A Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkárával a bál előtt találkoztam. A 32 éves fiatalember 2003-ban a közgazdasági egyetemen kapta első diplomáját, felesége is közgazdász. A négyéves Csongorral és a kétéves Lucával izgatottan várják a család harmadik gyermekét. Nem véletlen tehát, hogy a családi adókedvezménnyel kezdtük a beszélgetést, hiszen a 2011-től érvényes új szabályok sok mindenkit érintenek, de azok értelmezésében éppen egy kis kavarodás volt tapasztalható a napokban. Erről pedig a legtöbbet éppen Balog Ádám tudja, hiszen az új adószabályok, az adózás új rendjének kialakítása az ő szakterülete.

- Egy átlagos munkavállaló esetében a kedvezmény egy gyermek esetén havonta 62 500 forint, amit az adóalapból kell levonni. Ami e felett marad, abból kell a személyi jövedelemadót kiszámolni és megfizetni. Ez havi 10 ezer forint adócsökkenést fog eredményezni. Ha két gyermek van a családban, akkor 125 ezer forintot lehet az adóalapból levonni. Három gyermek esetében már 206 250 forint gyermekenként és havonta a kedvezmény. A napokban kiderült, hogy egy-két ponton kiigazításra szorul a törvény, amit hamarosan meg is teszünk, hiszen az a cél, hogy a gyermeke(ke)t nevelő családok terhei csökkenjenek.

- A közgazdasági diploma mellett jogi diplomával is rendelkezik. Erre miért volt szüksége?

- Alapvetően közgazdász vagyok, annak tartom magam. A jogászok más gondolkodásmóddal bírnak, egy más világ, amit fontos volt megismernem. Én az adózás területén dolgozom a diplomám megszerzése óta. E terület olyan, ahol a jogi ismeretek, a szabályozás értelmezése fontos. Szükséges, hogy eligazodjak közöttük, meglássam az összefüggéseket, megtaláljam a megoldásokat. Nem lettem jogász azzal, hogy van ilyen végzettségem is. Én szeretem a józan, logikus gondolkodást, szeretek ebből kiindulni. Úgy gondolom azonban, hogy az alaposabb jogi ismeretekre mindenkinek szüksége lenne. Nem úgy, hogy jogi egyetemet kell mindenkinek végezni, de már középiskolában is hasznos volna alapos jogi és közgazdasági ismeretekkel felvértezve érettségizni. Nem a törvénykönyvek ismeretére gondolok, de arra, hogyan kell értelmezni a jogszabályokat, milyen szintű jogszabályok vannak, hol lehet utána nézni egy-egy fontos kérdésnek, mi az összefüggés a jogszabály és a rendeletek között, és még sorolhatnám. Persze az sem volna rossz, ha a közgazdaság terén is több ismerettel bírnának emberek, például a GDP-ről és az ország eladósodottságáról, vagy éppen a szociális ellátó-rendszerekről. Fontos volna, hogy ismerjék, miként lehet kft.-t vagy bt.-t alapítani, milyen adófizetési kötelezettségeik vannak. Az oktatási rendszer valamelyik szakaszába érdemes volna ezeket az ismeretek beépíteni, hiszen az alapműveltség részei ezek.

-        

- Miért a közgazdászi pályát választotta? A családban, ha jól tudom, nem volt ennek hagyománya.

-         Igen, ez így van, orvos és pedagógus a jellemző. Nagyon őszintén elmondom, hiszen nem titok: a középiskolában szerettem a matekot és a történelmet. Azokat a tanárokat is nagyon szerettem és tiszteltem, akik ezeket tanították. A közgázra pedig ez volt a két felvételi tárgy. Nem igazán tudtam, hogy mi a közgazdaságtan, csak azt láttam, hogy ez egy jó egyetem, nem is könnyű bejutni, csak a jobb képességűeknek van esélye. Készültem a továbbtanulásra jó eredményekkel, nyelvtanulással.

-         Hogyan kezdődött a pályája az egyetem után?

-         Tettem egy pár kitérőt. Próbálkoztam a marketinggel, utána a controllinggal. Ezek gyakornoki állások voltak. Egy nagyon értékes emberrel találkoztam, akivel sokat beszélgettem, és az adózás felé fordultam. Ez kellemes határterületnek bizonyult, úgy éreztem, hogy nekem ez való, és be is vált, megszerettem. Egy nemzetközi tanácsadó cég magyarországi irodájához kerültem, a PricewaterhouseCoopers-hez, ahol hét évet töltöttem el.

-         Egy ilyen tanácsadócégnél is van hivatali ranglétra?

