|
A kalandregények szerzői, a forgatókönyvírók, de még a jövőben játszódó Sci-Fi-k kiötlői sem tudnak - vagy akarnak szabadulni a fegyverek leghősibbjének számító kard ábrázolásától. Az emberiség sorsát alakító háborúk kivívásának fontos eszközét a magyarság históriájával állítja párhuzamba a Damjanich János Múzeum kedden megnyílt kiállítása. A Hadtörténeti Múzeum valamint az Észak- Alföldi Régió 3 nagy múzeumának anyagából összeállított időszaki gyűjtemény- nem kevesebb mint 1000 évet ölel fel.
 Dr. Kedves Gyula alezredes, igazgató- helyettes, Hadtörténeti Intézet és Múzeum: "Ez az első olyan ember alkotta eszköz, amely már kizárólag hadieszköz. Korábban ugyanis azokat, amelyekkel bevertük egymás fejét hogyha úgy hozta a sor- ezeket szerszámként is használták. A kard az kizárólag harci eszköz.”
Méghozzá rettegett fegyver, aminek a szakemberek két fő típusát különböztetik meg: A valódi értelemben vett „kard”- általában egyenes, többnyire mindkét oldalán élezett, vágásra és szúrásra alkalmas szálfegyver….Itt érdemes leszögezni, hogy Kárpát Medencébe érkező eleink oldalán mégsem ezt a típust kell elképzelnünk. A honfoglalók fegyvere ugyanis az íj mellett a szabja volt, amit az irodalom Hajlított pengéjű- egyik oldalán végig élezett- másik oldalán rövid- úgynevezett fokéllel ellátott elsősorban vágásra- kevésbé szúrásra alkalmas fegyverként aposztrofál.
Dr. Kedves Gyula: "Ez egy keleti lovas nomád nép kezében kifejlődött eszköz, ami semmivel sem volt másabb mint egyéb lovas nomád népeké, de valahol történeti sorsszerűség az, hogy akik ezt a hazát megteremtik, elfoglalják - azok szablyával jönnek a kezükbe - ez a fő fegyverük, mint azoknak akik ezt a hazát megvédik és lehetővé teszik, hogy a magyar nép nemzetté váljon. Ez a 16.- 17.- 18.- 19. század háborúi- ugyanúgy szablya van a magyar katona kezében - ha ekkor már nem is csatadöntő fegyverként, de inkább jelvényfegyverként... ez talán egy történelmi sorsszerűség, hogy visszatértünk erre a szablyaformára a fegyvertörténet során is.”
Az egyenes pengéjű kard- Géza idejében a nyugati lovagok oldalán érkezett a Kárpát- Medencébe. Ezek már páncél ellen is hatásosak voltak- pengéjük hossza pedig- párhuzamosan a vértek fejlődésével- folyamatosan nőtt. Ennek ismerete segíti egyébként a történészeket egy- egy darab korának meghatározásában. A kard tündöklése a 15. század végén, a 16. század elején ért véget a messzehordó, tömegesen előállítható kézi tűzfegyverek megjelenésével. De még ez sem jelentette azt, hogy a kor fegyverarzenálja nélkülözte volna a kardot, ami még a II. Világháborúban is a magyar katona társa volt.
Dr. Kedves Gyula: "A fegyver az sohasem gyilkos eszköz.... hanem aki tartja- annak a szándéka avatja ezt a fegyvert a honvédelem becses darabjává, vagy alávaló orvgyilkosság eszközévé.”
A szolnoki kiállítás monumentális darabja Domonkos Imre festőművész hat méter hosszú festménye, mely a kard történetét és funkcióját szemlélteti..... rajta- egyebek mellett- a 48’- as huszárral, ami a kiállító múzeum névadójának korát idézi. Damjanich tábornok nagyszerű tettére egyébként nemcsak a kiállítás 19. századra datált fegyverei utalnak, hanem az az emléktábla is, melyet a megnyitó előtt avattak fel az intézmény udvarán a Szolnokért Egyesület jóvoltából.
Film letölthető (forrás Szolnok TV)
|
