A lincselés olyan erőszakos cselekedetet, általában kivégzést, gyilkosságot jelent, amelyet az elkövetői a jogi rendszeren kívüli, jogos büntetésnek tekintenek, s amelyet a hatályos törvények ellenében, azokat figyelmen kívül hagyva követnek el. Ezt a meghatározást olvashatjuk az egyik közkedvelt webes „szabad lexikonban”. Valószínű, hogy az állatias ösztönöktől vezérelt olaszliszkai gyilkosok nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel. Mással ugyanis nehezen tudnám magarázni azt a gigantikus és gusztustalan pofátlan arroganciát, amit az elkövetők és jogi képviselőjük mutat be napjainkban, amikor azzal foglalkoznak, hogy vajon mennyire is sérült az ott mészárosként fellépők személyiségi joga. Annak idején nem éreztem késztetést arra, hogy a brutális kegyetlenséget megörökítsem ezeken az oldalakon. Elsősorban azért, mert nem szerettem volna tovább gerjeszteni a hazánkra amúgy is jellemző cigánygyűlöletet, különösen akkor nem, amikor erre jó néhány „kollégám” már rátelepedett, amikor azt tanácsolták – még ha burkoltan is – olvasóiknak, hogy még véletlenül se álljanak meg egy hasonló baleset esetén. A másik oka pedig, hogy nem boncolgattam az ügyet az volt, hogy nem igazán tudtam mit kezdeni egy ennyire értelmetlen pusztítással. Sajnálattal gondoltam a meggyilkolt családjára, és különös részvétet éreztem aziránt a férfi iránt, akit akkor nem csak az életétől, de számtalan élménytől is megfosztottak. Megszűnt apaként létezni, és még csak esélye sincs arra, hogy megismerje, milyen is lehet valakinek az unokáit dédelgetni. Eddig tudtam végiggondolni a távolságtartásomat, ami általában nem jellemző rám, ha egy olyan esetről hallok, ami megindít. Most azonban szégyellem magam. Szégyellem, hogy csendben maradtam, és nem írtam le, hogy milyen felháborító az ilyen düh, különösen akkor, amikor még csak alapja sincs, hiszen ebben az esetben nemcsak, hogy a kislány volt a vétkes a balesetben, de valójában baleset sem történt 2006. október 15-én, ha figyelembe vesszük, hogy a gyermek sérülés nélkül úszta meg az esetet. Baleset nem történt, csupán egy brutális gyilkosság, amivel kapcsolatban ma arról kell vitatkoznunk, hogy túlzottan erős kifejezés e rá a lincselés? Számomra ez a hét híre és vicce egyszerre. Az egyik gyanúsított 1,1 milliárd forintot követel kártérítés és közérdekű bírság jogcímén, mert a – szerinte – nem megfelelő szóhasználat miatt őt várhatóan hátrányok fogják érni. Én persze tudom, hogy a legjobb védekezés a támadás, de ehhez már pofa kell. A per tárgya a lincselés szó használata. Vajon a megfogalmazás melyik részét érzi sértőnek az „úriember”? talán némi utánajárást igényel, de gondolom könnyen bebizonyítható, hogy az illető nem elmebeteg, – ez ugyanis akár fel is menthetné – hanem gúnyolódik az igazságszolgáltatáson, és azon keresztül az egész országon. És bár véleményem szerint a tényleges életfogytiglan alapesetben is megilleti az elkövetőket, halmazati büntetésként még valamit ki lehetne találni neki, hogy többet ne legyen kedve ilyen ízléstelen ötletekkel előállni. Bár az is igaz, hogy ilyen viselkedés mellett, talán a családja is könnyebben elfogadja, hogy az ilyen ember nem való a társadalom szabad részébe. A harag és az indulat nem ismer racionalizmust, és akár az is lehet, hogy egyszerű rasszizmus indította a gyilkosokat. Lehet, hogy egyszerűen gyűlölik a fehéreket. Persze ez csak féligazság, mert aki ilyet tesz, az mindenkit gyűlöl, és leginkább talán saját magát, és azt a csoportot, amelyhez tartozik. Talán lesz egy élelmes cigánysrác, aki ezt felismeri, és legalább 1,2 milliárd forint, nem vagyoni kártérítésre pereli a gyilkosokat, tekintettel arra, hogy viselkedésükkel nagymértékben rombolták a cigányság megítélését hazánkban…
|