A város körül található agyagos részeken termelték ki az alapanyagot, és ott helyben ki is égették egy ún. körkemencében. 1898-ban a méntelep építése kapcsán is felmerült, hogy téglaégető körkemencét kell felállítani, mert egy és háromnegyed millió darab tégla szükséges.

A városi téglaégető ekkor a VI. kerületben a város szélén, a vasúti híd mentén a Zagyvához közeli területen - ez ma részben a Vasas horgásztó - volt. Elefánthy Sándor - Jászberény egyik jelentős családjának tagja, földbirtokos, virilis városi képviselő - működtette azt. 1899-ben nagyon újszerű és széles látókörre valló tervet dolgozott ki egy önálló gőzfűrész üzem létesítésére, amihez a korszerű téglagyártás is kapcsolódott. A fűrészüzem kapacitását illetően évi 500 vagon nyersanyag feldolgozására készítettek számításokat. Azt is kimutatták, hogy az üzem működése során a városnak évi 1400 forint adóbevétele keletkezhet.

A helyi sajtóban napvilágot látott tervezetben az szerepelt, hogy 60-100 munkást foglalkoztatna az új üzem, ami szintén jelentős dolog volna. A tervezett üzem 1900-ban már működne is, ha a város vezetése is segítene a vállalkozónak a megvalósításban. Elefánthy ugyanis a Sugár út (Rákóczi) mentén, közel a vasútállomáshoz, a város tulajdonában álló területből 3200 négyszögölnyit kért használatra. A gyár felépítéséhez, továbbá még 300 ezer darab téglához szükséges agyagot és annak kiégetését is kérte támogatásként.

A kérés mellé ajánlatot is megfogalmazott Elefánthy Sándor. A telket 20 évre kérte használatba, és azt ígérte, ha már nem ipari célra használná, akkor bérleti díjat kelljen fizetnie. A fűrészüzemben hordódongákat, szőlőkarókat, deszkát készítenének keményfából. Ebben a korban ugyanis már nagy szőlőbirtokok voltak Jászberény határában Újerdőn, Tőtevényben, Homokon, Portelek határában is. Szőlőkarókra és hordókra bizony nagy kereslet volt. A fűrészüzemi hulladék is hasznosulna, hiszen tüzelőanyagoknak is meglehetősen híjával volt ekkor tájt a város.

Ezentúl még egy nagy dolog is megvalósulhatna Jászberényben, mégpedig az, hogy a gőzfűrész üzemelése során használt energiával a közvilágítást is meg lehetne oldani. Ekkor ugyanis jószerével csak a város központjában volt közvilágítás, gázlánggal. A villanyvilágítás pedig már máshol elterjedt.

Korszerű téglagyár épült

A város vezetése e helyi szinten grandiózusnak mondható tervre igent mondott, azaz átadta a szükséges területet, mely részben a későbbi tanítóképző épületének, udvarának - a mai jégpályának és arborétumnak, illetve azok mögötti résznek – területe. Ez a haszonkölcsön szerződés 1901-ben született meg.

Közben a hagyományos téglaégetés is folyamatosan történt, a fűrészüzem pedig elkezdte tevékenységét. Elefánthy Sándor 1900-ban hirdette a téglát, ami ekkor 1000 darabjával 36 koronába került. Egy métermázsa tűzifa ára 1 korona 50 kr. volt, de hasábba vágva 1 korona 80 kr. A tűzifát teherkocsival házhoz is szállították.

Azonban egy új téglagyár megvalósulásáról is szóltak már a hírek 1901-ben. Elefánthy Sándor olyan új technológiájú téglagyárat épít a Sugár úton, ami saját szabadalma - állt az újságban. Ez azonban kissé csúsztatás volt, mert a szóban forgó eljárást egy német mérnök, Friedrich Hoffman már 1858-ban kidolgozta. Jászberényi alkalmazása azonban minden bizonnyal úttörőnek számított.  Az újdonság olyan körkemence volt, ami a korábbi technológiánál hatékonyabb és olcsóbb is, és a jobb minőséget is jelentette. Az újfajta téglaégető létesítése 15 ezer helyett 4-5 ezer forintba került. A szabadalmaztatás, a téglaégető engedélyeztetési eljárása 1901-ben kezdődött. Az újság beszámolója szerint 1902-ben már el is készült a Sugár úton az újfajta téglaégető, és május 14-én fel is avatták.

