Orvosok, ápolók, asszisztensek!

Önök jól tudják, hogy a Munkáspárt népszavazást kezdeményezett és harcolt ki a kórházak privatizációja ellen. A népszavazás eredményességéhez nagyon kevés szavazat hiányzott. Az MSZP-SZDSZ-kormány első szóbeli reagálásai azonban azt jelezték, hogy a kórház-privatizáció sürgetőinek végre újra szabad kezük van az eltervezett folyamat végigvitelére.

Nem sokkal ezek után jelentősen átalakult a kormány (mindenekelőtt Medgyessy Péter helyett Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök). Mint emlékszünk rá, a kormányfőváltásban meghatározó szerepet játszott az SZDSZ, amely párt az új miniszterelnök kormányalakításában kizárólag Magyar Bálint oktatási miniszter pozíciójához ragaszkodott.

Az egészségügyi tárca sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormányban nem volt az SZDSZ-é. Kökény Mihály már korábban lemondott, az őt követő egész­ségügyi minisztert a közvélemény mind a mai napig alig ismeri. Az egészségügy jövőjéről Kuncze Gábor többet beszélt, mint saját (belügyminiszteri) posztjának kérdéseiről, és mint bárki más az egészségügyről. Ami önmagában nem is meglepő, hiszen az SZDSZ már a (2002-es) választási kampányban is az oktatás és az egész­ségügy „rendbetételét” ígérte legfőbb céljaként. De a kórházprivatizáció további lépéseit mégsem merték megtenni.

Magyar Bálint az oktatási tárca élén gyökeres, alapvető változásokat vezényelt végig, ennek két döntő fontosságú eleme a kétszintű érettségi bevezetése a középfokú, és a bolognai rendszer bevezetése a felsőoktatásban. Mindkét folyamat a pedagógusok tiltakozásai ellenére, széles körű vita nélkül zajlott le, legtöbb ízben újságírók, gyermekpszichológusok, szociológusok nyilatkoztak a változások szükségességéről és a pedagógusokkal szembeni – finoman szólva – bizalmatlanságukról. Sokakban így is maradt meg a mérleg: mivel a pedagógusok önmaguk – bármilyen kiváló emberek is (esetleg) egyébként – képtelenek az oktatási rendszer megváltoztatására, nagyon helyes, hogy a miniszter maga irányította és vezényelte végig a folyamatot, bármilyen egyéb körülmény lehetséges hatását céltudatosan kiiktatva.

A kétszintű érettségi „debütálásakor” az oktatási rendszer átalakítása ellen még utoljára vitatkozott egy nagyot a Fidesz, aztán végleg elhallgatott. A 2006-os választási kampányban a Fidesz nem mutatott fel alternatívát a közoktatás liberális programjával szemben. Csendes ígéret elhangzott Gyurcsány Ferenc részéről – kisebb meglepetést is okozva –, hogy a jövőben az oktatási tárcát mégiscsak az MSZP venné kézbe, mint szociálisan érzékenyebb közeg.

A választások első fordulója után azonban napvilágot látott a hír, hogy az oktatási rendszerben az SZDSZ tulajdonképpen már elérte, amit akart, ezért most az egészségügy felé veszi az irányt. Tehát Gyurcsány Ferenc meglepő kijelentése a háttérben már kialkudott megállapodáson alapult, nevezetesen: a jövőben az egészségügyi tárca kerül az SZDSZ-hez. Vége a szemérmességnek, az egész­ségügy pontosan úgy át fog alakulni liberális elképzelések szerint, ahogyan az oktatás is átalakult. Lesznek felmérések, az egészségügyi ellátás tarthatatlanságának kimutatása, az orvostársadalom elhivatottságának lejáratása, hivatkozások külföldi és belföldi jó példákra, hazai elrettentő példákra. Egyvalami biztosan nem lesz: az orvosok megkérdezése.

Nem muszáj az egészségügyet erőszakkal privatizálni – elég lehet egy alkalmas törvény, amely ellehetetleníti az állami, önkormányzati tulajdonban működő intézményeket, és kedvező feltételekkel lehetőséget biztosít magánintézmények működésére. Az oktatásban is elég volt ehhez egy új törvény, az egészségügyben is elég lesz. Ahogyan az oktatás is kettészakadt elitképzésre és tartalmatlan gyermekmegőrzésre, az egészségügyben is végre megteremtődik a valódi szelekció, kik-hol-hogyan élhetnek egészségesen, illetve gyógyulhatnak meg betegségükből.

Ha Önök most azt gondolják, hogy „ez már most is így van, sőt, eddig is így volt”, részben igazuk van, de akkor még nem látják, hogy ami ez után következik, gyökereiben lesz más. Ahogy multinacionális vállalatoknál lettünk alkalmi, egy kaptafára működő, bármikor kicserélhető bedolgozók, amelyhez nincs szükség sem hivatástudatra nevelésre, sem tudományművelésre (egy szűk réteg elegendő lesz) – egészséges emberekre sincs már olyan nagy szükség.

Mire hívja fel Önöket a Munkáspárt? Nos, érdemi befolyás nélkül nem sokra. Csak arra, hogy gondolkodjanak, figyeljenek, beszéljenek, s ha kell, lépjenek. És persze gyógyítsanak – mert minden ellenkező elképzeléssel szemben, erre csak Önök képesek.

Publikálta null