A Fecske család ősei a redemptió táján érkeztek Jászberénybe, a város kiterjedt határában gazdálkodtak, tehetős birtokos gazdaként.  A család rendkívül népes volt, 10-13 gyermek is született. Portelek, Szentimre, Csíkos, Boldogháza, Négyszállás területén mindenütt volt Fecske-birtok, tanya.

A család egyik ágának tagja, Fecske János földbirtokos (1827–1899) első felesége, Bartal Terézia családja révén a szárazmalmokkal is kapcsolatba került, majd a kor igényeit, lehetőségeit követve 1882-ben gőzmalmot létesített. Ezt János fia (1852 – 1922) örökölte, és működtette, de a gazdasági vállalkozást jelentősen fejlesztette is.

A gőzmalom léte kínálta a lehetőséget egy gőzfürdő alapítására, melyet ifj. Fecske János valósított meg. Korszerű gőzfürdőt létesített 1896-ban, mintegy 80 ezer korona költséggel. A Fecske-féle létesítmény gőz-, kád-, és gyógyfürdőként és népfürdőként is működött, valamint nyári fedett uszodát is magába foglalt.

 A malom és a gőzfürdő jelentős vállalkozás volt, a fejlődés azonban nem állt meg. Az energiahasznosítás újabb területén is ifjabb Fecske János lépett. 1903-1904-ben villanytelepet létesített, mely a malom berendezéseit, valamint a fürdő mellett a városközpont utcáit, köz- és lakóépületeit is ellátta elektromos árammal. A Fecske-féle telepről a közvilágítást addig biztosították, míg 1928-tól az országos áramellátó-hálózatba Jászberény be nem kapcsolódott. A villanyáramot a Fecske-telepről később Nagykátára, Apátiba és Boldogházára is elvezették, átmenetileg még a II. világháború utáni években is innen kaptak áramot.

Fecske János 1871-ben megházasodott, Sárközi Erzsébet volt a felesége. Bár tizenkét gyermekük született, csak az utolsó kettő, Sándor (1891) és Erzsébet (1898) maradt életben.  A malom, a fürdő és a villanytelep örököse, Fecske Sándor (1891-1970) egy jelentős ipartelepet vett át apjától. Azonban míg nagyapjának és apjának az építés, a gyarapítás jutott, addig Fecske Sándornak a nehézségek leküzdésével kellett szembenéznie. A villanytelep az I. világháború után ráfizetéses volt, mégis 1927-ig működtette. A gőzfürdőre a helyi igény kicsi volt, hatalmas ráfizetéssel üzemelt, ezért 1941-ben eladta az épületet, amit teljesen átépítettek mozivá.

Fecske Sándor jogot tanult, majd 1914-ben megnősült. Az Erdélyből származó – szép és igen művelt - Csernefalvy Sorbán Emmát (1893-1982) vette feleségül. Az esküvőt a Hunyad megyei Petrillán tartották, nem Jászberényben. A Csernefalvy Sorbán család ebből a Zsil-völgyi, többségében románok lakta bányászvároskából származott. A családfő Brassó rendőrkapitánya is volt. A Sorbán lányok – Emma, Tekla és Flórika – egyik unokatestvére Jászberénybe jött férjhez, a Mallár családdal állt kapcsolatban. A Sorbán lányok hozzá jöttek látogatóba, s valószínűleg így ismerkedtek össze a Fecske-malom tulajdonosával, s így lett belőle házasság.

 Fecske Sándor malomtulajdonosi mivolta mellett gazdálkodott, s minden jó ügyet támogatott, nagyon segítőkész volt, amihez felesége Emma asszony kedves, szociálisan érzékeny személyisége is hozzájárult. A társadalmi élet számukra szinte kötelezően előírta, hogy adományokat tegyenek minden haladó, szegényeket támogató dologra. Ha egy malmi dolgozó családjában gyermek született, akkor egy nagy kosarat telepakolva – a cselédlány kíséretében - Emma asszony látogatóba ment, s mindenféle finomságot vitt a gyermekágyas anyukának.

 Fecske Sándornak és Emma asszonynak már csak két gyermeke született, Sándor 1915-ben és György 1921-ben. György még kisgyermekként halt meg. Ifjabb Fecske Sándor tehetséges tollforgató volt, 1936-tól a Jász Hírlapban is sokat publikált. Széles látókörű, művelt ifjú volt, amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy édesanyja eredetileg tanítónő volt, francia és német nevelőnőt is fogadtak mellé, így mindkét nyelvet kitűnően beszélte. Ifjú Fecske Sándor a II. világháborúban ott volt Erdély és a Vajdaság visszacsatolásakor. Leszerelt és 1941-ben útjára indította az Ugar című színvonalas, irodalmi, társadalmi folyóiratot. Majd 1942 tavaszán – egy hirtelen jött tüdő- és agyhártyagyulladásban - tragikus hirtelenséggel meghalt.

