Szabó Jánosné könyvtárigazgató köszöntötte az érdeklődő közönséget, köztük két polgármesterünket is, akik egymás mellett ülve hallgatták meg az érdekes előadást. Tőkéczi László bevezetőjében megemlítette, hogy az iskolai történelemoktatás sajnos Apponyi és kortársai működésének jelentős korszakát elhanyagolja, így a mai fiatalság nem is meri Apponyi munkásságát.  Nagyműveltségű szélkakas politikus volt ő, hiszen pályafutása során több pártnak volt tagja, vezetője is, ám bizonyos alapértékek mentén fejtette ki több évtizedes tevékenységét.

Apponyi Albert egy labanc arisztokrata családba született, apja a Habsburgok híve, konzervatív értékeket képviselt, amit fia is követett. A 4-5 nyelven is jól beszélő, kiváló szónok Apponyi így jellemezte magát: „királyhű függetlenségi politikus vagyok”, ami mai fogalmaink, értelmezésünk szerint igen zavaros képet mutat. A XIX. században azonban ez nem volt furcsa. Tőkéczki László kitért arra, hogy a magyar parlamentarizmus, a politika a kiegyezéshez képest határozta meg önmagát, ezt tekintetbe kell venni. Apponyi alapvetően konzervatív politikus volt, de voltak liberális törekvései is. Azonban ezt a liberális irányultságot is a XIX. századi tartalmában kell értelmezni, ami nem egyenlő a demokráciával és nem egyenlő a szocialista gondolattal.

Apponyi Albert politikusi pályafutása 1872-ben kezdődött, akkor Deák-párti elkötelezettséggel. Később nemzeti párti lett, azaz a szabadelvű kormányzati többség ellenzékeként működött. Jászberényben 1881-ben is e minőségében választották meg, s aztán még tízszer. A XIX. század végi magyar politikai változások során a liberális pártba is belépett, sőt, vezette azt rövid ideig, majd újabb pártalakulatok következtek, a függetlenségi pártok felé fordult, élete utolsó évtizedeiben pedig legitimistaként lépett fel, de többször is függetlenként került be a magyar parlamentbe.

-         Mindezekkel együtt Apponyi művelt, tisztességes, becsületes politikus volt – jelentette ki az előadó. – Nem a politikából, hanem a politikáért élt. Ezért vagyonát áldozta, hiszen fiatalon igen gazdag főrendi házi tag volt, s 1920 után egy teljesen elszegényedett ember lett belőle, birtokait elvették, sőt Trianon miatt egy másik országba kerültek. Három fontos dologgal jellemezhető munkássága. Szabadelvűség – a klasszikus értelemben, a nemzeti gondolat - ami a közösség szolgálatát jelentette, és a katolicizmus.

Apponyi idős korára – a XX. században – a történelmi Magyarország szimbólumává vált. Egy olyan korszakban folytatta munkáját ekkor, amikor új kihívások jelentkeztek, s ezt talán nem jól ítélte meg. Tisza Istvánnal való szemben állása nem volt helyes, mert ekkor – 1906-10 között – Magyarország léte vagy nemléte volt a tét. A hadsereg fejlesztésének elmulasztása, a parlamenti obstrukciók sora mind gyengítették hazánk későbbi pozícióit. Az első világháború pedig már benne volt az európai politikában, amit ő nem érzékelt.

Kitért Tőkéczki László arra is, hogy mi kötötte olyan egyedülállóan Jászberényt és Apponyit össze a történelem viharain át. Ez a kapcsolat egyedi volt, ugyanakkor típusos is, hiszen volt hasonló „ingyen kerület” még az országban. Egy konzervatív és hithű katolikus város találkozott össze és kötött szövetséget. Szóba került Apponyi kultuszminisztersége, s az általa alkotott oktatási törvény – Lex Apponyi -, ami a magyar nyelv oktatását tette kötelező a nemzetiségiek számára is-. Az akkor még sok nemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchiában ez a nagyon negatív hatással járt!

Élete utolsó évtizedeiben a Népszövetségben tevékenykedett, a honi politikából kiszorult, de nagy nemzetközi tekintélyre tett szert, annak ellenére, hogy hazája javára csak csekély mértékben tehetett.

Kiss Erika

Publikálta null