Szombat reggel, pontban hétkor kezdődött a túra. Meg sem álltunk Nagyváradig, ahol felvettük az idegenvezetőnket, és már indultunk is tovább. Idegenvezetőnk, Papp Gyula bácsi Nagyváradon született, így személyes élményeket is tudott nekünk mesélni, és igazán mindent tudott a környékről, s annak nevezetességeiről. Az első komolyabb megállónk a Kiskoh-i Medvék-barlangja volt. Itt megnéztük a csodálatos cseppkőbarlangot, illetve a medvecsontvázakat, amiről a hely a nevét kapta. A barlang előtt megtapasztaltuk, hogy az idősebb helyi hölgyek mennyire szeretnének minket le/megJitatni a házi áfonya pálinkájukkal vagy megtömni a többféle palacsintájukkal, de mi - jó gyerekek lévén - visszafogtuk magunkat, főleg azért, mert tudtuk, hogy innen már ebédelni megyünk. Az ebédünkkel ugyan volt egy kisebb kavarodás, az éhes fiúk kissé kétségbe is estek, de hála a segítőkész tulajdonosoknak és a spontán összehozott, svédasztalos harapnivalóknak, senki sem maradt éhen.

Az ebédet követően ismét felkerekedtünk, és meg sem álltunk a következő megállóig, programunk névadójának, Arany Jánosnak a szülőfalujáig, Nagyszalontáig. Itt megnéztük a Csonkatoronyban található Arany János emlékmúzeumot, és elhelyeztünk egy koszorút, ezzel leróva tiszteletünket. Ezek után ismét buszra szálltunk, és csak a 70 km-rel arrébb fekvő Aradon álltunk meg. Már jócskán sötét volt, ezért a buszból megcsodálhattuk Arad főutcáját esti kivilágításban, kiváltképp az Aradi Állami Színházat, mivel az pontosan a szállásunkkal szemben volt, pazar kilátást nyújtva ezzel a szálloda lakóinak. Miután megérkeztünk a szállásra, elfoglaltuk a szobáinkat, vacsoráztunk, és azok, akik az utcára néző szobákban voltak, még egy tűzijátékot is kaptak bónuszképp. Meglepő volt, hogy Aradon több nagyobb magyar TV-adót is lehetett fogni, így este mindenki úgy érezhette magát, mintha Magyarországon lenne.

Vasárnap, reggeli után megnéztük Arad főbb látnivalóit, többek között a Megbékélés Parkját és a városházát, valamint sétáltunk a Maros partján. A Megbékélés parkja egyébként jó példa arra, hogy hogyan is lehetne kezelni a Magyarország és Románia között lévő feszültségeket. Egy magyar emlékmű és egy román győzelmi kapu egy téren, a magyar és a román zászló egymás mellett, békében. A közös programok után mindenki összepakolt, aztán egy bő órás szabadidővel gazdálkodhatott. Ezt ki-ki vásárlással vagy bámészkodással töltötte el. A szabadprogram után megebédeltünk, és elbuszoztunk az aradi tizenhárom vértanú kivégzésének helyén emelt emlékművet megkoszorúzni.

Ezt követően Temesvárra mentünk, ahol a délutánt városnézéssel töltöttük. Megnéztük többek között a város főterét, az ország második legnagyobb ortodox katedrálisát, majd azt a helyet, ahol Dózsa Györgyöt megégették, és azt a házat, ahonnan elindult a romániai forradalom 1989-ben, Tőkés László magyar református lelkész által. Egy cukrászdai pihenőt követően barangoltunk a város történelmi negyedében, az egykori vár területén Ezután már csak a  vacsora volt hátra a szállásunkon, és eltettünk magunkat másnapra.

Érdekes volt látni, hogy Arad és Temesvár belvárosa mennyire hasonlít például Debrecenéhez vagy Budapestéhez. Egy kor, egyféle stílus, sokszor ugyanaz az építész. Temesváron találtuk szemben magunkat azzal is, hogy a Mária emlékművön található márványtáblán, ami Dózsa György megégetésének helyén található, a „Magyarok Védőasszonyának” részből annak idején kivésték a „Magyarok” szót.

Hétfőn reggel 7-kor reggeliztünk, és 8-kor már úton voltunk Nagyszalonta felé. Itt megtekintettük Arany János lányának, Arany Juliannának a sírját, Arany János szülőházának a helyét és az eredeti ház újjáépített másolatát is. Útba ejtettük a város két másik híres írójának, Zilahy Lajosnak és Sinka Istvánnak a szülőházát is. Ezután ismét buszozás következett, az utolsó megálló pedig Nagyvárad volt. Először a székesegyházat és püspöki palotát, utána pedig a belvárost néztük meg. Később valamennyien megebédeltünk, és némi szuvenír-vásárlási lehetőség után nekivágtunk egy újabb buszútnak, ezúttal Debrecen felé.

Összességében - a nem túl sűrű program ellenére – egy nagyon tartalmas kirándulásban volt részünk. Sokkal érdekesebb volt a saját bőrünkön megtapasztalni a magyarok és románok közötti hasonlóságokat vagy éppen ellentéteket továbbá a közös múltat, mintha ezt egy szimpla történelem órán tettük volna meg. Köszönjük az élményeket Gyula bácsinak, tanárainknak és természetesen az AJTP-nek!

Szathmári Zsuzsa, Tóth Árpád Gimnázium, 10. h.

Publikálta Barabás, Attila

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>