 Sümeg-
Mikola Nikoletta. A NŐ. Képtelenség nem észrevenni. Elbűvölő,
mosolyából sugárzik a bűbáj, barátságos és mindenkivel segítőkész.
Amikor hastáncosként megjelenik a színpadon, minden férfiszem
rászegeződik. A gyönyörű Niki a sümegi csoport vezetője, emellett a jövő
hastáncosait is tanítja és sikeres gálák szervezője is egyben.
- Gyermekkor, sulik, milyen kislány voltál, jó vagy rossz?
- Teljesen átlagos kislány voltam, bár a szüleim szerint túlságosan jó
gyerek, csendes, szerény, jószívű, kicsit különc. Sümegen születtem és itt is
nőttem fel. Soha nem voltam kitűnő tanuló, de mindig törekedtem arra, hogy jó
jegyeket szerezzek. Mikor eljött a pályaválasztás ideje, mindenkit
meglepetésként ért, hogy én erdész szeretnék lenni. Nem tudtam magam elképzelni
egyik nőies szakmában sem, távol álltak tőlem az akkori sikerszakmák.
Szüleimmel, de leginkább Apukámmal rengeteget jártuk az erdőt, kirándultunk,
gombát szedtünk, szalonnát sütöttünk.  Nagyon magával ragadott a természet
sokszínűsége. Valószínű, ez motivált engem abban, hogy ezt a gyönyörű szakmát
válasszam. Bár nem dolgozom erdészként, mégsem bántam meg, hogy erre a pályára
jelentkeztem, mivel rengeteg szép emlékem származik ebből az időszakból. 24 fiú
osztálytársam volt, de soha nem kivételeztek velem. Pont ezért, remek
kapcsolatot ápoltam mindenkivel.
- Szoros volt a kapcsolatod a mozgással, sporttal vagy a tánccal
gyermekkorodban?
- Szerettem a sportokat, minden évben tagja voltam a Diák Sport Körnek,
de igazából nem ragaszkodtam soha egyetlen sportághoz sem. Minden sportban
megtaláltam az izgalmakat, de főleg a labdajátékokban.
 Persze, mint minden kislány én is szerettem otthon tükör előtt
táncolni, és álmodozni, hogy egyszer táncosnő leszek. Énekhangom abszolút
nincs, viszont nagyon jó hallásom van a zenéhez. Gyermekkoromban volt egy kis
szintetizátorom, és hallás után bármit lejátszottam rajta. A tv-ben mindig
gyermeki csodálattal figyeltem a versenytáncokat és a jégtáncosokat, sajnos itt
Sümegen nem volt lehetőség társastáncot tanulni. A többi gyermekhez hasonlóan
én is néptáncra jártam. Akkoriban nem volt ennyi féle lehetősége a fiataloknak,
mint manapság. Ennek ellenére szerettem a néptáncot és a mai napig csodálója
vagyok.
- Mikola Nikoletta és a hastánc. Szerelem volt első látásra? Vagy?
- A hastánccal teljesen véletlenül ismerkedtem meg. Egy hirdetésben
láttam, hogy társastánc tanfolyam indul Sümegen. Nagyon megörültem, mivel rég
dédelgetett álmom volt, hogy megtanulhassak táncolni. El is vittem haza a
szóróanyagot, hogy megmutassam a családomnak.
Sajnos a párom nem egy táncos alkat, így nem örült annyira, mint én. Ez
miatt a közös táncolás gondolatát elvetettük.  Szerencsére a hirdetésben nem
csak társas táncok szerepeltek, így a párom leleményességének köszönhetően a
hastánc mellett döntöttem. Az én figyelmemet teljesen el is kerülte a
hastánchirdetés, mert annyira szerettem volna társastáncot tanulni. Az
orientális tánc alapjait Gerlei Ritánál
kezdtem elsajátítani. Ő volt és a mai napig is a tanárom. Ha pár szóban kellene
jellemeznem: precíz, alapos, közvetlen és nagyon örülök, hogy nála tanulhatok.
2003-ban 24 évesen kezdtem el foglalkozni a hastánccal, és ez szerelem
volt első látásra. Nagyon jó mozgásforma, és kikapcsolódás volt számomra. Mikor
2 év tanulás után kiderült, hogy nem lesz Sümegen több oktatás, nagyon
elszomorodtam, de nem adtam fel az álmaimat. Felhívtam Ritát és megkértem, hogy
az óráit továbbra is látogathassam, ha kell egy másik városban. Így kezdtem el járni Celldömölkre minden
kedden, azóta is oda járok nagy szorgalommal, és büszkén mondhatom, hogy 8 éve
vagyok a hastánc rabja.
- Székely Maya egy rangos elismerés birtokosa. Ez a fontosabb, vagy a
tudás, ha az ember profi szeretne lenni?
