|
Ritkán foglalkozom a magyar
focival, ahogy a focival úgy általában sem töltök sok időt. Talán kevesen
vagyunk, de nekem nem a labdarúgás színvonalával van bajom, hanem magával a játékkal.
Igazat adok Hofi Gézának, aki egyszer azt mondta: nem értem a focistákat. Ha
szeretik a bőrt, akkor miért rúgják, ha nem szeretik, akkor miért futnak utána.
Engem már régóta nem érdekel,
hogy ettek-e tésztát a fiúk, vagy egyszerűen megvették tőlünk azt a meccset,
vagy esetleg tényleg hat góllal jobbak voltak a szovjetek. Mivel van kedven
csapatom (ez még gyermekkoromból maradt meg), mindig megnézem az eredményeket,
majd képes vagyok másodpercekig szörnyülködni a tabellán elfoglalt „helyünk”
miatt. Néha aztán bele-bele olvasok a különböző írásokba is, ahogy tettem ezt legutóbb
is, amikor azon ment a vita, hogy a Debrecen fizetett-e a ZTE-nek, hogy azok
megverjék az Újpestet. Kovács Zoltán igazi tehetségéről adott tanúbizonyságot,
amikor ezt a sztorit kitalálta. A baj csak az, hogy ezzel nem a futball képességét
támasztotta alá, csupán azt, hogy nagyon kreatív, és nagyon nagy hülyeségeket
tud kitalálni.
Persze az ásványvizesek (DVSC) rögtön
cáfoltak, hogy ők pénzügyileg dotálták volna a zalai csapatot, amit már csak
azért sem értek, mert én mindig is viccnek tartottam azt a régi viccet, amiben,
miután a szereplő kijelentette, hogy nem tud focizni, kapott még egy kérdést:
és ha megfizetem?
|
