"Hat dologról tudunk, amely szívünket a szeretet túláradásával képes eltölteni: jóság és szelídség, együttérzés és részvét, szeretet és irgalom. Ez a hat töltötte be Jézus isteni szívét, amikor az Oltáriszentséggel ajándékozott meg minket." (Nagy Szent Albert)Úrnapja ünnepének eredete
Az ünnep teljes neve: Az Úr Testének és Vérének ünnepe. Az egyházi évben - a Húsvéti időt lezáró - Pünkösdvasárnap után két héttel tartjuk. Az ünnep eredete a XII. századi eucharisztia-kultusszal áll kapcsolatban, mely Jézus eucharisztikus jelenlétét hangsúlyozza. Mindenekelőtt az 1263-ban történt híres bolsenai eucharisztikus csodához kapcsolódik. Az Apostolfejedelem sírjához zarándokló cseh pap nem messze Rómától szentmisét mutatott be a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétségek gyötörték afelől, hogy a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé válik-e. Ekkor a pap megdöbbenve vette észre, hogy a megtört ostyából vércseppek hullottak a korporáléra. A nagy tisztelettel körülvett ereklyét 1264. június 19-én átvitték Orvietoba, abba a városba, ahol éppen IV. Orbán pápa tartózkodott. Ő hirdette ki Úrnapja ünnepét az 1264. szeptember 8-án kelt Transiturus bullával, melyben a Pünkösd nyolcadát követő első csütörtökre tűzte ki Úrnapja megünneplését. A hagyomány szerint Aquinói Szent Tamás írta az ünnepre a liturgia szövegét. A szentmisében az "átváltoztatástól" kezdve Jézus teste és vére jelen van a kenyér és a bor "színében". Ez a jelenlét megmarad, ezért őrizzük a Szentostyát a Tabernákulumban, és az örökmécs jelzi, hogy Jézus itt van velünk. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusnak térdhajtással adunk tiszteletet.
Az úrnapi körmenet
A körmenet, mint rituális mozgás, a körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust dicsőítik és kifejezik a Katolikus Egyházhoz való tartozásukat.
A körmenet az ünnep leglátványosabb része: a szentmise után meghatározott rend szerint indultak az Oltáriszentséget kisérve a falu négy pontján felállított sátoroltárokhoz. A körmenet elején az abban az évben elsőáldozott leányok kosarakból virágszirmokat szórnak. A körmenetben több szakrális tárgyat is visznek: feszületet, Mária-szobrot, Jézus-Szíve szobrot, lobogókat, zászlókat. A körmenet középpontjában a baldachin alatt a szentségtartóban a pap által vitt
Oltáriszentség áll. A közösség tagjai is meghatározott rend szerint vesznek részt a körmenetben: általánosan elterjedt volt, hogy elől az iskolás gyermekek, majd a fiatalok, nemek szerinti csoportokban haladtak, majd az elöljárók és a férfiak, a menet végén pedig az asszonyok.
A körmenet útja a négy, útmentén felállított oltárhoz visz, amelyek leggyakrabban zöldágakból készített lombsátrak voltak. A zöldsátrakat virágokkal, virágkoszorúkkal díszítik, a földet virágszirmokkal, kakukkfűvel szórják be. A sátorban elhelyezett asztalt, az oltárt terítővel takarják le, gyertyákkal, virágokkal díszítik és szentképeket, szobrokat helyeznek rá. Az oltároknál a pap egy-egy evangéliumi részt olvas fel, majd könyörgést mond, a szentséget tömjénnel megfüstöli és az Oltáriszentséggel áldást ad a hívekre.
