A Kereszténydemokrata Néppárt megtalálta
az ürügyet, hogy már a Parlament alakuló ülésén önálló frakciót alakíthassanak,
abban a ma reggeli Deutsch-Für nyilatkozatban, melyben a Fideszes politikus
Semjén Zsolt felelőségét is felvetette a jobboldal vereségével kapcsolatban. Bár
az elemzők és a lakosság jelentős része is egyetért abban, hogy Semjén
nyilatkozatai nemcsak sértőek voltak sokakra nézve, hanem még arra is
alkalmatlanok, hogy keresztény véleményt közvetítsenek, a párt mégsem hajlandó
vezetőjük hibáját belátni.
Aki annyira naiv, hogy elhiszi, kívülállóként
tisztán láthat egy párt belső ügyeivel kapcsolatban, az meglepődhet azon, hogy
ugyanarról az összejövetelről, miként kerülhetnek ki egymással ellentétes
gondolatok. A KDNP felháborodásával kapcsolatban nem is nagyon érdemes
vizsgálni, hogy vajon a Fidesz „frakcióülésén” mik hangoztak el Semjén kijelentéseivel
kapcsolatban, hiszen ennek valójában nincs jelentősége, annak viszont igen,
hogy elhangozhattak volna e egyáltalán olyan kritikák, melyek Semjént is a
vereség okaként említik? Ki kell hogy mondjuk: igen. A szélsőségesen nyilatkozó
pártelnök, szélsőségesen klerikális megnyilvánulásai, betegesen homofób kitörései
és sértő antiliberalizmusa több szavazót riasztott el középről, mint amennyit
hozott a jobbszélről. Lehet azzal védekezni, hogy Semjén csak egy báb volt
Orbán kezében, de azt valószínűleg a Fidesz elnöke sem gondolta, hogy az
önkéntelen eszköz egyszer csak tudatára(?) ébred, és elzárja a Fidesz elől a
centrumba vezető utat.
A KDNP nagy lehetőség előtt áll,
és ahogy az elmúlt napok híranyagaiból megtudhattuk, a katolikus egyház elvárja
tőle, hogy éljen is ezzel a lehetőséggel. A Parlamentbe jutásra önmagában teljesen
alkalmatlan párt, elérheti azt, hogy a harmadik legnagyobb frakcióval vegyen
részt a törvényhozásba; de mivel a magyar lakosság nagy része nem kapható a
politika és a vallás összemosására, valószínűsíthető, hogy azt nem eléri, hanem
megéli, hogy a legkisebb frakcióval fejezi be a most induló és 2010-ig tartó ciklust.
Deutsch-Für Tamás nem túlzott,
amikor Semjén és Mikola személyiségét összemosta, mivel mindkét politikus azt
nyújtotta, amire képes: saját mondandója nem lévén, a többi szereplőt
igyekezett megalázni. Az ilyen politikusoknak csak a széleken van helye, így a
kereszténydemokratáknak akkor van esélyük tartós parlamenti részvételre, ha képesek
a politikát felhasználni, és nem alárendelni a vallásos emberek érekében, és
ahogy Mikolát el kell felejtenünk, úgy Semjénnek is le kell mondania arról,
hogy a választókat képviselje a Kossuth téren, mert az ország szavazóképes
lakossága nem azt várja a képviselőktől, hogy helyettük utáljanak valakit, arra
– köszönik – de maguk is képesek.
|