Hosszasan beszélgettem a huszárlaktanya hasznosításával kapcsolatban Molnár Györggyel, s a végén úgy foglaltuk össze a lényeget: merni kell nagyot, szépet álmodni, távlatos célokat kitűzni, mert másként nem jutunk előre. 

Molnár György jeles méhész, a Jászsági Méhészegyesület vezetője, a jászberényi Nemzetközi Mézvásár és Méhésztalálkozó alapító atyja. A jelentős, 5-6 ezer látogatót is a városba vonzó rendezvény a legnagyobb méhészeti esemény Magyarországon. Azonban a Becsényi úti helyszínt – a sportcsarnokot, udvarát és a közeli Ifjúsági Házat - rég kinőtték. Új, alkalmasabb hely kellene, s ő már évek óta mondja, hogy a huszárlaktanyát kellene olyan állapotba hozni, hogy ott lehessen nagy rendezvényeket tartani.

- A laktanya épülete, udvara és több hektáros területe nagyon is alkalmas volna egy rendezvényközpont számára, olyan kulturális centrum lehetne, mely minden technikai igényt teljesíteni tudna, és amely nemcsak Jászberényé, hanem az egész Jászságé lehetne. A környezet is alkalmas volna erre. Gondolok itt a parkolásra, az olykor hangos zenére, ami nem zavarná a környéken élőket, de a hatékony működtetésre is. Ha csak a kulturális célú épületeket nézzük, van egy tucatnyi belőlük: a főtéren a Déryné Művelődési Központ, a Becsényi úton az Ifjúsági Ház, a Tiszti Klub, a Kossuth úton a Civil Ház, a szigetnél a Szabadtéri Színpad, és még sorolhatnám. Ezeket mind külön fűtik, világításuk van, őrzik, karbantartják. Ha egyetlen nagy, többfunkciós kulturális komplexum kapna helyet a huszárlaktanyában, sok költséget meg lehetne spórolni, és a működtetés hatékonyabb, a szolgáltatás talán színvonalasabb lenne. Abban biztos vagyok, hogy nem hiba, hanem bűn lenne elkótyavetyélni a városközponthoz ennyire közel lévő ingatlant a rajta lévő épületekkel együtt – magyarázta Molnár György.

- Ez nagyon merész gondolat. Sokan elleneznék, hiszen érdekeik mást diktálnak.

- Azt gondolom, ha az érintettek azt látják, hogy ideálisabb körülmények között folytathatják a munkájukat, és mindez az ő érdeküket is szolgálja, mellé tudnak állni egy hasonló elképzelésnek. Természetesen erről a témáról sokat beszélgettem a DMK igazgatójával, Sas Istvánnal, és másokkal is. Már korábbi polgármesterünk, Magyar Levente is hajlott a dologra, mert látta a racionalitást benne. Csak közbejött a Jászberényi Beszállítói Tudásközpont koncepciója, s ez más irányt szabott a dolgoknak. Sajnos, mint tudjuk, ez a kezdeményezés elvérzett, pedig igazán szép épülettervek születtek ennek kapcsán. A huszárlaktanyával azonban valamit kezdenie kell a városnak.

