat tanítottak, neveltek, akikre büszke lehet Jászberény, de más városok is. A volt diákok között van a Pro Urbe Jászberény kitüntetéssel is rendelkező Paksy Gábor, aki országosan ismert kiváló építész. Azonban Lampé István orvosprofesszort (Debrecen) és másokat, a kiváló mérnököket, pedagógusokat, gyógyszerészt és kertészt, gyógyszerészt is sorolhatnánk.

A beszámolók során a betegségek is szóba kerültek, hisz valahol valami azért fáj. A gyerekek, unokák azonban mind örömöt és büszkeséget okoznak. Aggodalom is van azért, mert a manapság nem éppen jó tanárnak, tűzoltónak lenni. S az bizony nagyon nincs jól ebben a világban, hogy közel a nyolcvanhoz azon kell aggódnia egy szülőnek, hogy nyugdíjhoz közelítő korú gyermeke jövője kilátástalan. Többek dédunokával is büszkélkednek már, ami kisebb irigységre is okot adhatott volna, de az idők ilyen távolából ez már bír nagy jelentőséggel. Az öregdiákok mind felemlítették, hogy milyen sokat kaptak a gimnázium nyolc éve alatt tanáraiktól. Ez meghatározta további sorsukat, hiszen a megjelentek mindegyike sikerrel végzett egyetemet, főiskolát, és dolgozott pályáján.

Következett egy finom ebéd, s folytatódott a beszélgetések sora. Én pedig felidézhettem a 20 évvel ezelőtti találkozóját ennek az osztálynak. Akkor, 1991-ben, a rendszerváltás után  valamivel, ez az osztály a Jászkürt újság támogatására gyűjtött adományt, hogy a lap működhessen, és betölthesse valódi szerepét, tükröt mutasson a helyi társadalomnak, a városnak.

Most, 78 évesen is bizakodva búcsúztak, mindenki remélte, hogy 65 vagy hetvenéves érettségi találkozót is tudnak tartani, ami bizony óriási kuriózum volna!

Kiss Erika

Publikálta null