 -
Székely Mayáról ódákat tudnék zengeni, egy nagyon kedves őszinte
ember, akit nagyon csodálok, és elismerek, mint művészt. Hatalmas
energiával
rendelkezik, amit közvetít is a tanítványai felé. Személyesen több mint 4
éve
ismerem, akkor hívtam meg először Sümegre, hogy tartson továbbképzést a
környéken élő táncosoknak. Azért rá esett a választásom, mert láttam
videofelvételt a táncairól, és magával ragadott a légiessége, technikai
tudása,
valamint a fiatalon szerzett rangos címe- a Miss Hastánc Hungary- 2005-
ben. Visszatérve a kérdésedre, szerintem ahhoz, hogy valaki profi legyen
a
szakmájában, vagy a hobbijában, nem szükségesek címek. Viszont csak úgy
érvényesülhet az ember, és akkor figyelnek fel rá igazán, ha valamit
letesz az
asztalra, ez lehet egy verseny, médiában való szereplés stb. Addig csak
egy a
sok közül, és esetleg a szoros környezete elismeri a tudását, mások
pedig lehet
nem is hallanak felőle. Szerintem ez minden szakmára igaz.
- Egyáltalán… a profizmus a cél, vagy ennél fontosabb a tánc és a
mozgás szeretete, a közösségi élmény varázsa?
 -
Nekem nagyon fontos a mozgás, a tánc, nélküle nem vagyok teljes ember-
kikapcsol, elfeledteti velem a napi gondokat, remek stressz oldó,
ajánlom
mindenkinek. Emellett jó a társaság, jó a zene… és a tánc, tánc, tánc. A
célom
természetesen az, hogy egyre jobb legyek, ezért- amikor csak tehetem-,
továbbképzésekre járok, hazai és külföldi mestertanárok kurzusaira,
tehát
törekszem arra, hogy a saját képességeimhez mérten magasabb szintekre
jussak a
tánc terén. Az, hogy a profi szintre eljutok-e valaha, az a jövő titka,
de én
bizakodó vagyok!
- Apropó… közösség. Te a szóló- vagy a csoportos hastánc elkötelezettje
vagy?
 - Mindkettőt szeretem valami miatt, a csoportos táncokat a közösség
miatt, mert rengeteg lehetőséget ad a táncosoknak a színpadon, viszont ügyelni
kell a pontosságra, és a színpadképre. A szóló táncot, pont az miatt szeretem,
hogy nincs benne ennyi szabály, és a táncosnak önmagát kell adni a színpadon,
és remek lehetőség az improvizatív tánchoz. Pár éve volt egy hastánccsoport, aminek én is tagja voltam, nagyon szép
időket töltöttünk együtt, rengeteg helyen megfordultunk fellépőként, majd úgy
adódott, hogy a 4 főből, én maradtam csak a pályán, így kipróbáltam magam
szólóban is.
- Életed szerves része ez a látványos műfaj, de emellett- Mayához
hasonlóan- remek oktatóként is tevékenykedsz! Számodra melyik a nagyobb
kihívás?
- 3 éve tanítok, egy felkérés alapján kezdődött az egész, nekem
hatalmas kihívás volt, és a mai napig is az. Számomra nagyon fontos, hogy a
tanítványaim szeressenek az óráimra járni. Általában vidáman is telnek az órák.
Azáltal, hogy elkezdtem tanítani, én is óriásit fejlődtem. Azt veszem észre,
hogy a rendszeres, szinte napi mozgással finomodnak a mozdulataim, amellett
remek állóképességet is szereztem.  Olyan jó érzés látni a tanítványaimon, hogy óráról órára fejlődnek, és
egyre ügyesebbek, és egyben hihetetlennek tűnik még mindig, hogy ezt mind
általam tanulták meg. Önbizalom hiányában, nekem minden fellépés előtt meg kellett küzdenem
saját magammal, de rengeteget fejlődtem, már nem érdekelnek a rosszindulatú,
irigy emberek.
- Akinek nem elég… szóval ezek mellett hastánc gálákat is szervezel,
osztatlan sikerrel. Neked nem 24 órából áll a nap?
- A másik nagy kihívás számomra a hastánc programok szervezése, ebbe
beletartoznak a Gálaműsorok, és a továbbképzések, valamint táborok is. Az első
nagyobb rendezvényünk 2009 tavaszán volt, majd idén április 2-án volt egy
hatalmas gálaműsor, kitűnő táncosokkal. Szintén 2009-ben kezdtünk egy rendezvénysorozatot,
amit az óta minden nyáron megrendezünk a várnál. Július utolsó hétvégéjén lesz
a várkert színpadán.
