Kórházban fekszem, ez könnyen megesik a korombeliekkel. Semmi komoly, csak egy kis kivizsgálás.
A szomszéd szobában feküdt az öreg. Sokat beszélgettünk, tájékozott volt. Ő még a hosszú téli estéket olvasással töltötte.
- A könyv olyan, mint egy varázslat. – mondogatta - Megnyitja az elmét, olyan gondolatokat ébreszt, amelyre egyetlen film sem képes.

Számos látogatója akadt, rokonok, barátok, de egy arcra emlékszem csupán - az unoka arcára.
Azon az estén két idősebb látogatója volt. Az ágya meletti beszélgetésből kiderül, hogy otthon a faluban sem mennek rendben a dolgok. A nagy ünnepi rohangálásban, elveszik az emberség, az értelem. A házak csillognak-villognak, a sok csicsa-micsa mögött elveszik az ember. A giccses ajándékok utáni hajszában, nincs aki vajat és kenyeret vegyen az idős Márinak… a gyerekei sem tudják minden nap látogatni.

Az öreg estig csak nézett maga elé, letette a könyvét, kicsoszogott a fürdőbe, megmosakodott, megborotválkozott, végigszántott fésűjével a még mindig dús ősz haján.(ennyit tesz, ha egyedül marad az ember az ünnepekre a kórteremben, nem zavar senkit a jövés-menésével)

Felöltözött, ám amint az ágya szélére ült, hogy megkösse a cipője pertlijét érezte, hogy megpattant valami. Nem nagydolog, gondolta. Egy kicsit lepihen, csak így ruhástól – ezt régebben, semmi kincsért nem tette volna.

A nővér így talált rá, nem mozdult, csak a szemén látszott, hogy éberen figyel. Figyelt minden apró neszre, illatra. De érezte, hogy valami még hiányzik.

Kis unokája jött rá másnap. A többiek a folyosón csendben beszélgettek az orvossal. A kisfiú egyedül maradt vele, ült az ágya szélén és csendesen figyelt. Alig hallhatóan kérdezett valamit az öreg. Nem értette, talán vizet kér.
- Valamit rosszul tettem. – halotta az alig érthető szavakat, amikor közelebb hajolt. – Nem nagyapa, a Te korodban már mindent jól csinálnak.
Fogta az öreg egyik könyvét, amely ide a kórházba is elkísérte. Odahelyezte a keze ügyébe, kicsit megemelte a párnáját, hogy könnyebben olvasson, ha azt szeretne.
Másnap reggel, még mindig a könyvet szorongatta, mikor a nővér benézett hozzá.