|
Az, hogy a régi megoldási modellek nem működnek, könnyen felismerhető az olyan a válságjelekből, mint például a társadalom széles rétegeinek lecsúszása, periférikus helyzetbe kerülése. A hagyományos módszerekkel operáló oktatási modellek rendre kudarcot vallanak a „való” világban - az iskolapadból kikerülő ifjúság nem képes érvényesülni, hiszen nincsenek birtokában az "alkalmazott tudásnak" nincsenek működő eljárásaik a kihívások megfelelésére
 A munkavállalók - a lakosság szinte minden korosztálya - egyszerre találja szembe magát a tehetetlenség érzésével, veszítik el munkahelyeiket, és az ismert gazdálkodási és üzletvezetési modellek sorra elvéreznek..
A miérteket talán akkor érthetjük meg a legjobban, ha a jelenlegi társadalmi gazdasági folyamatokat elemezve kicsit előre szaladva az időben a jövőbe tekintünk.
Kivétel nélkül mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy az eddiginél hatékonyabb megoldásokat a gazdasági társadalmi problémákra akkor találja csak meg, ha foglalkozik a jövővel. A változások felismerése és megfelelő kezelése segíthet a különböző társadalmak és gazdaságok kedvező irányú fejlődésének, illetve fejlesztésének kijelöléséhez, és a kívánatos vagy legalábbis még elfogadható fejlődési pályák kereséséhez.
A változások érzékeltetéséhez hasonlítsuk össze a most már múltat képviselő ipari társadalom és a jövőt képviselő információs társadalom rendszereit.
Az információs társadalom egy olyan világ, amelyben a World Wide Web alapjában megváltoztatja az emberek viszonyát az egyetemes emberi tudáshoz való hozzáférés vonatkozásában, és megváltoztatja azokat a technikákat is, amelyek az érvényesüléshez kellenek. Oscar Wilde, az ír származású eredetileg Finghal O'Flaherty nevű író bölcs iróniával kijelentette egykor: "Már nem vagyok annyira fiatal, hogy mindent tudjak!"
De miért is lenne szükség egy mai gondolkodónak arra a lehetetlen vállalkozásra, hogy „mindent” tudjon, amikor a hypermédia új világában más képességekre van szükség?
A hypermédia holisztikus világ- és tudásmodell, mert elvileg mindent - az egészet próbálja meg tartalmazni, és minden kikerülhetetlenül összefügg mindennel. A civilizáció életét egykor megmentő specializáció mára már életveszélyes lett, mert a részek nem kommunikálnak egymással, és elfelejtünk a következményekre gondolni. A számítógép, a tárolókapacitása és műveleti sebessége révén viszont a világ újbóli komplex, egységes megközelítését teszi lehetővé.
A hypermédiában, ahol kép, szöveg, hang egyszerre van/lehet jelen, mindenki hacker, felfedező, a cyberspace sötétjében tapogatózó posztmodern, aki a már meglévő idézetek új sorrendbe rakásával írja le a világát. A világkép, amit ez a kognitív szinesztézia, a hypermédia metaforája közvetít, az, hogy csak alternatív sorrendek, igazságok, saját idejű, egyéni utak léteznek. A lineáris gondolkodás utópiája kénytelen átadni a helyét az asszociatív gondolkodásnak, a direkt megismerés (felboncolás, szétszedés, vallatás stb.) pedig az interaktív dialógusnak.
A hypermédia az eddigitől eltérő, alapvetően más világképet sugall: a felhalmozott tudást csak és kizárólag egyéni sorrendekben kaphatjuk meg. Nincsenek fő- és mellékutak, hanem a felhasználó (olvasó- néző) aktuális igényei diktálják a lépéseket. Az információk lehívásának nem létezik egyetlen helyes sorrendje, a program nem kényszerít ránk semmit, az eltárolt információk között mi magunk vagyunk az összefüggés. Az ismeretek befogadása antropomorfizálódik, az absztrakt tudás újból személyessé és érzékivé válik. Az információs tér komplexitása miatt nem megismerhető, csak átélhető, a nagyobb mennyiségű információ befogadása a tudás és érzés keveredésével jár. (forrás. Sugár János; A gondolkodás médiuma)
Szent-Györgyi Albertnek teljesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy az agyunk nem tárolásra való, hanem kreatív gondolkodásra. S a komputerkorszak ezt már meg tudja oldani, legalábbis abban az értelemben, hogy végtelenül sok adatot, információt tudunk tárolni, így az ember a kreatív munkára összpontosíthat.
A téma neves kutatója, Guilford Arnold szerint a probléma megoldási helyzetek és a kreatív gondolkodás közötti párhuzam abban rejlik, hogy az egyénnek mindkettőnél vagy egy új stratégiát kell alakítania és alkalmaznia, vagy az inadekvált ingert adekváltá kell átalakítania, és azt kell felhasználnia. Ebben az értelemben minden problémamegoldás kreatív folyamat.
A kreatív gondolkodás a gondolkodás olyan folyamata, amely tudatosan alkalmazza a megismerési (kognitív) és emócionális (intuitív) módszereket a problémamegoldásokban.
Fázisai;
1. Előkészítés A probléma lehető legpontosabb megfogalmazása
2. Adatgyűjtés; A lehető legtöbb információ begyűjtése a témáról
3. Inkubációs; Foglalkozz mással, az ismeretek a tudatalattiban átstrukturálódnak
4. Illuminációs; "Őrült megoldások" bevillanása az intuitív térből - azonnal le kell jegyezni, mert eltűnhet, mint az álom
5. Verifikációs; Az ötletet "ki kell csomagolni", a problémára vetítve kidolgozni és leellenőrizni.
Az inspirált megközelítés tehát olyan folyamathoz vezet, amely részben nem tudatos szinten játszódik le. A kreatív gondolkodás gátló tényezői a funkcionális rigiditás (megmerevedés), a megszokott fogalom rendszer megkötöttsége, a kategóriák túl sok ismeretből adó merevsége és az elsietett megítélés.
Kapcsolódó témák:
Zöld Iroda; a kreatív irodai munkakörnyezet kialakításának rejtelmei
www.kreativiroda.hu
|
