Jászberényben a főiskola Apponyi Termében érdekes előadásra került sor
a Fidesz választási kampányának részeként. Azonban ez alkalommal nem a hazai
politika volt napirenden, hanem Európa – s benne hazánk és a magyarság –
jövője.
Ódor László, a Corvinus Egyetem
tanára, az Antall kormány svájci nagykövete tartott előadást arról, hogy ki is
a kisebbség, milyen jellemzők alapján mondjuk azt, hogy valaki kisebbséghez
tartozik. Svájci, majd európai példákat hozott. Kisebbségnek számítanak a
tótok, a reto románok, a szorbok? A nyelv a meghatározó ebben vagy a vallás, a
pártokhoz való tartozás? Ódor László felidézte a társnemzet kifejezést, melyet
Duray Miklós alkotott. Ez sokkal inkább kifejezi azt, hogy különböző népek
egymás mellett élése az, ami nagyon fontos Európában. A kisebbségei „elnevezés”
valójában a XIX. században a nemzetállamok kialakulásával jöttek létre.
Korábban nem volt ez kérdés.
Ódor László azt fogalmazta meg,
hogy a kisebbség az, aki újat akar teremteni. Ez pedig motorja általában a
közösségeknek. Az újat teremtés során azonban figyelni kell arra, hogy az
esélyegyenlőség a szolidaritás is mindig szem előtt legyen. A demokrácia pedig
széles felelőséggel jár. Európában nagyon fontos elv a szubszidiaritás, azaz,
hogy a döntések helyben, egy-egy közösség többségi akaratából szülessenek. Ez a
kisebbségek szempontjából is nagyon fontos.
A kisebbségeknek ugyanis fontos
jellemzőinek kell lennie. A homogenitás, a közös akarat, melyet egységesen
tudnak kinyilvánítani és egy-egy ország társadalmi berendezkedésének színterein
érvényre juttatni. Példaként merült fel Trianon, amikor a magyar közösség nem
volt egységes, nem tudott igazán összefogni, s nem tudta érdekeit érvényre
juttatni. Így következett be az a tragédia, melyet ma is többféleképpen
értelmezünk. Az összefogás minden kisebbségnek a legfontosabb jellemzőjének
kellene lennie. Ma, az Európai Unióban csak azok tudják érdekeiket eredménnyel,
akik összefognak, egy-egy ügy érdekében egységesen tudnak fellépni. A
kisebbségeket nemcsak az anyanyelv határozza meg, hanem a kultúrája, szokásai
is. Ezek általában az összetartozást is meghatározzák, hallottuk az előadótól.
Az európai kontinens sok-sok
kisebbsége problémájának felvázolásakor arra is rávilágított Ódor László, hogy
egy sokkal jelentősebb kérdés van napirenden, amit mi magyar „szemüvegenkünk
át” meglehetősen homályosan látunk. Ez pedig az, hogy Európában – főként
Francia- és Németországban - több milliós muszlim közösség él már. Mégpedig
zárt, szabályozott közösségekben, kultúrájukat, szokásaikat erősen őrizve és megtartva.
A számukra idegen nyelvet megtanulják, de sajátjukat nem feledik.Ezt látva egészen más megvilágításba kerül a
kisebbségi kérdés, az, hogy hol van a kisebbségi fogalom határa. Azt a kérdést
is fel kell tenni, hogy az európai kultúra megmarad-e vagy a muszlim elnyomja,
elnyomhatja pár évtized alatt.
Az önmeghatározás szempontjából
nagyon fontos az is, hogy hová akarunk tartozni. Sajnos mi magyarok ebben a
kérdésben sokféle állásponton vagyunk, ami nem segít gondjaink megoldásában. A
beszélgetés során elhangzott, hogy a kulturális kohéziót erősíteni kell(ene) a
magyarság körében. Ez nem nacionalizmus, hanem létkérdés.
