|
Arra kérném a kedves olvasót, hogy mielőtt megválaszolná a kérdést, gondolkozzon el azon, hogy vajon miért ennyire provokatív, ugyanakkor bizonytalan a fenti cím? Ha esetleg mégis azonnal válaszolna, akkor tegye meg nekem azt a szívességet, hogy azt is megmondja, hogy melyik, és miben? Mármint, hogy melyik elnök, és miben követett el alkotmánysértést? Annyit azért segítek, hogy az ok, Horn Gyula; a két jelölt pedig Göncz Árpád és Sólyom László. Indulhat a játék...
 Talán etikátlannak tűnik tényfeltárás nélkül összekuszálni a dolgokat, de legalább ennyire etikátlan, amit a politika (beleértve az éppen aktuális köztársasági elnököt is) művel velünk, állami berendezkedés működtetése jogcímén. A politikusaink hazudnak (bár lehet, hogy nem mindegyik), s van, aki bevallja, van, aki tagadja, de egy közös bennük: a másikat hazugnak tartják. Azután vannak a közjogi méltóságok, akik elvileg a politika felett kellene, hogy álljanak, de ez a legritkábban sem sikerül nekik. Persze az már-már mulatságos, amikor a házelnök-asszony saját pártját hozza kellemetlen helyzetbe, de csak egy pillanatig, hiszen politikusainkat nem azért fizetjük, hogy megnevettessenek bennünket.
De hogy a címben rejtett kérdést is felfedjem: nem tudom eldönteni, hogy vajon Sólyom László követett el hibát, amikor önállóan értelmezte a kitüntetés megadásának jogát, vagy Göncz Árpád, amikor egy kétséges múltú politikust bízott meg 1994-ben a kormányalakítással? Csak javasolni tudom: üljenek le egy kávé mellé, beszéljék meg a dolgokat, majd a megfelelő válasz után tekerjék vissza az idő kerekét, hogy kijavítsák a hibát.
Azután persze már minden mehetne a maga útján tovább, de addig… Mert az ugyebár mindenki számára egyértelmű, hogy valami sántít a történetben. 1994. és 2007. között semmi olyat nem tett Horn Gyula, ami indokolná a kettős mércét. Számtalan nemzetközi, és hazai kitüntetés tulajdonosaként, megválasztásával a rendszerváltás kiteljesítőjeként (ez bizonyította, hogy Magyarországon jelen van mind a két politikai blokk, és mindkettő rendelkezik társadalmi legitimitással), Horn részese a mindennapi közéletünknek. Lehet őt szeretni, lehet gyűlölni, azonban nem lehet elvitatni létezését. Sólyom nem is ezt, hanem a legitimitását vonta kétségbe, amikor megtagadta a kitűntetést. Talán el akarta kerülni, hogy ismét magyarázkodnia kelljen a kézfogás elmaradása miatt, vagy talán ismét gesztust akart tenni azt őt trónra emelő politikai oldalnak; vagy egyszerűen igaza van? De ha igaza van, aki mi a helyzet Göncz Árpáddal? Ha Sólyom érvelése logikus és jogszerű, akkor miként fordulhatott elő az, hogy a harmadik köztársaság első – tényleges – köztársasági elnöke egyetlen kritikai észrevétel nélkül bízta meg kormányalakítással a magyar Szocialista Párt listavezetőjét? Hogy hibázhatott ekkorát hazánk legkedveltebb politikusa? Félek tőle, hogy a megoldást a Jézus harmadik adventjéig titkosítani fogják – ehhez nagyon értenek politikusaink –, mi pedig itt állunk tudatlanul, és bénán, anélkül hogy tudnánk: alkotmánysértő volt-e valamelyik államelnökünk?
|