-          Igen, ha jól számolom tizenkét fokozat lehetséges a hazai irodánál, de e fölött is vannak még fokozatok, hiszen ez egy nemzetközi cégcsoport. Én is haladtam előre a rangsorban, középvezetői szintre kerültem az évek során. Sokat tanultam természetesen, az emberi kapcsolatok, a konfliktuskezelés terén.

-         Kiknek adtak tanácsokat?

-         Én főleg multinacionális cégekkel dolgoztam, nagy magyar cégeknek, illetve egy-két gazdag magánszemélynek is adtunk tanácsokat. A cég profiljában voltak állami vállalatok is, de jellemzően a multinacionális cégek és a hazai nagy vállalkozások voltak a megrendelőink.

-         2010 tavaszán miért döntött a váltás mellett? Hogyan lett államtitkár-helyettes Önből?

-         Nem én kerestem a minisztériumot, hanem engem szólítottak meg. Valaki ajánlott engem Matolcsy György miniszter úr figyelmébe. Ő az adóügyi helyettes államtitkári pozícióra keresett megfelelő szakembert. Olyat, akinek van már tapasztalata, de fiatalember, nyelveket beszél, kapcsolatteremtő és kommunikációs készéggel is rendelkezik. Leültünk a miniszter úrral beszélgetni, elmondta, hogy ő mit gondol, mit szeretne az adórendszerben tenni, én is elmondtam, hogy mit gondolok, mit látok e területen. A tartalmas beszélgetés során nagyon sok mindenben értettünk egyet, láttuk hasonlóan a dolgokat. Másnap telefonáltak, hogy Matolcsy úr engem választott.

-         Ez a pozíció bizonyára átrendezte a hétköznapokat 2010-ben. Hazánk EU-s elnöksége januártól pedig újabb feladatot hozott az Ön számára is?

-         Ez így van, a Nemzetgazdasági Minisztérium a gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős, a munkacsoportokat mi irányítjuk. A mi esetünkben az ECOFIN munkacsoport tevékenysége a fontos, ahol a kérdések 10-20%-a az adózás témakörét érintik, amiben számomra van feladat. Itt bizony az EU-s országok adózási rendszereit jól kell ismerni, ami nem egyszerű, hiszen ahány ország, szinte annyi féle megoldás van e téren. Nagyon sok munkával jár ez a minisztériumi normál feladatok mellett.

-         Brüsszelből ugorjunk egy nagyot, ide Jászberénybe. A Lehel Vezér Gimnázium bálját nyitotta meg szombaton, ezért jött haza. Ez a haza a nagypapa, Balog János tanár úr házát jelenti.

-         A meghívás óriási megtiszteltetés nekem, nem is vagyok biztos abban, hogy ezt kiérdemeltem, hiszen még fiatal vagyok

-         A gimnáziumhoz milyen élményei fűződnek?

-         Kellemes emlékeim vannak, már csak azért is, mert először egy jó nevű, de nem jászberényi középiskolát választottam. Azonban néhány nap elég volt arra, hogy meglássam, nem volt jó választás, így kerültem a Lehelbe. Az itt töltött négy év fontosságát persze akkor nem éreztem. Az volt fontos, hogy nyelvvizsgát tegyek, hogy hány plusz ponttal fogok az egyetemre menni. Most így visszatekintve azonban már tudom, hogy azok az értékek, az a szemlélet, az a hozzáállás, amit itt kaptunk, később már nem nagyon változik meg az emberben. Ami ekkor kialakult azon még lehet picit korrigálni, csiszolgatni, de alapvetően már nem. Itt dőltek el a nagy kérdések: szeretsz-e dolgozni az előrejutás érdekében, elfogadod-e mások kritikáját, túl tudsz-e jutni a nehézségeken, van-e erős hited abban, hogy meg tudod oldani a problémákat. Ezek a benső tulajdonságok ekkor alakulnak ki, a 14-18 éves korban, amihez a gimnázium is bizonyára sokat hozzá tett a maga módján. Én sok olyan sikeres emberrel találkoztam, aki vidékről érkezett erős lélekkel és küzdeni tudással. Amikor az egyetemre bekerültem tapasztaltam, hogy a nagy pesti középiskolákból érkezettek tudása több, biztosabb volt, mint a vidékieké. Azonban ez az előny az évek során eltűnt, mert mi, vidékiek hoztunk valamit, amit nem tanítanak az órákon egyetlen középiskolában sem. Én nem tudom, hogy például a Lehelben tudják-e, hogy milyen hozzáadott értéket adnak a diákjaik számára. Mert ez is nagyon fontos!

Kiss Erika

Publikálta null