Három fiú együtt –  balról   Gyila Ferenc, ifj.Fecske Sándor és Gyila Barna

Emma asszony egyik testvére Tekla és családja Jászfényszaruban élt. Ő Gyila Ferenc főjegyző felesége volt. Gyila Ferenc (Déva, 1890) Budapesten járt közigazgatási tanfolyamra. Valószínűleg itt került kapcsolatba a jogi tanulmányokat folytató Fecske Sándorral, aki aztán az erdélyi család barátsága révén a szintén erdélyi Sorbán lányokkal is megismerkedett. A trianoni országvesztés után Gyila Ferenc nem tette le a hűségesküt a román kormányra, így elhagyták Erdélyt. Feleségével, Sorbán Teklával előbb Jászberénybe jöttek, hiszen rokonaik itt éltek. Gyila Ferenc 1920-ban Jászárokszállás jegyzője, majd 1921-től Jászfényszaru főjegyzője volt, 26 hold földet is szerzett, s gazdálkodott. Gyermekei Barnabás (1922) és Ferenc (1924) már itt születtek.

A Gyila fiúk a jászberényi gimnáziumban tanultak 1932 és ’42 között, a Fecske család egyik, malom melletti lakházában töltötték a tanéveket, s anyai nagymamájuk, Portisch Tekla gondozta őket itt. Csak a szünidőkben mentek haza Fényszaruba.

Sorbán Tekla fotója                      

A II. világháború után is működött a Fecske-malom, ez volt a legnagyobb Jászberényben. Az államosítás után pedig ez maradt csak meg. Az államosítással Fecske Sándorék elvesztették polgári lakházukat, a malmot, és kitelepítették őket. Igaz, nem a világ végére, hanem egy idős helybeli kulák házaspárral költöztették őket össze a Dárdás utcában. Itt éltek több mint 10 évig, s korábbi dolgozóik gyakran élelmezték őket. Az értékekből néhány bútort, könyvgyűjteményt, festményt, ékszereket azért sikerült megmenteni, s ezek eladogatása is adott népi pénzt számukra.

Sorbán Tekla egyik fia, Gyila Barna visszaemlékezése szerint a Fecske házaspár 1944-ben zsidókat segített. Lakházuk közvetlen szomszédja Spitz bácsi, a szatócs volt. Neki és családjának segített a vészterhes időszakban, egy fiuk így megmaradt. Ő a segítő tevékenységet bizonyította, s kijárta a hatóságoknál, hogy ezért Fecske Sándor kegydíjat kaphasson.

Az ötvenes években a hétköznapok csendesen teltek. Emma néni sütött, főzött, nagyon finom süteményeket tudott készíteni. Fecske Sándor bevásárolt, ha kellett, s takarított, mosott, fát vágott, vizet hordott. Amikor enyhült a félelem, Emma asszony testvére, Tekla is gyakran meglátogatta őket. Emma és Tekla gyönyörűen kézimunkázott, hímzett, horgolt, kötött, varrt. Idős korukban, amikor már csak ketten éltek, ebből tartották fenn magukat, kézi perzsákat is készítettek, illetve javítottak.

Amikor a kitelepítés már hatályát veszítette a Fecske házaspár Jászfényszaruba költözött az egyedül maradt Teklához. Erre 1964-ben került sor. Akkor a megmaradt bútorokat, értékeket magukkal vitték. Fecske Sándor 1970. február 5-én halt meg Jászfényszaruban. Az anyakönyvi bejegyzés szerint nyugdíjas volt. Lakcímük Dózsa György u. 18. szám. Az özvegy még élt 12 évet, és férje után özvegyi nyugdíjat kapott. Fecske Sándorné Sorbán Emma 1982. április 27-én halt meg szintén Jászfényszaruban. Mindketten Jászberényben, a Fecske család sírboltjában nyugszanak a Szent Imre temetőben.

Gyila Barna hosszú szovjet fogság után 1953-ban tért haza, jelenleg Budapesten él. Sakkban jelentős eredményeket ért el. Talán ebben a Portisch  felmenőknek is volt "szerepe", hiszen a nemzetközi hírű magyar sakkbajnok, Portisch Lajos is ebben a családban nőtt fel.  Gyila Ferenc Sopronban járt egyetemre, 1956 után Svájcban telepedett le, Zürichben él.

Fecske Erzsébetnek két lánya nőtt fel, Szilágyi Erika és Szilágyi Erzsébet, akik a kitelepítés és az ötvenes évek viharaiban Komlóra kerültek. Az ő lányaik – Nemes Rita és Veronika -  segítségével (is) tudtam a család történetét feltárni.

 Kiss Erika

A Fecske-malom története 1882-2009 című kötet most jelent meg. Jászberényben kapható a Líra könyvesboltban, a Jász Múzeumban, valamint a szerzőnél, Kiss Erikánál.

 Tel:30/302-61-71

Publikálta null