Egy beszámoló szerint az építkezés során a 32 méter magas kéményt ifj. Kucza János, jászberényi építőmester készítette. Az új rendszerű téglaégetőben a téglát jó minőségben, a korábbi költség negyedéért tudták előállítani. A leírás szerint az Elefánthy-féle téglaégetőnek a lelke a kettős fallal körülvett, azon belül lévő ellipszis alakú égetőtér. „A kéménybe torkolló füst- és légáram vezetékek, szelepek az ellipszisen belül vannak….  Az égető tér 14, egymástól 7-7 méter távolságban lévő részre bontott, ezek sugár alakban helyezkednek el, és kisebbre-nagyobbra is alakíthatók. A mór téglát szellősen rakják az égető blokkba, s több fázison megy át a kiégetés során. Négy szakaszban hűl, négyben, négyben égetik, négyben előmelegítik a téglát. Egy szakaszban berakják, egyben pedig kiszedik.”- olvasható az újság tudósításában. A leírás szerint ebben a rendszerben I. osztályú téglát tudtak készíteni, selejt szinte alig volt, ellentétben a korábbi eljárással. Ráadásul az üzemeltetéshez sem kellett drága tüzelőanyag, akár szénpor is megfelelt. A jó minőségű téglát ezer darabonként 24 koronáért adta Elefánthy Sándor. Máshol ez 28 koronába került.  

Arról sajnos nem számolt be a helyi sajtó, hogy az 1902 decemberi téglagyári tüzet mi okozta, és mi lett a következménye. Bizonyára nagy csapás volt ez, mert a későbbi években a gőzfűrészüzemi termelés volt a jelentősebb az Elefánthy-féle vállalkozásban. Azonban a téglagyár is működött, a Zagyvától egy árkot, kisebb csatornát is építettek, a vizet így vezették oda. Ez a csatorna később, a környék benépesülése után sok gondot okozott, eldugult, és a víz szétterült a környék házai, kertjei között. A téglatelepet iparvágány kötötte össze a vasútállomással is, ami a szállítást segítette.

A város vezetése ellenlábasa a gyárnak

Az Elefányhy-féle vállalkozás számára a helyi politika sok nehézséget okozott. A város konzervatív vezetése támogatásával – már 1901-től tervezetten – a mészhomok téglagyár alapítása volt napirenden. Ezt előbb a Rákóczi útra, az Elefánthy-telep mellé tervezték, de később a Nagykátai út mentén, a Cserőnél 1911-ben készült el. Ennek is volt keskeny nyomtávú, lófogatos vasúti volna az állomásra.

Közben Elefánthy Sándornak számos gondja akadt. A gőzfűrész üzemelést, a tűzifa- és kőszénkereskedést 1903-ban kiadta Kun Sándornak. A város vezetése már ezt szerződésszegésnek tekintette, a 2 holdas terület kölcsönhaszon szerződésének felbontását kezdeményezte. Megbüntették cséplési tevékenység engedély nélküli végzéséért. Számos vita zajlott ez ügyben rágalmazási perig. Azonban Elefánthy nem rágalmazta a polgármestert, mondta ki a bíróság 1908-ban. Az eredeti elképzelés villanyvilágításra vonatkozó részét 1905-ben Fecske János valósította meg, az ő gőzmalma szolgáltatta az áramot 1928-ig.

Végül 1913-ban Elefánthy Sándor telephelyengedélyét a jászberényi képviselő-testülete határozatában megvonta. Anyagi nehézségek következtében ugyanis 1912-ben kényszerárverésre került a telep, s az Alföldi Általános Bank szolnoki kirendeltsége tulajdonába került. A banké azonban csak az épületek lettek. A levéltárban található iratokban a téglagyári épületek, körkemence és két lakház szerepel. A bank egyébként megvételre ajánlotta ezeket a városnak 7 ezer koronáért, azonban ezt a képviselő-testület elutasította. Még 1914-ben is jelent meg hirdetés az eladó téglagyárról, majd 1917-ban egy városi határozat arról szól, hogy a területet átengedik a tanítóképző építésére. Az ehhez szükséges téglákat – nagy nehézségek mellett - a Neuberger-testvérek Szelei úti téglaégető telepén készítették.

Kiss Erika

Publikálta null