A magyar egészségügyben véget kell vetni a hálapénz
rendszernek – olvasom Dávid Ibolyának Orbán Viktorhoz írt nyílt levelében. Egy
felelős politikus részéről meglehetősen naiv elképzelés, de hát a vezető
politikusok „vákuumban élnek”. Amúgy évekkel ezelőtt egy sajtócikk címe e
témában a következő volt: „Eltűnik a hálapénz”. Hol?
Ha valami mélyen gyökeredzik, ha évtizedeken keresztül
törvényjogot nyert, azt nehéz, azt is mondhatnám lehetetlen kiirtani.
Sorolhatnám, hogy minden erőfeszítés ellenére mi mindent nem lehetne
megváltoztatni az emberek érzelemvilágában, gondolkodásmódjában, viselkedésében
kis hazánkban, s köztük van a hálapénz is. Dávid Ibolya a háziorvosi praxisok
sikeres privatizációjára is utal, amely szerinte úgy tűnik együtt járt a
hálapénz megszűnésével. Kérdem én, melyik háziorvos nem fogad el pénzt, ha
mondjuk, házhoz megy kártyás betegéhez, akár rendelési időben, akár azon kívül?
Vagy egy-két ezer forint nem számít hálapénznek? Természetesen a
kóházprivatizációk sem oldják, illetve oldanák meg megnyugtatóan a
hálapénzkérdést. Az orvosok nagy többsége akkor is elfogadna anyagi
ellenszolgáltatást a betegétől, ha a fizetése a mostani három-négyszerese
lenne, mert így szokta meg, s ez egy plusz láthatatlan, adómentes jövedelem a
számára. Amúgy az orvoslás az egyetlen olyan foglalkozás Magyarországon, ahol
az alkalmazottak maguk határozzák meg, mennyit ér a munkájuk, s ha a
munkaadótól annyit nem kapnak érte, behozzák a pácienseken.
A fejlett nyugati országokban nemcsak, hogy hagyománya nincs
a zsebbe történő finanszírozásnak, de a jó érzésű orvosok meg is sértődnek, ha
valaki pénzzel próbálja kifejezni háláját. Mi több, a felajánlott összeget el
sem mernék fogadni, mert még a gyanú árnyéka is az állásukból való
felfüggesztést, a kamarából való kizárást eredményezné. Nálunk ezen a téren a
szakmai szolidaritás elve érvényesül.
A lényeg, hogy a hálapénzrendszer kifejezett
esélyegyenlőtlenséget eredményez a betegek között, mert az orvosok egy része
ugyanúgy elvárja a kereset-kiegészítést a kisnyugdíjastól, mint a milliomostól.
Az erkölcsi mélypont azonban az, amikor egy a közalkalmozott, állami
intézményben, állami ellátás és műszerezettség mellett dolgozó orvos előre
megmondja betegének, hogy mennyit vár tőle egy műtétért, egy szülés
levezetéséért, sőt, egyes helyeken nem restellik még ki is írni az éppen
érvényes tarifát. Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy tudjuk, ez már bűnügyi
kategória is lehetne (Más dolog elfogadni, más elvárni, és megint más
követelni.) Amúgy a hálapénz mindaddig nem szűnik meg, amíg lesz, aki ad, s
lesz, aki elfogad.
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|