A XIX. század második felének híradásai szerint a Bathó-kert, ahol szórakozni, strandolni is lehetett, alkalmas hely volt erre is. A Jász-Kúnság c. első újság tudósítása szerint 1870-ben a bálteremben nyári színházi előadást is tartottak. Ez volt akkor az egyetlen alkalmas hely színházi, báli rendezvények tartására Jászberényben. Később több színházterem is létesült: a Lehel majd a Pannónia szállóban is, a ferences kultúrotthonban, a zárda bővítésekor. A vándor színtársulatok rendre felkeresték a várost. Később a Bathó-kert megszűnt, de a margitszigeti mulatónak is volt bálterme, mely helyt adott nyári mulatságokra, de színházi produkcióra is.

A XX. század első felében nagyon sok vándortársulat járta az országot. A társulatok területe meg volt határozva, így évről évre visszatérő vendégeket köszönthettek a jászberényiek. A színi előadásokat általában a Lehel Szálló nagytermében tartották. A vándor színtársulatok egy hónapra, hat hétre érkeztek, és  6-8 darabot is bemutattak. A népszínművek, a daljátékok, operettek a kedveltek ebben a korban. Például Tompos Pál színtársulata 1926-ban, Halmi Dezső társulata 1927-ben járt itt. Bemutatták a Muzsikus Ferkót, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Játék a kastélyban, a Hajtóvadászat, a Napkelet rózsája, Az éj királynője c. darabokat. Ők jöttek 1928-ban és 1929-ben is. A harmincas években Radó László és Szalay Károly színtársulata jött évente, majd a negyvenes években Vértes Károly működési területébe osztották be Jászberényt. 1939 után már nem volt kötelező területi beosztás, így választhattak hová mennek.

Milyenek voltak ezek a vándor társulatok? Szalay Károly színtársulatáról azt írta a Jász Hírlap, hogy a közönség szeretetébe fogadta. A vidék legjobb együttesének tartották. Három primadonnájuk volt, Nagy Irén operaénekes, Csanády Ila és Péchy Irén. Két szubrett, a 17 éves Földessy Lilla és a temperamentumos Kaposy Olga. A társulat tagja volt Gaál Zoltán táncos komikus, Lédeczy Antal jellemszínész és É. Szabó László. Műsorukban szerepelt a Vallomás, az Érettségi, a Bécsi tavasz, az Aki mer az nyer, Az Úr katonái, a Méltóságos asszony, az Úrilány, Az én lányom nem olyan c. darabok. Ám az is megesett, hogy a gyér érdeklődés miatt csak 1-2 hétig tartózkodtak Jászberényben.

A profik mellett a város műkedvelői tábora igen népes volt, s ősztől tavaszig saját színházi produkciókat is bemutattak. Amatőr társulata volt a Legényegyletnek és az Ipartestületnek is, melyek hosszú időn át működtek. Az újság részletesen beszámolt arról, hogyan készültek egy-egy előadásra, s lelkes tudósításokat olvashatott a közönség arról, ki, milyen sikerrel oldotta meg feladatát. Fellapozva az újságot, meg lehet állapítani, hogy az amatőr színjátszók is nagy lelkesedéssel és sikerrel szerepeltek, a korabeli kulturális élet színfoltjai voltak ezek az előadások.

A Legényegylet titkára Rékasi Antal egyben a színjátszók igazi vezetője volt. Már 1902 óta tagja volt az egyletnek, s ő rendezte a színielőadásokat, de szerepelt is. 1927-ben például a Túl a nagy Krivánon c. darabot vitték színre 3 felvonásban. A Legényegylet 1939-ben felújított Víz utcai székházában alkalmas színpad és kibővített nézőtér kapott helyet. A karácsonyi színielőadásban szerepeltek: Pintér Piri, Mészáros Manci, Pintér Manci, Kun Juci, Klinkó Károly, Farkas Juci, Kövér János, Bojtos Kálmán, Rácz József, Szikszai Bözsi, Mészáros Rózsi, Olajos János, Lakatos Sándor, Vígh Péter, Benke István és Rékasi Antal, a darab rendezője és szereplője is.

Az amatőr színtársulatok mellett gyakran álltak össze a helybeli fiatalok alkalmi előadásra is. Például a jászberényi egyetemisták nyáron, a Margitszigeten rendeztek előadást, melyben a komolyzene, a humor, a tréfás jelenetek is helyet kaptak. Ebben nagy szerepet vállalt Benke László festőművész, aki a színházi világban is otthonosan mozgott. Az ipartestületi színjátszókkal is fellépett, például 1934-ben a Petőfi utcai székház avatásakor Farkas Imre: Nótás kapitány c. operettjében, de gyakran a díszleteket is ő készítette. Az ötvenes években is folytatódott az amatőr mozgalom, melyben a Palotásy Kórusnak, a karnagyoknak is nagy szerepe volt. Egész estés produkciókat – főként operetteket - vittek színre, a helybeli közönség nagy örömére. Később a Déryné Kultúrotthonban is alakult amatőr színjátszó csoport, s egészen a hatvanas évek elejéig kedvelte a berényi közönség előadásaikat. A Szabadtéri Színpad 1959-es létesítése is azt szolgálta, hogy nyári színházi rendezvényekre is sor kerülhessen a városban.

Kiss Erika

Publikálta null