Együtt vettük számba, mit is lehetne egy nagyszabású kulturális centrummá átlényegített épületben elhelyezni. Nincs megfelelő helye a Hamza Múzeumnak, az évek óta csak tervezett galériának. A 135 éve alapított Jász Múzeum a mai előírások szerint talán nem is működhetne, hiszen nincs megfelelő raktára, hogy csak egyetlen dolgot említsünk. Közhelynek hangzik, de igaz „aki a múltjával nem törődik, az a jövőjével sem.” Méltatlanok a körülményei a Jászság Népi Együttesnek és a hozzá kötődő Viganó Művészeti Iskolának, de a zeneiskolának is. Az éppen 40 éves Lehel Társastáncklubnak is jobb lenne ott. Próbatermek, koncerttermek, előadó- és színházterem, műtermek is felvillantak képzeletünkben. A huszárlaktanya szabadtéri koncerteknek is ideális helye volna a jelenlegi Szabadtéri Színpad helyett. A csángó és kórus fesztiválok, a néptánc és népzenei táborok, a mézvásár, a jász expo, motoros találkozók és rock koncertek, mind megrendezhetők volnának ideális feltételek mellett, hiszen a belső terek, a kiváló parkolási lehetőség, mind megvan a huszárlaktanya esetében. Jászberényben sok évtizede álom egy camping létesítése. Erre is volna ott hely a vendéglátással együtt, ami vonzaná a rendezvényközpont. A hatalmas lovarda miatt a jászberényi huszár bandérium, a lovas gazdák és fogathajtók, valamint a lovas versenyzők is ideális körülményekre lelhetnének, hiszen az egyemeletes laktanya mellett több épület található még a közel 10 hektáros területen. Szóval nagyon széles a paletta, a kultúra, a sport, a turizmus és vendéglátás mind szóba jöhet a huszárlaktanya vonatkozásában.

Az épület három szárnyára úgy is tekinthetünk, mint a múlt, a jelen és a jövő, melyben a sok civil szervezet mind otthonra lelhetne. A DMK most is jelentős segítséget ad sok tucat civil szervezet számára. Ezt sokkal hatékonyabban tehetné, ha nem 6-8 helyen, az erőforrásokat szétforgácsolva kellene megoldania.

- Az épület felújítása, milliárdos rekonstrukciója nélkül azonban mindez álom.

- Természetesen ezt én is tudom. Úgy gondolom, nem kell egyszerre az egész épületet átépíteni. A legfontosabb, hogy elsőként a közművek legyenek meg a XXI. századi követelményeknek megfelelőn. Utána lehetne egy-egy szárnyat „belakni”. Ehhez az szükséges, hogy a civil szervezetek is elmondják igényeiket, és segítsenek is a megvalósításban. Kissé elfelejtett fogalommá vált mára a társadalmi munka, de a múltban sok szép dolog született ebből. Az összefogás a legnagyobb erő, azt hiszem, ezt mindenki tudja. Márpedig a civilek ereje hatalmas lehet, csak az értelmes célok érdekében ezeket koordinálni kell. Ezt az önkormányzatnak vállalhatná fel. Hit és összefogás, társadalmi háttér és közakarat kell. Ezért szükséges, hogy az önkormányzat új célt fogalmazzon meg a laktanya jövőjéről, és ehhez hallgassa meg, mit is akarnak a jászberényiek.

- Az önkormányzat most felújítja a DMK épületét, a Szabadtéri Színpadra nyert több tízmilliós támogatást, és a Civil Házra, a Víz utcára is. Ezek mind felesleges költségnek, pénzkidobásnak tűnnek ebben a gondolatsorban.

- Nagyon jó, ha ezek az épületek megújulnak, de ha ez akadályozza egy hosszabb távú elképzelés megvalósulását, az hiba. Az erőforrásokat koncentrálni kellene, nem a szétforgácsolása. Egy hosszú távú, átgondolt, kiérlelt koncepcióra lenne szükség.  Rengeteg pályázati lehetőség van EU-s forrásokra is. Ezt kellene kihasználnia az önkormányzatnak. 2013-ig még biztosan van lehetőség, hogy pályázzunk, csak el kellene dönteni, mit akar Jászberény. Ehhez az kell, hogy megkérdezzék, mit akarunk mi, akik itt élünk, akik civil szervezetekben munkálkodunk. Mi, jászok olyan büszkék vagyunk a redemtióra, és gyakran emlegetjük példaként. Hát itt a lehetőség, hogy megmutassuk, képesek vagyunk újra összefogni nagy dolgokért, a múltunkért és a jövőnkért.

Publikálta null