 Ezen kívül Székely Maya rendszeres meghívott oktatónk, évente több
alkalommal tart a környékbeli táncosoknak továbbképzést. Sokan kérdezik, hogy hogy van időm ennyi mindenre. Erre azt szoktam
felelni, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné, kérdés, hogy
szeretné-e? Van egy kreatív hobbi üzletem Sümegen, a nap nagy részét itt
töltöm, ezután délután tanítok, általában este fél hét, hét óra körül érek
haza, utána házimunka, főzés, stb. Néha örülnék én is, ha egy nap nem csak 24
órából állna, és akkor végre utolérném magam.
- Sümeg élen jár a műfaj népszerűsítésében, elsősorban Neked
köszönhetően. Vannak segítőid, kaptok támogatást?
- A célom valóban az, hogy a sümegi emberekkel megismertessem ezt a
gyönyörű műfajt, és minél több nőt ösztönözve, hogy ismerkedjen meg ezzel a
rendkívül nőies tánccal, ami remek mozgásforma egyben. Közismerten mi nem a
Művelődési Házban tevékenykedünk, ezért a kulturális műsorokban sem szerepelünk.
Pont ezért rendeztem meg a Gálaműsort, hogy népszerűsítsük magunkat és az
orientális tánc szépségét. Sajnos a kulturális intézményünk kapacitása nem
engedi meg, hogy ott tudjam tartani az órákat, így saját erőből bérelek egy
termet, amit nagyon szépen feldíszítettünk, és tükörfalat is csináltattam, hogy
megkönnyítsem a tanulást, így a táncosok visszaigazolást kapnak a saját
mozgásukról.  Most ígéretet kaptunk, hogy valamilyen formában támogatva lesz a
hastánc Sümegen, én bizakodó vagyok. 3 éve ismerkedtem meg a tapolcai hastáncosokkal, azóta is szoros
baráti, és szakmai kapcsolat van köztünk, és sok fellépésen együtt táncolunk,
és kisegítjük egymást. Nagyon jó kapcsolatom van még a Zalaegerszegen működő Ezer Rózsa Kertje Hastánccsoporttal, és
vezetőjükkel- Nemesházi Bettivel,
valamint a szombathelyi Mira Orient
tagjaival, és vezetőjükkel- Mirával.
Egymás rendezvényeire állandó fellépők vagyunk.
- Elbűvölő ruhakölteményekben kápráztatjátok el a közönséget. Mennyire
„anyagias” műfaj, hobbi?
- Ha valaki nagyon ügyes, és tud varrni, akkor sokkal olcsóbban el
lehet készíteni egy-egy fellépő ruhát. Az órákon nem szükségesek a csillogó
ruhák, elég egy kényelmes ruhadarab, amiben zavartalanul lehet mozogni, ha
valaki szeretne közönség elé lépni, akkor viszont elengedhetetlen egy szép
ruha.  Sajnos nem olcsó kategória egy fellépő ruha, de kis kézügyességgel saját
kezűleg is elkészíthető, így rengeteget spórolva. Egy kezdő hastáncosnak, bőven
elég egy kosztüm, viszont aki komolyabban foglalkozik ezzel a műfajjal, annak
számolni kell a különböző stílusú ruhák beszerzésével, vagy varratásával.
Hiszen a hastáncnak is rengeteg ága van.
- Mire vagy eddig a legbüszkébb, legkedvesebb emléked?
- Nekem a legnagyobb büszkeség, hogy Mayával közösen, immáron másodszor
léphettem fel egy színpadra. Ezen kívül még büszke vagyok a tanítványaimra, és hogy általam jutottak
el az adott szintre. Minden velük töltött óra jó érzéssel telik. Nagyon
szeretek tanítani, feltölt energiákkal, és önbizalmat ad. Nagyon sok kedves
emlékem van, ha csak a táncos dolgokat nézzük, akkor minden egyes fellépés
valami miatt kedves emlék marad, valamint a tavalyi táborunk is felejthetetlen
élmény marad számomra.
- Tervek, célok, vágyak…
-
Céljaim közé tartozik, hogy minél több hölggyel megismertessem ezt a
gyönyörű, rendkívül nőies táncot, valamint minden évben szeretném
megrendezni
hastáncos műsorainkat- április elején az Al Ahram Hastánc Gálát, és
július
végén az Orientális Tánc Show névre keresztelt előadást. Terveim közt
szerepel
egy táncszínház létrehozása, ahol az orientális tánc sokszínűségével,
egy egész
történetet elmesélnénk, akár több tánccsoporttal együttműködve. Mint
minden nő, én is szeretnék családot, gyereket, és az álmom, hogy
egyszer eljuthassak Egyiptomba, az Orientális táncok hazájába.
Fotók: Mikola Nikoletta archívuma
|
