Idén nem voltunk annyian a peresi
búcsúban, mint tavaly. Ennek több oka is van, s nem túl kellemes.
Pénteken-szombaton is vihar, nagy eső volt, ami Jászberény északi határrészét ismerőket már óvatosságra intette. Nem is
lehetett az egyik dűlőn autóval bemenni a kápolnához, le volt zárva. A másik ok
azonban ettől sokkal súlyosabb. Megdöbbentő a látvány, szívet szomorító,
könnyet fakasztó, ami a kápolnánál fogadja az érkezőket.
A peresiek 2004-ben felújított,
kicsinosított szép kis kápolnája romokban hever. Egyik oldalán fala egy része
ledőlt, tetőzete, tornya egyáltalán nincs már az épületnek. A falak, mint
háborús romok meredeznek a magasba. A látvány elborzasztja az embert. Nyugtatnak,
van, amit az itt élők, az ide kötődők, a kápolnára mindig gonddal vigyázók
bontottak ki, vitték el, hogy ne tolvajok, gazemberek kezére jussanak az épület
még használható részei. Nagy József építési vállalkozót kérdeztem, mi is
történt.
- Vagy három hete, a nagy vihar
tette tönkre az épületet. A kápolna 1912-13-ban épült alap nélkül, nagyrészt
vályogból. A sok víz nem használt neki – mondta. Bizakodóan tette hozzá, azóta
már gyűlt is össze pénz, hiszen a hír a peresiek között gyorsan terjedt.
Gyűjtik az adományokat, hogy a kápolnát újjáépíthessék. Volt, aki azt mesélte,
hogy a dűlő úton vagy térdig érő víz hömpölygött az egyik vihar alkalmával. S
hiába van egy kis emelkedőn a kápolna, a talajban a víz hamar felszivárog, s ez
elég is a kártételhez.
A kápolna szomorú sorsa azonban
nem tántorította el a peresi gyökereihez ragaszkodó emberek közösségét. Az
augusztus utolsó vasárnapján – közel Kisasszony napjához - soros búcsúban most
is ott volt a peresi határban született, felnőtt Kasza, Szatmári családok
apraja-nagyja, de a Bathók, Oláhok, Póczok, Fábiánok, Kövérek, Taczmannok népes
csapata sem hiányzott. A szabadtéri miséhez sátrat, oltárt állítottak fel, a
résztvevők padsorai odakerültek elé. Szépen szólt a kis harang, a ceremónia
minden kellékét a helyszínre szállították a szorgos emberek, hogy az ünnep
méltóságát a bajban is megadják. S ahogy tavaly, most is volt keresztelő, ami
még emlékezetesebbé tette az idei búcsút.
Medvegy János apátplébános
vezette a ceremóniát, a boldogságos szűzanya tiszteletére rendezett búcsút. A
szentbeszédet pedig Novák István, a ferences templom plébánosa mondta. Arról
beszélt, hogy az alázatot meg kell tanulni az embernek, követve ezzel a boldogságos
szűzanya példáját. Aki tudja tisztelni más cselekedetét, értékeit, alázattal
közeledik embertársaihoz, az tanult valami nagyon fontosat.
A keresztelő idén azért is érdekes
volt, mert az Oláh család újabb tagja nyert befogadást a katolikusok nagy családjába.
Tavaly Oláh Józsefet keresztelte Medvegy atya. Most unokatestvére, Oláh Béla
volt soron. Édesapjuk testvérek, s a keresztszülői feladatokat is megosztották
egymás között.
A búcsú ceremóniájának része, a
körmenet sem maradt el, az oltári szentségeket, a zászlókat az arra illetékesek
kézbe vették, a cserkészek is beálltak a sor elejére, majd a templomi
ministránsok fehérbe öltözött csoportja. Kasza Lajosné Gizike most is igazi
háziasszonyként főszervezőként irányította az eseményeket segítőivel. Igaz,
mindenki tudta mi a dolga. A kis kápolna körbejárása után az oldottabb
beszélgetések következtek. Egy-egy pohár sör vagy üdítő került a kézbe, kis
apró sütemény is. Az idei időjárás csapásai a mezőgazdaságra, a természetre és
a kápolnára voltak a fő témák a közelgő helyhatósági választások mellett.
A ceremónia alatt a jászberényi
három plébánia ifjúsági leánycsapata is énekelt. A körmenet után pedig nemcsak
énekeltek, de táncra is perdültek, mert kedvük így tartotta. A lányok most is
gyalog mentek ki Peresre, ahogy tavaly is. Ez már szokásukká válik.
Medvegy János atya zárásként is
kérte az adományokat a kápolna felújításához. A támogatást a főplébániára be
lehet vinni. Nagyon erős a bizakodás, hogy a szükséges összeg hamar össze fog
jönni, és 2011 augusztusában már ismét régi szépségében láthatjuk a kápolnát és
ünnepelhet a peresiek közössége a búcsú alkalmával, ezen a szívüknek oly kedve
helyen.
