|
Ma délután, hat óra előtt tíz
perccel véget ért a négyéves Rebeka szenvedése, és a szülők félelme, hogy
elveszíthetik gyermeküket. A félelem helyét a gyász, és a szenvedés vette át. A
2006-os év úgy kezdődött, hogy az egész ország egy kislány életéért aggódott,
több orvos csoport, pedig ugyanezért küzdött. Sajnos a betegség erősebb volt a
kisgyermeknél.
A tavaly december hozta el a
rettegést a kis Rebeka családja számára. Hasfájásra, fáradékonyságra és
kedvtelenségre panaszkodott egy szöszke kislány, aki addig környezete igazi
öröme volt. Az orvosok aztán kiderítették, hogy egy fertőzés támadta meg a
kislány máját, majd röviddel később az is, hogy csak a transzplantáció segíthet
a gyógyulásban. Először édesapja májlebenyét ültették be a kis testbe, mivel
nem találtak megfelelő donort, majd pár nappal ezelőtt egy külföldön elhunyt,
46 éves agyhalott asszony máját kapta meg. Azt már a műtét előtt tudni lehetett,
hogy agykárosodást szenvedett a kis beteg, de az orvosok akkor még abban
bíztak, hogy nem marad nyoma a sérülésnek. Később, a műtét alatt szív és
veseelégtelenség lépett fel. A kislány veséje az óta sem működött, de gépek
segítségével sikerült stabilizálni az állapotát. Egyre kevesebb gyógyszerre
volt szükség, és bár mindenki tudta, hogy a következő napok kritikusak, egyre
inkább bíztunk benne, hogy legyőzi a betegséget, és visszatérhet a családjához.
Nem így történt. Ma délután
súlyos tüdőelégtelenség következtében a kislány meghalt. Vele együtt hagyta el
a családot a remény, és maradt a gyász. Ezt a fájdalmat sosem lehet
elfelejteni, hiszen nincs szörnyűbb, mintha valakinek a saját gyermekét kell
eltemetnie. De talán, sok-sok év múlva már erősebb lesz a szép emlékek ereje,
mint a fájdalomé. Kívánom a családnak, hogy minél mélyebben őrizzék meg
lelkében gyermekük emlékét, és hogy a fájdalom, ha el nem is múlik, de váljék
elviselhetővé!
|
