|
Ma ismét törvényt sértett Orbán Viktor és a Fidesz. Ezen persze ma már senki sem lepődik meg, azon annál inkább, hogy Szájer József szerint a kezdeményezés hozzá, és Navracsics Tibor frakcióvezetőhöz köthető, de ez eléggé hihetetlen egy olyan pártban, ahol Orbán a vezér, és az engedélye nélkül, még levegőt sem vehetnek a politikusok. Ha pedig megengedjük magunknak azt a feltételezést, hogy valójában a pártelnök áll a bűncselekmény mögött, akkor már csak arra kell választ kapnunk, hogy miért fél vállalni a döntését?
A Fidesz ismét bebizonyította, hogy nem nagyon érdeklik a demokratikus normák. Illetve ez ebben a formában nem igaz, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor azt kell, hogy mondjuk: a Fidesz nem fogadja el a demokrácia jelenlegi szabályait. Persze ez csak addig igaz, amíg ellenzékben vannak, mert hatalomra kerülésük esetén újból számíthatnánk a szigorításra, és a szabályok, törvények öntörvényű értelmezésére.
Természetesen nem veszítenénk sokat, főleg mi, akik megéltük az átkos évtizedeit, hiszen a jobboldali(?) párt demokrácia-felfogása nem sokkal diktatórikusabb az akkor megszokottnál, így ahogy a gazdasági megszorításokat is eddig mindig elviselte a magyar, valószínűleg azt is lenyelné, ha ellenőriznék a gondolatait és az álmait. Idáig jutottunk kérem. Van, aki úgy gondolja, hogy neki mindent szabad, és emellett, mindenki mást olyan mértékben korlátozhat, ahogy éppen kedve tartja. 2007-ben ez már nem újdonság, hiszen az elmúlt években már hozzá kellett szoknunk az egyéni értelmezések sokaságához a Fidesz részéről. Az arrogancia, a bosszúvágy és a sértődöttség fertőző illatfelhőjéből ahogy eddig, most is Orbán Viktor sziluettje bontakozik ki egy-egy vihar után. A különbség csak az, hogy miközben az erőteljes széllökések megtisztítják városainkat a szmogtól és a bűzös ködtől, a Fidesz-vezér fejében semmi sem változik. Sőt, egy ilyen időjárási esemény csak felkavarja a leülepedni vágyó indulatokat és tovább hergeli a politikai dühöt.
Orbánék nagyon arcátlanul tudatták velünk, hogy őket nem érdekli, hogy tettük törvénytelen (ezt már lassan megszokjuk), és természetesen vállalják is a következményeket. Bizonyos szempontból ügyes húzás volt, hiszen, ha a törvény a megfelelő szigorral súlyt le, akkor Táncsicsi magasságokba emeli a bűncselekmény elkövetőit és a Bastille ostromának vendégszereplését élőben nézhetik meg a fővárosiak. Viszont ha a hatalom elnéző marad a bűncselekmény kapcsán, akkor abban a saját igazuk bizonyítását fogják látni a renitens képviselők. Külön érdekessége az eseményeknek, hogy a rendőrség – visszaállítván a törvényes rendet – délutánra visszaállította a kordont, ami nem maradhatott Fideszes reagálás nélkül.
Szájer József szerint a kordonok újraállításával a kormány „kimutatta a foga fehérjét”, s megmutatta, hogy továbbra sem tűri a kritikát. A kormány gyáva és sunyi módon a rendőrség mögé bújt és önkényesen korlátozta a szabadságjogokat, s bebizonyosodott, hogy fél az emberektől – olvashatjuk a Hírszerzőn.
Szájer úr csupán abban téved, hogy attól, hogy valaki az ország érdekeit nézi, és nem saját politikai túléléséért küzd, vagyis, hogy mindent elkövet a rend fenntartása érdekében, még nem válik gyávává, ahogy az sem válik a nemzet hősévé, aki politikai céljai miatt folyamatosan azért dolgozik, hogy hazája minél rosszabb eredményeket érjen el. A képviselő úrnak előbb saját pártjában (és saját – külhoni – frakciójában) kellene körülnéznie, ha valóban olyan embert keres, akitől meg kell védeni minket, magyarokat.
És hogy a címet megmagyarázzam: nincs kis bűn és nagy bűn. Csak bűn van, ami folyamatosan fejlődik az emberben, és egy kvázi hazaárulást szemlélve, nincs nagy különbség a kordonbontás és a gyilkosság között.
|
